Elmorzsolt könnycseppek, bólogatás, megosztás. Így terjedt valószínűleg az anyag híre, mely ugyan csak egy képeslapküldő cég reklámja volt, de a média szárnyain hamar önálló életre kelt.

Egyedül, nonstop, helyettesítés nélkül végzett munka. Ha így van, nem jól van. Persze egy ehhez hasonló üzenet nagyon is jól tud esni az embernek (különösen, ha mondjuk a vele együtt az igát otthon is húzó párjától kapja, mintegy bókként, munkája elismeréseként), de nem biztos hogy megéri beletörődnünk, hogy ez az anyaság és csak az anyaság.

Minden szülő aki kiveszi a részét a gyereknevelésből, rengeteget dolgozik. Igen. Minden szülő. Nem csak az anya. Az apa is. Hol vannak a videón a heti hét nap nullától huszonnégy óráig tartó műszakjából az apák? A kezdetektől egyedülálló anyákra kétségtelenül helytálló a leírás, de a párkapcsolatban, házasságban élő nőkre vajon miért is passzol?

Mártíranyák dicsérete

Nekünk nem tetszett ez a videó.

Miért is örömteli és megható az önfeláldozó szeretet? Hát nem lehetne megosztani ezt a sokszor valóban emberfeletti teljesítményt igénylő munkát? Dehogynem. A legtöbb gyereknek két szülője van, csak éppen messze nem egyenlően oszlanak meg közöttük ezek a terhek.

Félreértés ne essék, nem az anyák érdemeit akarjuk kisebbíteni, csak kicsit félrecsúszik a dolog ha arról van szó, hogy az egyébként jelentős részben értelmetlenül és önként vállalt rabszolgamunkának tartott anyaságért minden évben könnyekig hatódva hálásnak kell lenni mindenkinek. Szerintünk az apa-gyerek kapcsolat is pont olyan különleges (és egyre több kutatás szerint semmivel sem kevésbé fontos), ráadásul meglehetősen igazságtalan, hogy miközben az apák többsége egyre inkább részt vesznek a gyereknevelésben, mégsem ünnepli őket idehaza szinte senki.

Írtunk már arról, és fontosnak tartjuk anyák napja kapcsán is kiemelni, hogy a láthatatlanul és sokszor minden elismerés nélkül végzett munka rengeteg nőt gátol abban, hogy teljes munkaidőben, rendesen megfizetett, vagy előléptetésre reményt adó munkát vállalhasson. A háztartás és a gyerekek ellátása egyetlen családban sem kellene hogy magától értetődően és kizárólag az anya dolga legyen. Nem teszünk jót azzal, hogy a férfira hagyjuk, hogy kiválassza, miben "segít" otthon. Közös gyerek, közös háztartás esetén a feladatoknak is közösnek kell lenniük.

A gyerek nem az anyáé, gondoskodni róla sem csak az ő dolga. Mindenki jól jár, ha a nemétől függetlenül egyformán helyt tud állni kenyérkeresőként, a házimunkában és a gyermekgondozásban. Talán kevesebb anyai önfeláldozásról szóló videó lenne ilyen sikeres, és az anyák napján is - minő fájdalom - osztozni kellene az apákkal, de szerintünk mindenki jobban járna ezzel, mint az évente egyszer kapott anyák napi szál virággal.