A Sky Bet Championshipben már tizenegy fordulót játszottak le a csapatok, amivel meccsszám tekintetében ugyan még a bajnokság egynegyedét sem érték el, de ennyi mérkőzés arra már elég lehet, hogy körvonalazódjanak az idei erőviszonyok. Az élmezőnyben egyelőre óriási meglepetéseket találhatunk, de azért a hátsó régióban is van mire hümmögni. Ahogyan a bevezető is utalt rá, a mai poszt két kiemelt klubja a Sheffield United és a Sunderland lesz majd, de nem pont úgy, ahogyan előzetesen vártuk volna.

Az aljas nyolcas

Haladjunk alulról felfelé. A Bolton Wanderers utolsó helye önmagában még nem is annyira meglepő. Láttuk tavaly a Wigan esetében is, hogy hiába cseng ismerősen a neved az angol focit kedvelőknek, ha a League One küzdelmeiből érkezel, akkor nagyon nagy váltás is lehet a Champo. Sam Allardyce, Jay-Jay Okocha, vagy a két Kevin (Nolan és Davies) amennyire örülhetett egykori csapatuknak, amikor tavasszal visszajutottak a másodosztályba, most annyira szomorúak lehetnek látva ezt az eredménytelenséget. A Bolton ugyanis még győzelem nélkül, összesen kettő ponttal kullog a mezőny után. Ha nem is kiáltjuk ki őket már most kiesőnek, de nagyon valószínű, hogy az egész szezont az alsó régióban töltik.

Ennél jóval nagyobb meglepetés, hogy a tavaly rájátszásba jutó, pofás játékot produkáló Reading a huszadik, a PL-ből kieső Hull City pedig csak a 17. helyen áll. Nyilvánvalóan őket nem kell még temetni, de kicsit olyan, mintha még mindig a tavalyi botláson rágódnának és nem vették volna észre, hogy közben elindult az új bajnokság. A 18. Barnsley és a 21. Burton Albion azt hozzák, amit vártunk tőlük a szezon előtt, talán még egy kicsit jobbak is. Vagy a többiek még rosszabbak, ezt már ki-ki döntse el maga. A Brentford 19. helye sem olyan kirívóan rossz eredmény, amire fel kellene kapni a fejünket, az már inkább, hogy a Birmingham City mennyire rosszul kezdte a szezont. Utolsó három meccsükön mondjuk összekapartak négy pontot - ez ugyanannyi, mint amit az azt megelőző nyolc találkozón sikerült - ami jelentheti azt, hogy egy kicsit talán kezdenek talpra állni. A "fordulat", már ha lehet ezt annak nevezni, egybe esett Harry Redknapp kirúgásával, aki azután, hogy tavasszal benntartotta a City-t, az új idényt nagyon elnézte. Most már Lee Carsley-val próbálnak szerencsét...

Macska-jaj

A kieső helyen lévő, vagy kieséssel fenyegetett csapatok közül viszont a legnagyobb dráma a Sunderland kapcsán említhető meg. Ők a bánatos piros-fehér-fekete csapatunk, akiknél lehetett tudni, hogy baj lesz, de azt azért nem, hogy ekkora. Idén tavasszal eldőlt, hogy ennek a fekete macskának nincs kilenc, csak négy élete: az elmúlt években hatalmas hajrázással megmenekültek a kieséstől Paolo Di Canio, Gustavo Poyet, Dick Advocaat és Sam Allardyce vezetésével négy egymást követő szezonban is, David Moyes-nak azonban már nem sikerült a bravúr. Ekkor még Ellis Short elnök nyugalomra intette a felindult szurkolókat, mondván Moyes marad és építheti a csapatát.

Aztán már a nyáron kirúgták Moyest, és érkezett a Preston North End kispadjáról Simon Grayson. A keret pedig átalakult, de nem igazán pozitív értelemben: eligazolt az első és a második számú kapus, Jordan Pickford (Everton) és Vito Mannone (Reading) is, rajtuk kívül pedig távozott többek között Jermain Defoe (Bournemouth), Victor Anichebe (BJ Enterprises), Steven Pienaar (Bidvest Wits), Jermain Lens (Besiktas-kölcsönbe), Fabio Borini (AC Milan-kölcsönbe), Whabi Khazri (Stade Rennes-kölcsönbe), Papy Djilobodji (Dijon-kölcsönbe), Sebastian Larsson (Hull), Will Buckley (Bolton), Joleon Lescott (lejárt szerződés) és Jan Kirchhoff (lejárt a szerződése) is.

