Szervezkedni kezdtek a bulinegyed lakói az éjszakai nyugalmukért

„Amióta az Instant átköltözött a Fogasházba, már reggel hatig megy a zene. Öt gyerekem van, velük mit csináljak? Mindegyiknek rakjak füldugót a fülébe?”

A csütörtök délelőtt az erzsébetvárosi önkormányzat épülete előtt fékezett habzású sajtótájékoztatóval kezdődő, majd a Nagydiófa utcai Massolit könyvesboltban a szervezők által „alternatív közmeghallgatás”-nak nevezett kiscsoportos beszélgetéssel folytatódó programot ez a három, egy kerületi lakos által közbevetett mondat foglalta össze a legjobban.

Fotó: Botos Tamás

Az Élhető Erzsébetváros Facebook-csoport körül szerveződő civilek azzal próbálnak kezdeni valamit, ami mindenki számára világos, aki járt már éjszaka a VII. kerület belső utcáiban: a néhány éve már csak bulinegyedként ismert városrészen nehéz élni, pihenni meg pláne. Itt alig egy négyzetkilométeren körülbelül 400 vendéglátó- és szórakozóhely működik, nyári estéken helyenként már a gyalogosok tömegei is képesek forgalmi dugót okozni. Néha úgy tűnik, nem csak fél Budapest, de a fél világ is a Dohány-Kiskörút-Király-Nagykörút négyszögön belül eszik, iszik, ordít és okád.

Mindehhez a törvényi hátteret a 9/2013 számú önkormányzati rendelet adja, amely négy éve gyakorlatilag teljesen szabadjára engedte a Belső-Erzsébetvárosban a vendéglátóhelyek üzemeltetőit. A bejelentési kötelezettségnél sokkal több szabályt nem is kell betartaniuk új hely nyitásakor, amely aztán gyakorlatilag addig tart nyitva, ameddig csak akar.

„Amikor elkezdődött örültünk, de eldurvult a helyzet”

- mondta csütörtökön egy kerületi lakos, akit Erzsébetváros nagy részéhez hasonlóan teljesen váratlanul ért az egy-két nyár alatt végbement bulinegyed-robbanás. Mire a helyiek felfogták, hogy mi történik közvetlen lakókörnyezetükben, a Belső-Erzsébetváros egyetlen összefüggő vigalmi negyeddé állt össze.

Korábban is voltak tiltakozó hangok, de az Élhető Erzsébetváros most azt a célt tűzte ki, hogy szervezettebben küzdve képviseljék a bulinegyed túlkapásaiba szó szerint nagyon belefáradtakat. Ezért aláírásgyűjtésbe kezdtek, majd március elején levelet írtak Vattamány Zsoltnak, amelyben arra kérték a polgármestert, hogy hívjon össze rendkívüli közmeghallgatást, amin mindenki elmondhatná panaszait és megoldási javaslatait a tagadhatatlan bulinegyed-problémával kapcsolatban.

Az Élhető Erzsébetváros álláspontja összefoglalva mindössze annyi, hogy az önkormányzat vonja vissza vagy módosítsa a 9/2013 rendeletet, de úgy, hogy figyelembe veszi a kerület azon lakosainak is a véleményét, akik éjjelente zavartalanul szeretnének aludni.

Vattamány néhány soros válaszában azonban csak annyit írt, hogy Erzsébetváros „évente legalább egyszer előre meghirdetett közmeghallgatást tart”, és hogy ezt 2017 őszére tervezik.

A semmitmondó válasz után döntöttek úgy a civilek, hogy csütörtökre az önkormányzat elé demonstrációt, a Massolitba pedig beszélgetést terveznek. A demonstráción körülbelül nyolcan jelentek meg, megtámogatva az ügyet felkaroló Szűcs Balázs önkormányzati képviselővel, aki a DK-MSZP-EGYÜTT-FÜGE-PM-EEE összbaloldali frakció tagja a kerületi közgyűlésben. Szerencsésen gyorsan túlestünk egy performanszon, ami az LGT Nem adom fel című 1976-os számának hordozható hangszórón lejátszásából állt, majd átvonultunk a könyvesboltba, ahol mindenki elmondhatta, hogy mi zavarja.

Gyorsan kiderült, hogy szinte mindenkit ugyanaz: a kerületi önkormányzat teljes passzivitása, hogy se a polgármester, se senki más nem foglalkozik a helyiek bajaival. Leveleikre semmitmondó választ küldenek, és az ég világon semmit nem tesznek a bulinegyed által okozott súrlódások elsimítására.

„A hivatalos álláspont, hogy költözzön el, akinek ez nem tetszik” - mondta az egyik résztvevő.

