Azt biztosan el fogja mondani a nemzetközi úszószövetség minden egyes tagja, hogy ez volt minden idők legjobb úszó világbajnoksága. Ezt már előre garantálni lehetett, ha nem folyik ki a víz a medencéből a Duna Arénában, hálásák lehetnek ugyanis azért, hogy a költségek elszállása miatt megrémült és visszalépett Mexikó helyett mi bevállaltuk, hogy 2021 helyett már négy évvel hamarabb megrendezzük a világbajnokságot. Az amúgy is tetemes költségeket még jobban feltornázva ezzel. 

A legfontosabb szakmai mutatókban közel sem ez volt a legsikeresebb világbajnokságunk. Jó, nem tisztességes az 1991-es világbajnoksággal bármit összevetni, amikor a csúcson lévő Darnyi Tamás és Egerszegi Krisztina két-két aranya mellett Rózsa Norbert is győzött. De még két éve Kazanyban is több aranyat nyertünk (hármat, most kettőt), és több érmünk volt úszásban (10, most 8), igaz pólóban bejött egy ezüst. 

Csak Hosszú Katinka volt képes győzni, ő már megszokott módon duplázott. Ha vele történt volna valami, nem játsszák el a magyar himnuszt eredményhirdetésen. 

Sós Csaba, az úszók szövetségi kapitánya előzetesen 2-4 aranyérmet és összesen tíz érmet várt, mondván, ha Kazanyban összejött, akkor ezt Budapesten is hozni fogják. Ez nem sikerült. 

Az, hogy bevállaltuk, hogy négy évvel korábban rendezünk világbajnokságot, azzal jár, hogy minden szembejövő magyar politikus kap egy kitüntetést a nemzetközi úszószövetségtől, de egy káprázatosan tehetséges úszógeneráció járt volna jobban, ha nem most, hanem négy év múlva, a csúcson úszhat a hazai rendezésű világbajnokságon itthon. 

Van egy nagy szakadék az úszásban. Cseh László már 31 éves, Hosszú Katinka 28, Gyurta Dániel szintén. Ők voltak csak képesek világbajnokságot nyerni 2005 óta, ha ők hozták magukat, volt arany, de új név az elmúlt, most már négy világbajnokságról nem került a győztesek közé. 

Az persze fantasztikus, hogy Cseh László Budapesten is megmutatta, hogy minden idők egyik legnagyobb úszója, alighanem a legnagyobb azok közül, akik soha nem tudtak olimpiát nyerni. Cseh a nyolcadik világbajnokságán vett részt, mindegyiken nyert érmet, összesen 13-at, 14 éve van a legszűkebb elitben. Pillangón messze a 31 éves Cseh volt a legidősebb versenyző a 16 legjobb között, a második legidősebb is csak 28 éves volt. És a 100 pillangó után - ahol majdnem élete legjobbját úszta - arról beszélt, hogyan tudná még javítani az eredményét. 

Gyurta Dánielnek óriási pechje, hogy nem évekkel korábban volt ez a világbajnokság, amikor hosszú ideig verhetetlen volt, vagy éppen nem évekkel később. Három világbajnokságot is nyert, ehhez képest szomorú, kissé méltatlan volt látni a szenvedését. Egy olimpiai bajnok és háromszoros világbajnok esetében a 17. hely kudarc. És ez nem egyszeri kisiklás, a tavalyi olimpián hajszálra azonos idővel szintén 17. lett. Azóta hiába próbálkozott új edzővel, elúszott mellette a világ. Ha 2021-ben van a vébé, akkor már nem jutott volna eszébe, hogy induljon, csak átadott volna öltönyben egy érmet, és nagyon megtapsolták volna a szurkolók, ahogyan Darnyi Tamást a 400 vegyes eredményhirdetésén. Így viszont senki nem mondta neki, hogy ezt ilyen formában ne erőltesse. 

így aztán Hosszú Katinka volt az abszolút főszereplője a világbajnokságnak. Számára annyiban tökéletes volt a vébé időpontja, hogy most van a csúcson, négy év múlva ki tudja, hol tart majd. Ugyanakkor ő 2015-ben a világbajnokságon, 2016-ban az olimpián úszott világcsúcsot. Két elképesztő év után, a három olimpiai aranya és a vegyesen megszerzett világcsúcsok után motivációs gondokkal küzdött, így felpörgette magát. A két vegyest azért alighanem bármelyik városban hozta volna. Bár a legelején megszerzett 200 vegyes arany után azt mondta, hogy most már felszabadultan úszhat, mégis feszültnek tűnt, volt, hogy ingerülten reagált újságírók kérdéseire, és arról beszélt, hogy fantasztikus itthon versenyezni, de óriási nyomás is van rajta. Ugyanakkor 200 háton például ő is meg tudta javítani a legjobbját. Saját világcsúcsait nem sikerült megdöntenie, de egészen elképesztő fölénnyel nyerte a 400 vegyest, zsinórban a negyedik vébén. Van, aki több aranyat nyert nála, de három különböző úszásnemben senki más nem szerzett érmet Budapesten. És Hosszú Katinka soha nem nyert korábban még négy érmet világbajnokságon. 