Érkező oldalon természetesen jött két kapus, Jason Steele (Blackburn) és Robbin Ruiter (Utrecht) személyében, a mezőnyjátékosok közé pedig érkezett Aiden McGeady (Everton), James Vaughan (Bury), Callum McManamam (WBA) és Marc Wilson (Bournemouth) és kölcsön is kaptak pár srácot: Brendan Galloway (Everton), Tyias Browning (Everton) és Jonathan Williams (Crystal Palace) már a tavaszt is a Wear partján töltötték, most visszatértek a korábbi sikereik helyszínére, hogy javítsanak. Hozzájuk hasonlóan egy szezonra érkezett Lewis Grabban (Bournemouth) is.

Azt, hogy a keret átalakítása mennyire sikerült minőségire, nem nagyon kell elemezni. Adott volt egy csapat, akik vállalhatatlan játékkal estek ki a Premier League-ből. Majd fogták ezt a csapatot, és eladtak mindenkit, aki egy kicsit is tudott focizni és esetleg húzóember lehetett volna a másodosztályban. Hiányposztokat hoztak létre, és olyan játékosokkal töltötték fel, akik nem hogy alapembernek nem állják meg a helyüket, de még kiegészítőnek is csak alig. Az eredmény, azaz az eredménytelenség pedig magáért beszél. Egy győzelem, négy döntetlen, hat vereség, 12-21-es gólkülönbség, és utolsó előtti helyezés. A hatból négyszer is hazai pályán kaptak ki, így aztán a lelátók is egyre foghíjasabbak a Fény stadionjában. A vezetőség azt kommunikálja, hogy Simon Grayson állása nincs veszélyben, viszont a szurkolókat már régen elveszítette. Valószínűleg egyébként nem hívnák a sajátjai is releGraysonnak, amivel arra utalnak, hogy ennek bizony League One lesz a vége.

Csontdaráló

A középmezőnyre mindig egy kicsit kevesebb figyelmet fordítottunk és ez most sem lesz másként. Valószínűleg azért, mert az ottani csapatoktól azt várjuk, hogy valamelyik irányba komolyabban elinduljanak. Persze vannak olyanok, akik szinte állandóan ebben a régióban tanyáznak - mint mondjuk a QPR, vagy a Derby County - viszont idén eddig egy-két pozitív, és jó pár negatív meglepetést okozhat, ha a tabellára nézünk. A szezon előtt a Boltonnál sokkal jobban temetett Millwall például szépen vette az eddigi akadályokat, és a 14. helyen állnak. Egy helyezéssel előttük a tavaly majdnem kieső Nottingham Forest, akik rengeteget köszönhetnek a Newcastle-től igazolt veterán ír csatár, Daryl Murphy eddigi hat góljának. Az pedig, hogy az egyaránt 20-20 pontot gyűjtő Bristol City és Preston North End a negyedik, illetve a hatodik helyen állnak, szintén felér egy kisebb csodával. A nagyobb csodákról később, inkább nézzük, hogy kiknek lehet oka fanyalogni.

Az Aston Villa és a Norwich szurkolóinak például mindenképpen. Tavaly a Newcastle-Brighton-Huddersfield trió úgy jutott fel előttük, hogy egyedül a Szarkák szárnyalása volt benne a pakliban. Nos, most hiába érkezett három, finoman szólva is harmatos szereplő a #besztlígből, a helyzet úgy fest nem lett könnyebb. A történet súlyosságát úgy tűnik a jelenleg hetedik Aston Villa kezeli komolyabban, hiszen a kriminális kezdés után az elmúlt négy meccsüket megnyerve jelezték, hogy ezúttal már minimum a Top 6-ban akarnak végezni. Beragadt még a Sheffield Wednesday és a Fulham is, de tizenegy mérkőzés után ennyi még talán nekik is belefér.

