• Robbanás közeli helyzet van a bíróságokon, az eddig csendben lévő vezetők is nyíltan felemelik a hangjukat.
  
• Szepesházi Péter, a Budai Központi Kerületi Bíróság bírája adott interjút a 444-nek.

444: Ha jól tudom most éppen fut egy vizsgálat ön ellen. Olyat mondott, amit egy bírónak nem szabad?

Szepesházi Péter: Megjelent több olyan írásom, interjú is, amiben kritikát kap az igazságszolgáltatás rendszere és Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal vezetője is. Ezeknek a kritikus véleményeknek nem örülnek, és annak sem, ha sok emberhez eljutnak. A konkrét vizsgálat arról szól, hogy az emberek nem kapcsolják-e össze Egyéni Bírói Felelősség és Függetlenség Fórum oldalán megjelenő más véleményeket az én személyemmel, és ez, továbbá az a körülmény, hogy alapítója voltam az oldalnak, többször megjelennek ma is ott az állásfoglalásaim, nem ütközik-e a bírói szólásszabadság törvényi korlátaival. Ennek az oldalnak egyébként régebben a szerkesztője voltam, de tavaly ősz óta már nem.

Direkt próbálja feszegetni a határokat, hogy meddig lehet elmenni?

A törvényi szabályozást mindig betartom, annak nem megyek el a határáig, ebben az értelemben nincs szó polgári engedetlenségről. Viszont kialakult itthon a törvényi szabályozáson túlmenő gyakorlat, ami arról szól, hogy nem illik bírálni. Csak a sikerekről lehet beszámolni, az 50-es évek termelési regényeit idézve. Félelem van, és ehhez nem akarok alkalmazkodni, mert megöli a lelket. Sokkal jobb nyíltan kimondani, hogy a császár meztelen, és ezzel másokat is felszabadítani kicsit az igazságszolgáltatás álszent körülményei alól, ahová be vannak kényszerítve. 2012-13-ban mindenki reménykedett, hogy magunk mögött tudhatjuk a korábbi rendszer, a Lomnici- és Baka-féle Országos Igazságszolgáltatás Tanács anomáliáit, és létre lehet hozni egy jól működő szigetet. Handó Tünde nagyon tehetséges ember, bíró, vezető, de az a centralizáció és önkény, amit megvalósított, minden erényét, és kezdeti eredményét lerombolta.

Hol lehet a legjobban tetten érni a központi önkényt?

Még a Parlamentben is rákérdeztek a képviselők Handó Tünde legutóbbi meghallgatásán, hogy miért nyilvánít eredménytelennek ennyi vezetői pályázatot. Előfordulhat egy szervezetben, hogy egy pozícióra nincs megfelelő jelölt, de hogy ennyiszer, ráadásul olyan embereknél, akik korábban alkalmasak voltak vezetőnek, ez kicsapta a biztosítékot.

Hogy néz ki egy ilyen érvénytelenítés?

Meghirdetnek egy vezetői pályázatot, elindulnak rajta többen, van egy véleménynyilvánító szavazás, aztán ezt Handó érvénytelennek nyilvánítja és esetleg megbíz valaki fél-egy évre a feladat ellátásával, akár olyat is, aki el sem indult. Olyan helyzet jöhet létre, hogy egy év múlva, a következő pályázaton már csak az indul el, akit megbízottként kiemelt. Állandóan ilyen érvénytelen pályázatokról lehet olvasni a bírósági közlönyben.

Azért hogy kit neveznek ki bírósági vezetőnek, ez elég távol van az állampolgároktól...

Pedig nagyon is érint ez mindenkit. Ha a vezető egy önkényesen kiválasztott személy lesz, aki pedig motivált volt, azt félreállítják, akkor csorbul a szakmaiság. Ezek az emberek vezetik helyi szinten a bíróságokat, az igazságszolgáltatást. Ők is állítják például össze a kollégáiknak azokat a szakmai anyagokat, amik a bonyolultabb ügyekben segítenek döntést hozni. Egy jó vezető esetleg mer vitatkozni a felülről jövő anyagokkal, iránymutatásokkal, ha ezt érzi helyesnek szakmailag. Ha nem a pályázaton dől el, hogy kiből lesz vezető, hanem olyan kerül pozícióba, aki nem pályázott, akit Handó Tünde nevezett ki egy évre, akkor csorbul az állampolgár érdeke, mert nem biztos, hogy a legszakmaibb ítéletet kapja.

Ez egy elvi veszély, vagy volt már, amikor konkrétan látszott, hogy károkat okoz ez a kinevezési gyakorlat?

Székely Gábor nagykanizsai bíró alkalmatlanná nyilvánítását egy olyan törvényszéki elnök kezdeményezte, aki nagyon kevés szavazatot kapott az első vezetői pályázaton. Aki azt érzi, hogy más kegyelméből, és nem a saját szakmai teljesítménye alapján lett vezető, ott nagyobb a veszélye annak, hogy ő is önkényes döntéseket hoz, vagy úgy gondolja, hogy ki kell találnia a felsőbb elvárásokat.

