• A szíriai háborúban látszik leginkább, hogy az új amerikai katonai politika mennyivel agresszívabb a korábbinál.
  
• Az Iszlám Államtól elszedett területekre hajt mindenki, aki a polgárháború utóbbi hat évében beavatkozott a konfliktusba.
  
• Az oroszok és az amerikaiak közös erővel elzavarták a törököket a térségből, de most egymással néznek farkasszemet. 
  

Vasárnap az amerikai légierő egyik vadászgépe lelőtte a szír kormány egyik katonai gépét. Ez volt az első alkalom 1999, a szerbiai – koszovói háború óta, hogy az USA egy levegőben lévő ellenséges gépet lőtt le.

Donald Trump amerikai elnök azzal kampányolt tavaly, hogy semmiképpen sem fog beszállni a szíriai háborúba, és elvből ellenzi, hogy a Közel-Keleten mindenféle konfliktusban ott legyen az amerikai hadsereg. Ennek ellenére az utóbbi hónapokban folyamatosan érkeznek az amerikai katonák és fegyverek Szíriába, és több akciót hajtottak végre, mint a szír polgárháború előző hat évében összesen.

Mattis tábornok akcióban

A döntéseket a beavatkozások fokozásáról James Mattis védelmi miniszter hozza, aki számos washingtoni beszámoló szerint lényegében szabad kezet kapott Trumptól a katonai ügyek intézésére. Mattis egyáltalán nem gondolja azt, hogy óvatoskodnia kellene. Néhány éve még a közel-keleti amerikai csapatok főparancsnoka volt, és éppen azért kellett távoznia 2013-ban, mert rendszeresekké váltak az erről szóló vitái Obama elnökkel. Mattis többek között azt akarta, hogy bombázhassa azokat az iráni kiképzőtáborokat, ahol irakiakat készítettek fel távirányításos bombák elhelyezésére. Később pedig a Perzsa-Öbölben szeretett volna aknákat elhelyező iráni hadihajókat támadni.

Obama viszont nagyon nem akart közvetlen harcba keveredni Iránnal, mert nagy reményeket fűzött az atomalkuhoz, amit elnökségének végén sikerült is aláírnia. Obama és Mattis között a konfliktus addig élesedett, hogy egy idő után minden komolyabb akciót a Fehér Házzal kellett engedélyeztetnie a hadseregnek, és Mattis nyugdíjba kényszerült. 

Donald Trump viszont nem ragaszkodik ahhoz, hogy előre tájékoztassák a tervezett nagyobb akciókról, és a védelmi miniszterként visszatért James Mattis mozgástere jóval nagyobb mint elődeié volt. Washingtoni közvélekedés szerint Rex Tillerson külügyminiszterrel lényegében ők ketten intézik az USA külpolitikáját, és kettejük közül Mattist tartják erősebbnek. Az különösen érdekes ebben a leosztásban, hogy Mattis több fontos ügyben egyáltalán nem osztja Trump nézeteit, hiszen például elkötelezett híve a NATO-n belüli együttműködésnek és az európai szövetségesek megvédésének.

Új front nyílt az Iszlám Állam hanyatlásával

A szír kormánygép vasárnapi lelövése része annak a versenyfutásnak, ami már tavaly augusztus óta tart az Iszlám Állam szíriai területeiért. A terrorállam ellen a térségben sokáig csak a helyi kurdok vezette hadsereg vette fel a harcot, az amerikai légierő támogatásával. Ezek az összecsapások elsősorban Szíria északkeleti részén folytak. Az oroszok és irániak katonai támogatását élvező szír kormányerők innen messze délnyugatra, Palmüra közelében, az Iszlám Állam átellenes oldalán keveredtek csak harcba a terrorállam katonáival. Így évekig nem zavarták egymást a két nagyhatalom által támogatott csapatok.

Az első nagy kavarást a török hadsereg okozta, amely 2016 augusztusa végén avatkozott be a háborúba. Elvben azzal a céllal indították el néhány száz katonájukat, hogy a velük szövetséges helyi milíciák foglalják el az Iszlám Állam szíriai központját, Rakkát. Csakhogy ez volt a célja már akkor is az amerikaiak által támogatott kurdok hadseregének is. Manbidzsnál idén márciusban már majdnem egymással kezdtek harcolni a törökök és a kurdok, amikor az USA és Oroszország összehangolt fellépése meghátrálásra kényszerítette a törököket. 

Ekkor több száz amerikai katonát vezényeltek Szíriába, az addig hivatalosan csak kiképzőként és tanácsadóként jelen lévő kisebb alakulatok mellé. Az érkező amerikaiak már komoly páncélozott járművekkel voltak felszerelve.

