Az emberierőforrás-miniszter az 1956-os forradalom és szabadságharc 61. évfordulójának alkalmából Berlinben mondott meglepően visszafogott és korrekt beszédet, legalábbis a kormány többi tagjához, pláne a miniszterelnökhöz képest biztosan.

Balog Zoltán azt mondta, a világtörténelmi eseményeket általában a nagy személyiségeken vagy a nagy politikai, gazdasági folyamatokon és háborúkon keresztül szokás megközelíteni, pedig a „kisemberek” legalább ennyire fontosak. Így 1956 nem történhetett meg volna a pesti srácok nélkül, de a „roma hősök” nélkül sem. (Az ő történetüket a héten egy józsefvárosi sétán is meg lehetett ismerni.)

Balog Zoltán arról beszélt, hogy a romák számára természetes volt, hogy kiállnak a szabadságért, amikor meghallották a forradalom legendás jelszavát, miszerint „Aki magyar, velünk tart!”, hiszen tudták, hogy ez nekik is szól, mert „egyszerre voltak magyarok és romák”. (Az mondjuk nem biztos, hogy Orbán Viktor is egyetért ezzel.)

1956 roma hőseinek történetét ismertetve kiemelte többek között Strausz Károly példamutatását, aki a budapesti Soroksáron ellenálló csoportot szervezett. A „Cigány Karesz” néven is ismert forradalmár csapata egészen november 11-ig kitartott, ők tették le utolsóként a fegyvert a budapesti szabadságharcosok közül – mondta Balog.

Senki sem lehet szabad, ha szomszédja nem szabad, ha nem használhatja szülei nyelvét, ha megfosztják önazonosságától és történelmétől, ha szégyenkeznie kell bőrszíne miatt, ha nem ismerik el teljesítményét, ha környezete nem a közösség egyenjogú tagjaként tekint rá. Ez „a mai, szabad Európában sem magától értetődő” – mondta Balog Zoltán, aki szerint azért kell dolgozni, hogy „erősödjék a magyar romák önképe és a róluk alkotott kép, de nem az áldozat vagy a vesztes önképe, hanem az aktív, cselekvő emberé, aki a saját kezébe veszi sorsa alakítását”, és aki „büszke kettős identitására”.

Az október 23-i megemlékezést a német főváros egyik legrangosabb belvárosi színházában, a Theater am Kurfürstendammban tartották, ahol bemutatták az első roma musicalként ismert Somnakaj című darabot. A Magyarországon nagy sikerrel játszott zenés darab többek között Müller Péter Sziámi és Szakcsi Lakatos Béla alkotása, a főbb szerepekben Szakács Hajnalka, Oláh Gergő, Szulák Andrea és Papadimitriu Athina tűnt fel.

Ünnepi köszöntőt mondott Johannes Singhammer, a német szövetségi parlament (Bundestag) alelnöke, aki azt mondta, a magyarok meghatározó hozzájárulást adtak „Európa feltámadásához” és a német egység helyreállításához.

Köszöntőt mondott Romani Rose, a Német Szintik és Romák Központi Tanácsának elnöke is, és azt mondta: fontos jelzés, hogy a megemlékezés szervezői a magyar nemzeti ünnep alkalmából „offenzívan felmutatják” a kisebbség iránti szolidaritásukat. A mostani időkben, amikor Európa több országában rasszista uszítás és hátrányos megkülönböztetés sújtja a szintiket és romákat, nagyon fontos közösen kiállni a diszkrimináció és a rasszizmus ellen – mondta.

Romani Rose azt is mondta, a szinti és roma kultúra mindig is az európai kultúra szerves része volt. Ezt jelzi az az alig ismert tény is, hogy a magyar roma zene nemcsak Liszt Ferenc és Johannes Brahms munkásságára volt hatással, hanem a bécsi klasszicizmus zeneszerzőire is, különösen Joseph Haydn, Wolfgang Amadeus Mozart és Ludwig van Beethoven művészetére. (MTI)