A Cseh-Gyurta-Hosszú-generáció mögött van egy szakadék. Kapás Boglárka lehett volna mögöttük egy új éremszerző, az ő fejlődése azonban megrekedt. Kazanyban nyert egy bronzot 1500 gyorson, most is úszott három döntőt, ami remek eredmény, de az egyéni legjobbjaitól messze elmaradt. Ha csak azt ússza, amit egyszer már tudott, akkor egy ezüstöt és egy bronzot nyert volna. Katie Ledeckyt akkor sem győzte volna le. Próbálkozott, de saját bevallása szerint sem volt formában. (Rendezőként minden számban indítottunk versenyzőt, ebben azért nem mindig volt köszönet. 40 számból 12-ben jutott döntőbe magyar, volt, hogy azért maradt le a fináléról a váltó, mert az egyik versenyzőnek későn szóltak, hogy úsznia kell másnap reggel, így már teleette magát. A számok majdnem felében a selejtezőből sem ment tovább magyar. Kevesen voltak képesek arra, hogy akárcsak a saját legjobbjukat megdöntsék, van, aki ezután az edzőire mutogatott, sokan azt mondták, reggel nem tudnak jobban úszni, ugyanakkor országos csúcsot úszott 100 és 200 gyorson Kozma Dominik, 200 háton Hosszú Katinka, Bernek Péter 200 háton, Milák Kristóf 100 pillangón, és több váltó is. Egyéni csúcsot úszott még Telegdy Ádám, Joó Sára, Késely Ajna 400 gyorson és Maxim Lobanovszkij. Van, akinél ez a középdöntőre sem volt elég, de a maximumot kiúszták magukból.) 

És persze felfedezte magának az ország Kozma Dominiket, akit annyira magával ragadott a hangulat, hogy időnként egy valóságshow kiszavazásán pörgő játékosra emlékeztetett, de ki is hozta magából a maximumot, elképesztő magyar csúcsokat úszott gyorson, a négyszer százas gyorsváltót is a nézők húzták be a harmadik helyre. A férfi vízilabda-válogatott alighanem a hazai közönségnek köszönheti, hogy bejutott a döntőbe, és alighanem a nyomást nem bírva kezdtek 0-4-gyel a horvátok ellen. Így is szép az ezüst.

És megjelent a mostani vébén a magyar úszók egy új, nagyon tehetséges generációja, akiknek az lett volna a tökéletes időpont, amikor eredetileg rendeztünk volna világbajnokságot, a 2020-as tokiói olimpia után egy évvel. Náluk az igazi problémát az okozta, hogy mikorra legyenek csúcsformában, a június végi ifjúsági Európa-bajnokságon, a felnőtt világbajnokságon vagy közvetlenül utána az ifjúsági világbajnokságon.

A tavaszi országos bajnokságon például a 15 éves Késely Ajna 400 gyorson megverte Hosszú Katinkát és Kapás Boglárkát. Aztán az ifjúsági Európa-bajnokságon június végén hat aranyat nyert, a tavalyi négy mellé. Nehéz eldönteni, hogy mi a fontosabb, egy szekérnyi arany az ifjúsági Európa-bajnokságról, vagy a hazai rendezésű felnőtt világbajnokságon a döntőben úszni, lehetőség szerint életük legjobb idejével. Késely Ajna tavaly már indult az olimpián is. A felnőttek között most a budapesti világbajnokságon az első számban, 400 gyorson alaposan megjavította a saját idejét, 6. lett. Nagyon örült ennek, de aztán a két 400-as futam után 1500-on már szenvedett, nem tudta megúszni a legjobbját, bár így is döntős lett. A 8. helye után teljesen érthetetlen módon elnézést kért azoktól, akiknek csalódást okozott (miközben sok magyar induló a selejtezőből sem tudott továbblépni, nemhogy döntőt úszni, pláne nem 15 évesen). Azt mondta, sokkal jobb időt úszott az ifi Eb-n, de nem tudott újra csúcsformába kerülni. (Az ifjúsági Eb-n 18 másodperc előnnyel nyerte ezt a számot, ami az önbizalmának biztosan jót tesz, de aligha motivál jobb teljesítményre.) A budapesti vébén a kimerültnek látszó Késely 800-on is elindult, ott viszont már éppenhogy lemaradt a döntőről. Úszott még egy váltóban is, most egy nap pihenés után már az ifjúsági világbajnokságra készül.