Azóta a kurdok folyamatosan nyomultak előre az Iszlám Állam ellen észak felől, de a szír kormánycsapatok is megindultak dél felől. A két hadsereg mostanra találkozott egymással, és ez vezetett a legújabb orosz–amerikai konfliktushoz is.

Már hetek óta nagy a feszültség

Június eleje óta a Bagdad–Damaszkusz autóút mentén alakult ki komoly feszültség. Az utat sokáig az Iszlám Állam ellenőrizte, de most az amerikaiak támogatta kurdok és az oroszok támogatta szír kormányerők vetélkednek érte. Az amerikaiak az út közelében egy kisebb támaszpontot létesítettek, és 300 kilométer hatótávolságú rakétákat is telepítettek a környékére. Ugyanakkor a szír légierő is rendszeresen bombázza a környéket. 

Az út azért nagyon fontos, mert Irán ezen keresztül tudna a legegyszerűbben utánpótlást biztosítani Aszad hadseregének. Ezt a vonalat viszont az amerikaiak a kurdok segítségével el akarják vágni. Hogy bonyolultabb legyen a helyzet, a környéket Irán elkezdte rakétával lőni, arra hivatkozva, hogy az Iszlám Államon állnak bosszút a teheráni merényletért.

Közben a szír kormányerők is elindultak Rakka felé, amit a kurdok már korábban ostrom alá vettek. Egy Rakkától délre lévő falut mindkét hadsereg magának akart a hétvégén, emiatt bombázták a kurdok vezette milíciát Aszad gépei, és erre válaszul lőtték ki az amerikaiak az egyik ilyen gépet.

Vizsgázik az új amerikai taktika

Az amerikaiak azt állították, hogy előre figyelmeztették az oroszokon keresztül a szír légierőt, hogy vonuljanak vissza. Az oroszok viszont elfogadhatatlannak tartják a szír gép lelövését, és bejelentették, hogy ettől a héttől kezdve célpontnak tekintenek minden repülőt és drónt, amit az amerikaiak vagy szövetségeseik bevetnek az Eufrátesztől nyugatra. (Rakka pont a folyónál fekszik.)

Érdekesség, hogy a török hadsereg fő célja is az volt, hogy a kurdok az Eufrátesztől nyugatra vonuljanak vissza. Aszad és az oroszok pont ugyanazt a területet akarják maguknak az Iszlám Államtól, mint amelyikre a törökök is hajtottak, és amit a kurd–amerikai koalíció is meg akar szerezni. 

Az oroszok azt is bejelentették, hogy felmondták azt a kommunikációs csatornát, amin keresztül az amerikaiakkal egyeztették repüléseiket Szíria felett, elkerülendő a baleseteket. Az ausztrál kormány erre reagálva visszavonta a katonai gépei repülési engedélyét Szíria felett. (Ausztrália hat géppel vesz részt az Iszlám Állam elleni háborúban.)

Az amerikaiak azt állítják, hogy az oroszok csak közleményekben keménykednek, és a valóságban működik a kommunikáció a két légierő között, nem kell balesettől tartani. Hasonló történt áprilisban is, amikor az amerikaiak Tomahawk rakétákkal szétlőttek egy szír katonai repülőteret. Azután is a kommunikáció felfüggesztésével jöttek az oroszok, ám az amerikaiak akkor is azt szivárogtatták, hogy igazából volt mód továbbra is egyeztetni a légicsapásokról.

Ha a szír gép lelövésének nem is lesz több közvetlen következménye, a helyzet éles marad, mert a konfliktus nem oldódott meg. Ahogy az Iszlám Állam szorul vissza, úgy élesedik a küzdelem a felszabadult területekért. Ebben a helyzetben először kerültek közvetlenül szembe egymással az amerikai és az orosz csapatok, illetve az általuk támogatott milíciák. És a vasárnapinál is súlyosabb helyzet alakulhat ki, ha a kurdokat legközelebb nem szír, hanem orosz felségjelzésű gép támadja, vagy ha egy iráni vagy szíriai rakéta amerikai katonákat talál el.

Az Obama-kormány éppen attól tartott, hogy ha a hadsereg szabad kezet kap a vasárnapihoz hasonló akciókhoz, akkor annak beláthatatlan következményei lehetnek, amelyek bőven túlmutatnak a konkrét konfliktuson.

A Mattis-féle hadvezetésnek viszont az volt a baja, hogy az amerikai érdekeket eddig nem sikerült megvédeni, és hiába költöttek rengeteget a közel-keleti háborúkra, a nehézkes óvatoskodás miatt nem sikerült megnyugtató megoldást elérni sohasem. 

Talán kiderül most, hogy az új, konfrontatívabb amerikai taktika milyen eredményt hoz.