Minden évben a tavalyinál is durvábbat kell mondania Orbán Viktornak, nehogy úgy tűnjön, hogy már nincs mi ellen harcolni. Nehogy a közönség elhiggye, hogy nem a végóráit éli Magyarország. Nehogy ne nézzenek el neki mindent cserébe azért, hogy megvédi a lakosságot a teljes pusztulástól. 

Ez az idei október 23-i beszédében sem volt másképpen. A feladatot megoldotta, és közben olyan kulturális előképekhez nyúlt, amelyekkel még meglepetést is tudott okozni. 

A végén már nyíltan öltött nyelvet a valóságra, büszkén mutatva, hogy az általa előadott katyvasz elemei semmit se számítanak, csak a hatékonyságuk a fontos.

Ismerős hazugságok

Elismételt jó néhány fontos motívumot korábbi beszédeiből, az országot fenyegető végítélet témában.

Ismét párhuzamot vont az 50-es évek Szovjetuniója és az Európai Unió közé. Most is nagyon bizarrul hangzott egy tízmilliókat legyilkoló totalitárius diktatúra összemosása egy erőszakszervezet nélkül működő, a szabadságjogok tiszteletére épülő, a konszenzuskeresést szabályaiban kódoló szervezettel. Ezúttal úgy mondta, hogy '56 előtt homo sovieticus-t akartak belőlünk csinálni, most meg homo brüsszelicust akarnak, és a tanulság az volt, hogy ugyanúgy ellent kell állnunk.

Szintén durva ötlet a mindenkori parlamenti ellenzéket a nemzethalállal azonosítani, ez a legkevésbé sem illik a polgári demokráciák logikájába, bár már 2013. október 23-án ugyanígy elmondta, mint most, hogy a következő választás a világ megmaradásáért vívott apokaliptikus küzdelem lesz. Ezúttal a Csillagok háborúja mitológiáját keverte ide, amikor úgy fogalmazott, hogy „Sose becsüljük le a sötét oldal erejét”. A fordulatot a Star Wars Bölcsességek című idézetgyűjtemény inspirálhatta. Beszédének ez a fordulata már jelezte, hogy lesz minőségi ugrás a korábbi szólamokhoz képest.

Azt is már végighallgattuk Orbán Viktortól több ízben – például pontosan egy évvel ezelőtt – hogy létezik egy világraszóló titkos összeesküvés a spekuláns globalizált nagytőke és a brüsszeli bürokraták között, hogy kevert népességet hozzanak létre Európában. Akkor a népesség hígításáról beszélt, most úgy mondta, hogy „egyenállagúvá akarják gyúrni” az embereket. Alig egy héttel azután, hogy Brüsszelben végigülte az Európai Tanácsnak azt az ülését, ahol a migráció ügyében európai kollégáival úgy döntöttek, hogy sokkal többet kell költeni a határok megvédésére, és szóba se hozták a betelepítési kvótákat. A szöveg idén is durván paranoiás hergelésnek hangzott, de még mindig hiányzott egy minőségi újdonság.

Migránsmentes övezet

Az egyik ilyen minőségi újdonság volt, hogy a Mos-OI nevű szkinhedzenekartól merített egy fordulatot. Amikor azt mondta, hogy „Közép-Európa az utolsó migránsmentes övezet”, akkor felidézte sokakban a Cigánymentes övezet című számot, ami talán a magyar poptörténelem legdurvábban rasszista terméke. Orbán ravaszul figyelmeztetett később a beszédében, hogy aki meg akarja védeni a nemzeti kultúrát, azt lerasszistázzák meg lenácizzák, mintegy előre ellehetetlenítve, hogy szavait érdemben értékelni lehessen.

Ám hiába védekezett, mert ha a mai Magyarországon egy embercsoporttal szemben azt mondják, hogy akármimentes övezet, akkor az rasszizmus. Lefoglaltak bizonyos szófordulatokat sajnos gonosz erők, a nácik azt például, hogy élettér, a kommunisták azt, hogy ellenforradalom, és azóta aki ezekkel szórakozik, az tudatosan idézi meg a hozzájuk kapcsolódó dolgokat. Ez nem politikai korrektség, hanem kultúra kérdése. 

Külön érdekesség, hogy a 80-as években működő Mos-OI-nak ezt a számát a kommunista titkosszolgálat tudatosan terjesztette, azt hazudva róla, hogy a CPG zenekar dala, hogy ezzel is rontsák utóbbi hírnevét, és könnyebben megindokolják, hogy miért ítélték letöltendő börtönre a tagokat. Többek között erről szól a Pol Pot megye punkjai című dokumentumfilm. Orbán az idézéssel talán tisztelgett a valóságot sikeresen manipuláló elődök előtt is.

Hazugságokat mondok. És?

Orbán a beszédében ugyanis jelezte, hogy tudja, hogy hetet-havat hord össze, de ez nem számít. 

Az 56-os forradalom nagy hősei között felsorolta Dózsa Lászlót is, akit tévedésből azonosítottak a tavalyi ünnepi kampányban egy szovjetekre fegyvert fogó kisfiúval, Pruck Pállal. Dózsát Orbán a legnagyobbak, Nagy Imre és Mindszenty József mellé emelte. Ez a valóság, a történelmi igazság szempontjából rettenetes otrombaság volt. 

Viszont Orbánnak ez a gesztusa nem csak arról szólhatott, hogy az előtte szónokló Schmidt Mária, a Dózsa – Pruck keverés fő felelőse jól érezze magát. Ennél sokkal nagyobb jelentősége lehet ennek: arról szólt, hogy nem a valóság a fontos az Orbán-korszakban, hanem az, amit a hatalom láttatni akar. 

E cinikus fordulat arról szólhatott, hogy Orbán Viktor jelezte az akadékoskodóknak, hogy nem érdemes az igazság keresésével, a valósággal bajlódnia senkinek, mert az irányítást már sikeresen átvette az ésszerűség felett.

Orbán mostani beszédével szinte kérkedett, hogy mondhat bármikor bármit, ereje megrendíthetetlen, mert a nyelvet már egyedül uralja Magyarországon. És ezzel tulajdonképpen utalt  minden hülyeségre, amivel évek óta eteti Magyarországot: a Soros-tervre, az IMF elleni szabadságharcra, a magyarok megmaradását veszélyeztető migránsokra, a globalista összeesküvésre, a brüsszeli bürokraták nemzetvesztő támadására. 

Most megmutatta, hogy megy ez: csak hangosan kell mondani, és akkor úgy lesz.

A Star Warstól a szkinhedszámig, az elcserélt gyerekhőstől az összeesküvéselméletekig mindent össze lehet keverni, csak elég sok harsogó csatorna álljon rendelkezésre ezt éjjel-nappal közvetíteni, és ne legyen a hatalom környékén senki, aki szólni mer, hogy ez baromság. Ettől kezdve, aki szól, arra rá lehet sütni az ügynökvádat, az úgyis ellenség, a szava a tartalmától függetlenül érvénytelen. 

És akkor ez a sci-fiből és misztikus babonaságokból álló massza egy politikai világnézetté állhat össze, és a ragaszkodás a valósághoz az ósdi világ hóbortja lehet csupán. 

Ez volt Orbán Viktor idei beszédének legnagyobb újdonsága: nem csupán csinálta, de még kérkedett is vele. Maga mondta ki, hogy a király meztelen, és még így is percekig tapsolták.