Farkasokkal táncoló

Tudjátok kicsoda a farkasokkal táncoló? Nem, nem Kevin Costner az. A helyes megfejtés fejlécünk sztárja, a Purgatórium arca, a jó öreg Neil Warnock. Egy évvel ezelőtt azért vitték a Cardiff City-hez, mert a walesi csapat szezonkezdete a harmadosztályba történő kiesést helyezte kilátásba. Végül a 12. helyen végeztek, a veterán menedzser pedig továbbra is a klub alkalmazásában maradt. Az aktuális szezonban pedig - nem találjuk a szavakat.

Ilyen jó szereplést senki nem várt tőlük. A bajnokság rajtja előtt több szakírónál is a Wolverhampton Wanderers amolyan sötét lónak számított. Nos, úgy látszik a Farkasok meg akartak felelni a kihívásnak, és határozott játékkal, hét győzelemmel, két döntetlennel és két vereséggel a második helyre kerültek. Viszont a nyári erősítések alapján ez nem is meglepő.

Amire senki nem számított, hogy Warnock walesi bárdjai is ott lesznek a buliban és ha csak egy ponttal is, de tizenegy forduló után vezetni fogják a tabellát. Meglepődnénk ugyan, ha végig partiban lennének a feljutásért, de ettől még ez nagyon szép teljesítmény.

Pengeélen

Amennyiben lesz folytatása, Neil Warnock hőstörténetét megénekeljük még, viszont a bajnokság eddigi legnagyobb szenzációja nálunk nem a cardiff-i kék madarak szárnyalása. Van ugyanis még egy egy klub, akik a tizenegy meccsükből hetet megnyertek, és 21 pontjukkal a harmadik helyen tanyáznak. Ők a harmadosztály aktuális bajnokai, a "boldog" piros-fehér-fekete klub, azaz a Sheffield United. A közelmúltban a Norwich és a Southampton is megcsinálta már, hogy a harmadosztályból érkezve, mindössze egy év Champo után a Premier League-ben találta magát. Kevin McCabe csapatánál - ami valójában már csak 50 %-ban van a Fradi szurkolók régi nagy cimborájánál - erről beszélni még nagyon korai lenne, viszont az már most kijelentető, hogy kellemes meglepetés a "pengék" szereplése.

A szezon csúcspontja eddig egyértelműen a városi rangadó volt szeptember 24-én, amikor is a Hillsborough gyepén győzték le a Sheffield Wednesday-t 4-2-re. Az utolsó meccsüket viszont pont elveszítették a Nottingham ellen, ami miatt akár jól is jöhetett nekik a válogatott szünet; Chris Wilder menedzser valószínűleg arra használta a pihenőt, hogy kitalálja, hogyan tudják folytatni folytatni az eddigi bravúros szereplést. Igazán komoly nevek nélkül, eddig tényleg ritka jelenség, hogy így tudják tartani magukat.

A megszerzett 15 góljukból 8 találatot osztott el testvériesen a Leon Clark - Billy Sharp duó. Utóbbi játékos közel ötszáz profi meccsel a lábában, több mint kétszáz találatot jegyezve, csapatkapitányként hatalmas szerepet kaphat, hogy a pengék lekaszabolják a mezőnyt. Eddig összesen két Premier League mérkőzésen jutott szóhoz még a Southampton játékosaként, és nem nagy ördöngösség kijelenteni, hogy 31 évesen nem lesz már sok lehetősége, hogy a #besztlígben kipróbálja magát. Mi drukkolunk neki, és valószínűleg így van ezzel sok futball-rajongó, aki az elmúlt 10 évben figyelemmel kísérte az alacsonyabb osztályok küzdelmeit Angliában.

Hétről hétre követve az eredményeket, átfutva az összefoglalókat körülbelül így fest a Purgatórium a bajnokságnak ebben a szakaszában. Egyáltalán nem lennénk meglepődve, ha a következő beszámolóban három-négy másik csapat kerülne terítékre a kirívóan rossz, vagy hihetetlenül jó formája miatt. Mert itt bármi megtörténhet.