Azzal a prekoncepcióval érkeztem az eseményre, hogy egyik vendéglátós-ellenes kirohanás fogja követni a másikat, ehhez képest ez a szakma tizede annyit sem kapott a nyakába, mint a helyi politikusok. Sőt, több hely, a BRKLYN, a Karaván és különösen a Kazinczy utcában még saját pénzből nyílászáró-cserét is szponzoráló Szimpla még dicséretet is kapott. Az önkormányzatra egyöntetűen fújó civilek közül többen is arról beszéltek, hogy ez a teljesen szabályozatlan állapot a vendéglátósoknak sem jó, ők is érezhetően partnerek lennének a normális együttélés szabályainak közös kialakításában.

Abban is sokan egyetértettek, hogy bár van gond a vendéglátóhelyekkel is („romkocsma mellett lakom, éjjel mozognak a poharak a lakásban”), a pihenést leginkább zavaró dolgok (ordítás, ordítva hányás) az utcán történnek. Az utcán pedig mindenképpen az önkormányzatnak kellene rendet tartania, csak valamiért nem képes erre. Illetve dehogynem:

„ha valaki 10 centivel a vonalon kívül parkol, azonnal ott az önkormányzat embere, és 50 ezer forintra bünteti. Aki hajnali 2 óra 23 perckor a Klauzál utca közepén végzi a dolgát, az után meg csak másnap feltakarítanak.”

Ezt a civilek egyik vezetője, Vajnai Attila mondta. Ő is kerületi lakos, de aktivizmusát azért mégis különlegessé teszi, hogy egyébként politikus is, az ortodox szésőbaloldali Magyarorszgi Munkáspárt 2006 vezetője. Szerencsére egy szót sem ejtett arról, hogy a kerületben kulákokat kellene akasztani, inkább csak mederben tartotta a jövő-menő kerületiek által dagályossá tett beszélgetést.

Ahhoz képest, hogy a kialvatlanság sok embert milyen indulatossá tesz, itt, amikor éppen nem az önkormányzat töketlenségéről volt szó, viszonylag békés volt a hangulat. Talán a kerületi drog- és prostitóciós problémát egy kicsit túldimenionálták, viszont több teljesen értelmes megoldási javaslat is elhangzott, az egész éjjel fizetős parkolástól egészen addig, hogy Belső-Erzsébetvárosnak legyen külön polgármestere.

Teljesen nyilvánvaló, hogy egy olyan speciális helyzetben lévő, kis területe ellenére is nagyon változatos kerületet, mint az Erzsébetváros, nem könnyű egy kaptafára húzott megoldásokkal igazgatni. Egészen más az élet a Ligethez közel eső utcákban, mint a bulinegyedben, és így tényleg indokoltnak tűnik, hogy legyen olyan vezető, aki csak az utóbbival foglalkozik.

Többször elhangzott az is, hogy fel kellene venni a kapcsolatot olyan, az éjszakai életükről híres városokkal, ahol sikeresebben egyeztetik a szórakozók igényeit a helyiek nyugalmával. Szűcs képviselő beszélt arról, hogy ő maga járt is Amsterdamban a helyi politikusokkal konzultálni, de az Erzsébetvárost vezető fideszes önkormányzat ilyen dolgokra sem nyitott. Pedig egyre több nyugati városban vezetik be az „éjszakai polgármester” intézményét, akinek a feladata a soha nem alvó nagyvárosok éjszakai életének felügyelete, irányítása.

Budapesten ilyenről még szó sem volt komolyabban, pedig a bulinegyed bajaira biztosan nem lehet csak kerületi szinten megoldást találni. Több résztvevő is arról beszélt, hogy ha most a VIII. és a IX, kerület tényleg bekeményít a vendéglátóhelyek éjszakai nyitvatartásával kapcsolatban, akkor az a VII. lakosainak még rosszabb lesz, hiszen újabb tömegek fognak átvándorolni a Belső-Erzsébetvárosba.

Ráadásul az összbudapesti megoldás sem lenne egyszerű dolog, Szűcs Balázs arról is beszélt, hogy ő látja, ahogy az erzsébetvárosi jegyző azért is szenved az éjszakai élet szabályozásával, mert egyszerűen hiányzik az a törvényi háttér, amire lehetne építeni. Így az Országgyűléstől is kellene valamilyen támogatás. Az erzsébetvárosi civilek pedig a másik végén, mikroszinten igyekeznek tovább dolgozni. Mivel Vattamány Zsolt nem írta ki a közmeghallgatást, ők most „utcáról utcára” szeretnének ilyeneket tartani, hogy a kerület lakói valahol mégis elmondhassák a véleményüket.