Nincs itt ellentmondás? Az igazságszolgáltatáson belülről jönnek jelzések, hogy sok minden nincs rendben, de kívülről mégis olyasmit látni, hogy a bíróságok még sokszor tudnak szakmai módon a politikától függetlenül működni, amire Magyarországon kevés közintézmény képes.

Van persze modern, felvilágosult ellenállás is a bírák között, de egy kicsit hasonlít a helyzet például a vármegyei ellenálláshoz. A magyar kisnemesség az akkori társadalmi viszonyokat konzerválva, mindenféle reformot elutasítva szállt szembe a Habsburg uralkodókkal, de maga a szembeszállás mégis helyes volt. 1997 után fokozatosan egyre erősebb lett a bírói belterjesség, a megyei elnökök akkori koalíciója minden reformot levert. Ennek abszurd módon van egy maradványa, hogy most, amikor veszély lehet - csak “lehet”, mert bizonyítékunk nincs rá - hogy a végrehajtó hatalom bevonatkoztatna az igazságszolgáltatás ügyeibe, ha akarna, jobban mint korábban, akkor ez ellen van egy dacos ellenállás, aminek a kérdésben felvetett döntések megfelelnek. Közben a valóság az, hogy bár fontos témákban születnek olyan ítéletek, amik nem vádolhatóak politikai elfogultsággal, de vannak témák, ahol meg tömegesen születnek olyan ítéletek, amikkel nagy a baj, nem is az eredményükkel, hanem a gyakran sematikus jelleggel. Ott nem intakt a bírói kar.

Melyik területen?

Például a devizahiteles ügyekre gondolok, és itt jön be újra a vezetői pályázatok és a szakmai anyagok témája is, hogy azok hogyan befolyásolják az állampolgárok ítéletét. Ezek általában nagyon bonyolult, szerteágazó perek. Főleg a fővárosban dolgozó bírák teljesen ki van zsigerelve. Ebben a helyzetben ha lejön a Kúriáról egy pár bekezdéses anyag a devizahiteles ügyekkel kapcsolatban, akkor ezek a túldolgoztatott bírók nem azt fogják mondani, hogy elolvasom ezt is, meg ezen kívül még egy csomó másik anyagot, utánanézek az uniós és nemzetközi gyakorlatnak, megnézem a szakkönyveket. Ehelyett átmegy rajtuk a felülről jövő akarat, mint kés a vajon.

Akik nem keresik a konfliktust a rendszerrel, és amúgy is túlterheltek, azoknak áldás egy ilyen felülről érkező anyag, ami aztán sorvezető lehet az ítélkezésben...

Igen. Miközben azt sem lehet tudni például, hogy milyen forrásokból dolgozott a Kúria jogegységi tanácsa, akinek a tagjait szintén ügyelosztási rend nélkül jelölik ki. Folyik most egy per, hogy adják ki a szakmai anyagok listáját, ami alapján dolgoztak a devizahiteles jogegységi eljárásokban. Hallani olyasmit, hogy esetleg azért nem adják ki, mert olyan egyoldalú az összeállítás. Bizonytalan hátterű vagy egy oldalról jövő szakmai anyagok kerülhetnek be a rendszerbe, és nehéz azt várni, hogy ezeket, vagy bármilyen anyagot megfelelő kritikával kezeljenek a túlterhelt bírók.

Mi a jellemző devizahitel-ügy, ami a bíróság elé kerül, és mi az a tömeges probléma, amiről korábban beszélt?

Olyan devizahiteles szerződésekről is kell dönteni, ahol akár a szerződés tartamában, akár a tájékoztatásban az árfolyam-kockázattal kapcsolatban a fogyasztóvédelem minimuma sem érvényesült.

Az 52 oldalas szerződésben egy bekezdés apró betű van az árfolyam-kockázatról...

Igen, csak apró betű van, csak formális a tájékoztatás. Aztán az eset körülményeiből kiderül, hogy sürgették az ügyfelet, azt mondták neki „Tessék már aláírni, két percünk van”. Az ügyfél meg várta a hitelt, és senki sem mondta neki, hogy „Itt álljunk meg egy percre, tessék figyelni, mert ez a rész fontos!”

És ezekben az ügyekben mi a gyakorlat?

Az említett jogegységi határozatok alapján majdhogynem azt kell mondani, hogy a fogyasztóvédelem érvényesült, vagy nem érvényesült ugyan, de ez nem jelenti a szerződés teljes érvénytelenségét. Ennek az eredménye aztán a kilakoltatás, olyan döntések, amikben a pénzügyi fogyasztóvédelem alapjai sincsenek meg, és amik nem felelnek meg az uniós jognak sem.

A másik oldalon gondolom az az érv, hogy ha elkezdik a bíróságok kimondani az érvénytelenségeket, az veszélybe sodorja a bankrendszert, aminek súlyosa hatása lehet a gazdaságra, és ezt nem akarják felvállalni.