Ugyanez a sűrű program igaz a világbajnokság nagy magyar felfedezettjére, Milák Kristófra is, bár nála jobban eltalálták a formaidőzítést. Igaz, neki nem kellett szétúsznia magát, 200 pillangón – bár az a fő száma, és szeretett volna indulni, mivel az ifjúsági Európa-bajnokságon a világ 2. legjobb idejét úszta a felnőttek ranglistáján – Cseh László és a szintén mindössze 20 éves, olimpiai bronzérmes Kenderesi Tamás kapott lehetőséget.

100-on aztán az ősszel még szívproblémákkal küzdő, emiatt egy hónapot kihagyó Milák robbantott. Ő is a junior vébére készül holnaptól. (Egészen döbbenetes, de Milák az ifik között 100 pillangón csak második lett az Európa-bajnokságon. A 200-on úszott junior világrekordot. Aztán 100-on most háromszor is a világbajnokságon. A 200-as idejével egyébként harmadik lett volna a felnőttek között a vébén, kérdés, hogy mennyire bírta volna a terhelést.)

És ott van a gyorsúszó, szintén 17 éves Németh Nándor, aki egyéniben még nem indult a felnőttek között, de a bronzérmet nyert 4-szer 100-as váltó tagja volt. 

Ami változatlan: a vegyes továbbra is a legmagyarabb szám. A 28 világbajnoki arany több mint fele ebben az összetett úszásnemben született, a férfiak után Hosszú Katinka vitte tovább ezt a hagyományt, de Verrasztó Dávid is ezüstérmet nyert Kazany után Budapesten is 400 vegyesen.

Közben viszont lényegében megsemmisült a magyar mellúszás, hiába született ebben az úszásnemben a második legtöbb világbajnoki arany (Szabó József, Rózsa Norbert háromszor, Kovács Ágnes kétszer és Gyurta Dániel háromszor). A hat mellúszó szám egyikében sem sikerült legalább a középdöntőbe jutnia magyar úszónak. Gyurta Dániel volt ehhez a legközelebb, de hát a 17. hely tőle kudarc. Mögötte senki, a nőknél szintén reménytelennek tűnik, hogy valaki megdöntse Kovács Ágnes 17 éves országos csúcsait 100 és 200 mellen, az ezen a távon induló magyar úszók saját legjobbjukat sem tudták hozni. 

Miközben az elitbe tartozó mellúszónk nincs, pillangón éppen az a probléma, hogy három is van a férfiaknál, a nőknél Hosszú Katinka mellett Szilágyi Liliána is döntőbe tudott jutni. Úgy erősödtünk ebben a számban, hogy az első pillangóaranyat világbajnokságon Cseh László csak két éve, 2015-ben nyerte. Kenderesi és Milák a következő években szállíthatja az érmeket a világversenyekről.

Az egy teljesen másik vita, hogy megérte-e a korábban tervezett sokszorosáért, 170 milliárd forintért rendezni egy világbajnokságot. Anyagilag biztosan nem, ennyit sehol nem költenek a városok rendezésre, Mexikó a töredéke miatt lépett vissza. Ilyenkor persze el lehet sütni a felbecsülhetetlen értékű hírverést, tényleg pazar képek készültek az óriás toronyugrásról, háttérben a parlamenttel, mégis nehéz elfelejteni, hogy hárommilliárdot számláztak le az állványokból összeillesztett toronyra és az előtte lévő medencére. Tételes elszámolás helyett pedig könnyű azzal visszavágni, hogy a nemzeti összefogást támadja, aki az elszállt költségeket firtatja.

Nyilván számos fejlesztés is maradandó érték, becsatornázták végre a Margitszigetet, de például kihagyott ziccer, hogy a belül világszínvonalú, 10 világcsúccsal büszkélkedő Duna Aréna nem csábít arra kívülről, hogy előtte fotózkodjanak az emberek, nem lesz szépsége vagy izgalmas külseje miatt ikonikus épülete Budapestnek. 43 milliárdért belefért volna.

A vizes vébére annyit költöttünk, többnyire erőltetett tempóban, a közbeszerzéseken a sürgősségre hivatkozva valódi versenyeztetés nélkül, hogy az az alap, hogy szép szavakkal dicsérje a nemzetközi szövetség. Nagy esemény volt, szép teljesítmény, hogy bevállalták a beugró szerepet, és villámgyorsan összerakták, de az is kiderült, hogy az olimpiát sem rendeztük volna meg annyiból, amennyit előzetesen állítottak. És az ennek a 170 milliárdnak a nagyon sokszorosa lett volna.