Elképesztő tanárhiány van az országban, írja a 168 órában Ónody-Molnár Dóra, aki szerint a közszféra állásportálján a tanév második hetében tíz hirdetésből már 8-9-ben tanárokat keresnek. Ez a hirdetéseket átfutva nekem túlzásnak tűnik, de az tény, hogy a hirdetések több mint felében keresnek tanárt, és még óvódapedagógusokra is van kereslet.

A cikk szerint "beköltözött a félelem a tanári szobákba". A Tanárblog erre azt írta, hogy félelemről ugyan nem tud beszámolni, de arról igen, hogy az állásportálon nemhogy tanárokat, hanem több iskolában egyenesenbármilyen szakos tanártkeresnek. Ők a budafok-tétényi Baross Gábor Általános Iskola hirdetését találták meg, de például a dunaharaszti Hunyadi János Német Nemzetiségi Általános Iskolába egyenesen két fő bármely szakos tanárt keresnek, és még csak német nyelvtudást sem követelnek meg a nemzetiségi iskolában.

Az elvárásokat olyan alacsonyra tették, hogy a főiskolai tanárszakos végzettség mellett csupán a magyar állampolgárság, a büntetlen előélet, a cselekvőképesség és az a feltétel, hogy a pályázó ne legyen eltiltva foglalkozása gyakorlásától. Ha ön megfelel a feltételeknek, nincs büntetve, nem tiltották el a foglalkozása gyakorlásától, szeptember 27-ig pályázhat az állásra.

Mindeközben Solti Péter, a Klebersbert Központ elnöke a Magyar Időknek adott interjújában arról áradozott, hogy a rendszerváltás óta nem volt hasonló mértékű fejlesztés a magyar oktatásban. A verbális fejlesztések cáfolataként a Portfolió lehozott egy kis ábrát, amelyből kiderül, hogy az elmúlt 12 évben 2016-ban és 2017-ben költötték a GDP százalékában a legkevesebbet oktatási beruházásokra. A beruházásokra fordított összeg kizárólag 2010-ben haladta meg a GDP fél százalékát, de nem azért, mert akkor többet költöttek az oktatásra, hanem mert akkor nagyot esett a GDP.