Lehet, hogy aki a rendszer legtetején a szakmai iránymutatást kiadja, annak ez van a fejében, ez persze nem jogi érv. Az a baj, hogy nincsenek olyan körülmények, hogy a bírák maguktól utánanézzenek, és megismerjenek más álláspontokat is. És itt jön megint a vezetők kiválasztása, akik sok esetben nem bátorítják az embereket, hogy igen, ennek még olvass utána, úgy alakítsd ki a saját álláspontodat. Az érdekli őket, hogy miért csak hat ügyet zártál le eddig, és miért nem nyolcat. A megfelelő oktatás hiányában, a hierarchikus szervezetből adódóan, a rossz értelemben vett tekintély- és államelvűség miatt a magyar bírói karban viszonylag ritka, hogy valaki fogja magát, és összevessen egy magyar jogszabályt vagy jogegységi határozatot az európai vagy akár a nemzetközi emberi jogokkal.

Máshol is van ilyen súlyos probléma?

A széles étlapról a bírói alkalmassági vizsgálatokat is ide lehet sorolni. Ez most egy rendkívül szubjektív eljárás, miközben szerintem csak a legobjektívebb, számokkal kifejezhető dolgokat lehetne egy bírón számon kérni azzal a téttel, hogy elveszik az állását. Most van olyan értékelés, ahol ikszelni kell, hogy pl. egy bíró “lényeglátásban” megfelelt, vagy nem felelt meg. Ez a bírói függetlenséghez tartozik, én másban látom a lényeget, mint egy kollégám egy hasonló ügyben.

Hány ilyen alkalmassági vizsgálaton van túl?

Én 2003-ban kezdtem, akkor hat évente volt a rendszeres alkalmassági vizsgálat, most már ez csak nyolc évente van. 2006-ban volt egy vizsgálat, aztán 2011-ben, amikor Ravasz László kollégámmal sokat kritizáltuk az OIT rendszerét, akkor jött egy rendkívüli vizsgálat. Közben azt is megtudtam, hogy vizsgálaton kívül is készültek rólam néhány oldalas anyagok, amiket az akkori megyei bírósági vezetőmhöz juttattak el 2007-2008-ban, 2011-ben. 2020-ban esedékes a következő rendes alkalmassági.

Kihúzza addig rendkívüli alkalmassági vizsgálat nélkül?

Remélem. Helyi vagy megyei elnöki, vezetői szinten nem tapasztalok visszaélést. Inkább az Országos Bírósági Hivatal felől jönnek furcsa jelzések.

Hogy került ebbe a belső ellenzéki szerepbe?

A legelején én sem voltam ilyen bátor. Amikor először védekeznem kellett, mert kezdő bíróként nyilván voltak hibáim, de az alkalmatlanság vádja nem volt megalapozott, akkor még elfogadtam, hogy csak illedelmesen szabad védekezni. Csak az egyharmadát lehetett kimondani annak, amit gondoltam. Akik engem akkor a háttérből segítettek tanácsokkal, azt mondták: “Péter, nagyon finoman mondd csak, hogy valami nem úgy van, ahogy vádolnak téged, ne legyél túl heves”. Ha önkritikát gyakorol az elvtárs, akkor még egy ideig megúszhatja. Én egy idő után erre azt mondtam, hogy nem. Rájöttem, hogy ez megöli a lelket. Utána hiába voltak esetek, amikor majdnem eltávolítottak a bírói karból, mégis erősebbnek éreztem magam, mint mikor először, óvatoskodva úgymond "megúsztam".

Hányan vannak a rendszeren belül, akik osztják a kritikus véleményét?

Ha az ember megnézni az Országos Bírói Tanács legutóbbi pár ülésének a jegyzőkönyvét, akkor azt látja, hogy nagyon elszaporodtak a kritikus hangok, már-már úgy működik a tanács, mint a bírák parlamentje, egyébként nagyon helyesen. Lehet, hogy az ott felszólaló vezetők pozitív motivációja más, mint az enyém, vagy éppen velem szemben is kritikusak, de szerintem most robbanás közeli a helyzet. Handó Tünde 2012-ben beígért egy csomó dolgot, például munkateher kiegyenlítést, jobb körülményeket, ezek nem valósultak meg. A vezetők egy részét ez őszintén zavarja, de akit nem, már annak is fel kell szólalnia, mert alulról, a bíróktól jön a nyomás, hogy csináljatok, mondjatok már valamit, és akkor fel kell mutatni, hogy nézzétek, hát én itt szóltam, hogy nincsenek rendben a dolgok. Sajnos azt látom az ülések jegyzőkönyveiből, hogy Handó Tünde ezen meg van sértődve.

Amikor azt lehet látni, hogy papíron független intézményeket hogyan működtetnek ebben az országban, akkor nincs önben, vagy a szervezet tagjaiban félelem, hogy lehet Handó Tünde önkényes, lehet, hogy nem váltotta be a vezetéséhez fűzött őszinte reményeket, de még rosszabb jön helyette?

2012-ben Handó Tündét úgy fogadtuk, hogy ő belsős, szakmabeli, nagyon jó bírósági elnök, modern, igazi reformer alkat. Az ígéreteiből, elképzeléseiből semmi sem lett. Mindig minden lehet rosszabb, de ezt most belülről nagyon nehéz elképzelni.