Nemhogy az 1989-es, de még az 1998-as Orbán Viktor sem tette volna meg, amit korunk Orbán Viktora simán. Megkoszorúzta az ikonikus Tienanmen téren a kommunista rendszer ikonikus emlékművét, a Népi Hősökét. (Amit a külügyminisztérium közleménye csak Hősök emlékműveként emleget, hátha így elfogadhatóbb a gesztus.)

28 évvel ezelőtt ekkor már javában tartott a több száz ezres diáktüntetés Kínában.

Amit aztán június 3-án a kínai hadsereg katonái vérbe fojtottak. 

Több ezren haltak meg. A mészárlás miatt akkor a Fidesz közleményben tiltakozott. 

„Megdöbbenéssel és fájdalommal hallottuk a hírt, hogy Kína anakronisztikus, kommunista pártállama vérfürdőt rendezett Pekingben a demokráciát követelő, fegyvertelen diákok között. A tragédia - sajnos - nem ért bennünket váratlanul. Minden józanul gondolkodó ember számára világos, hogy a változtatásra képtelen kommunista diktatúrák nem riadnak vissza a legesztelenebb terrortól sem, ha hatalmukat veszély fenyegeti. Ez a tény azonban nem jelenti azt, hogy a világ szabadságot és demokráciát tisztelő népei szótlanul tudomásul vegyék az emberi jogok sárba tiprását, békés tüntetők legyilkolását. A Fidesz határozottan elítéli a kínai vezetést.”

Még tüntetést is szerveztek a kínai nagykövetség elé, Bayer Zsolt akkor azt mondta: „ez a kommunista tömeggyilkosság jellemző a rendszerre, és ezek a veszélyek bennünket is fenyegetnek. Kelet-Közép-Európa és Kína véres öröksége egyaránt a félelem és az örök reménység. A félelem, mert mi vagyunk a fegyvertelenek, és az örök remény, mert ez ad nekünk erőt a további harchoz”.

A Fidesz nem engedte el a témát később sem. Deutsch Tamás 1991. március 5-én például kiakadt a kínai külügyminiszter látogatása miatt: „Semmilyen gazdasági racionalitással nem magyarázható a kínai külügyminiszter, Csien Csi-csen magyarországi látogatása. Ez nem szolgál mást, mint egy véreskezű diktatúra politikai szalonképessé tételét.” 

Ehhez egyébként tartották magukat akkor is, amikor először kormányra kerültek. Rogán Antal, a Diktatúraellenes Akciócsoport alapítója 1999. februárban azt kérte az Országgyűlés választott tisztségviselőitől, a parlament elnökétől, alelnökeitől, a bizottságok elnökeitől és alelnökeitől hogy ne utazzanak hivatalos látogatásra olyan országokba, ahol nem szabadon választott parlamentek működnek, és ilyen országokból – Kínából, Kubából, Vietnamból, Líbiából – ne is fogadjanak delegációkat. Az első Orbán-kormány idején rendszeresek voltak a Kínát Tibet miatt elítélő nyilatkozatok, Orbán Viktor – igaz nem hivatalosan, de – fogadta a dalai lámát is. 

Újra ellenzékbe kerülve egy ideig még tartották magukat ahhoz, hogy a kínai politikusok társasága kerülendő, Tibetről is sok szó esett. Amikor Medgyessy Péter hosszú idő után magyar miniszterelnökként Kínába látogatott, Balla Mihály fideszes képviselő 2003 augusztusban azt nyilatkozta: 

„Kína kivételes gazdasági ereje miatt a Fidesz megérti, hogy Medgyessy Péter Pekingbe látogat, azonban politikailag számos kérdőjel megmaradt a távol-keleti országgal kapcsolatban. Reméljük, hogy a miniszterelnök felveti majd Tibet és a vallásszabadság kérdését Pekingben. Az előző kormányciklusban a kínai emberi jogi problémák miatt nem valósult meg Orbán Viktor látogatása Pekingben.” 

Balog Zoltán még 2009-ben, a tibeti felkelés 50. évfordulóján is arra szólította fel a kormányt és az országgyűlést, hogy „amikor jó kapcsolatokra törekszik a Kínai Népköztársasággal (amit támogatunk), közben ne áldozza föl ennek az együttműködésnek az oltárán az emberi jogokat. Sem a tibetiekét, sem a magyarokét. Akkor sem, ha a gyülekezés szabadságáról van szó egy tibeti megemlékezésen. A minket körbevevő kordonok, a kínai nagykövetség megközelíthetetlensége mutatja, hogy a Rendőrség kordonépítésből Budapesten már nagy gyakorlatra tett szert. Van ebben valami jelképes, hogy ide szorítottak bennünket egy templom és egy iskola elé.”

Hiába volt ebben az időben egy rakás, Kínát az emberi jogok lábbal tiprása miatt elítélő fideszes nyilatkozat, Orbán Viktor már jelezte, hogy a kínai gazdaság mennyire fontos Magyarország számára. 2010-ben aztán már nem ő, hanem csak Nyitrai Zsolt fogadta a dalai lámát. 

Aztán amikor Orbán a dalai láma helyett már a kínai miniszterelnököt fogadta, a tibeti tüntetőket pedig a rendőrök ellenőrizték, hogy addig se tiltakozhassanak, az emberi jogok és Tibet felemlegetés helyett ez lett a hivatalos, azóta sokszor elismételt kommunikáció:

„A kínai politikai berendezkedés a kínai népre tartozik, éppen úgy, mint Magyarországé a magyarokra.”

• Mostanra ott tartunk, hogy Magyarország sikeresen vétózott meg egy uniós nyilatkozatot, amiben elítélték volna Kínát öt kínai emberi jogi aktivista bebörtönzése ügyében.
  
• Szijjártó Péter kitüntette az Orbán Viktort legyőző Medgyessy Pétert 2015-ben a kínai-magyar barátság jegyében.
  

• Ellehetetlenítik a Tibet mellett tüntetéseket, ha kínai delegáció jön Magyarországra.
  
• Kínai érdekek miatt teljesen feleslegesen, 2400 éves megtérüléssel felújítjuk a Belgrád-Budapest vasútvonal Magyarországi szakaszát, 700 milliárdért, vagy még többért. 
  
• Óriási sikerként állítja be a magyar diplomácia, hogy átfogó stratégiai partnerséget kötünk ínával, miközben ilyen megállapodást már 50 országgal kötött Kína, többek között Lengyelországgal és Csehországgal. 
  
• Pekingben a nyílt diktatúrát kiépítő Erdogan török elnökkel megállapodott egy budapesti látogatásról. 
  

Orbán Viktor pedig megkoszorúzza a Tienanmen téren a Népi Hősök Emlékművét. Alig fél éve engedték egyébként szabadon az utolsó foglyot, akit a Tienanmen térről vitték el 1989-ben. Miao Deshun bűne az volt, hogy hozzávágott egy kosarat egy már lángoló tankhoz. Kínában a kommunista rendszer továbbra is felforgatásnak minősíti az 1989-es tömegmészárlással kapcsolatos megemlékezéseket. Orbán Viktor nem is a vérengzésre emlékezett, hanem az 1958-ban emelt kommunista gránitoszlopot koszorúzta meg. Medgyessy Péter 2003-ban, Gyurcsány Ferenc 2007-ben járt Pekingben. Az MTI akkori beszámolói nem említik, hogy koszorúztak volna a Tienanmen téren.