A tegnapi nap híre volt, hogy Kerényi Imre közölte: „nagy lesz a felháborodás”, mert egy lírai érzékű kortárs írót, a lovagkeresztes Bayer Zsoltot is beteszi a Nemzeti Könyvtár sorozatba Móricz Zsigmond, Karinthy Frigyes, Gárdonyi Géza, Kosztolányi Dezső, Szerb Antal, Madách Imre és Rejtő Jenő mellé.

Ezt most Kerényi Imre még azzal próbálja tetézni, nyilvánvalóan valamiféle marketingfogásként – vagy ahogy Németh Szilárd fogalmazna, provokációként –, hogy az atv.hu-nak azt mondta: Bayer Zsolt 1100 év Európa közepén című kötete kerül a sorozatba, mivel Kerényi szerint a kőszegi katona alreálgimnázium melletti „mohos kősziklához fűződő legenda leírása csupa narratíva”, Bayer kötete Petőfi Sándor Útirajzok leírásához hasonlítható.

Az atv.hu-nak a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszterelnöki megbízott még azt is mondta, hogy Bayer személye és publicisztikái miatt lehet felháborodás, „de hát ő is sokféléből van összerakva, mint mi mindannyian, ő szépíró, politikai újságíró és filmes. Én a szépírót szeretem, az 1100 év Európa közepén esszék élvezetesek, tanulságosak, a magyar irodalom, leíró irodalom legnemesebb hagyományait követik.”

Kerényi azt mondta, Bayer publicisztikáinak (vagy blogposztjainak) kiemelt, kiragadott mondatait ő sem szereti, de Bayer kötete, ami Rockenbauer Pál Másfélmillió lépés Magyarországon című gyalogos országjáró ismeretterjesztő tévésorozatának szépírói útleírása, méltán fér oda a magyar irodalom nagyjai mellé.

Én mondjuk továbbmennék, szerintem Petőfi ilyet nem is tudott. Ja, és még valami: