24 órás műszakra álltak át az elmúlt hónapban a Rogán-minisztérium katakombáiban dolgoztatott robotok, annyi nemtelen támadás érte kérdés formájában a kormányt. Demeter Márta érdeklődésnek álcázott, de összehangolt kormányzati munkával sikeresen visszavert aljas lejáratási kísérletéről már írtunk. De ahol egy Demeter Mártát visszavernek, tíz másik ellenzéki képviselő áll a helyére.

Ikotity István, szintén LMP-s képviselő néhány írásban feltett kérdésének címe az elmúlt egy hónapból:

• „Milyen munkát végeztek az üldözött keresztények megsegítéséért?”
• „Mi lesz a kávéautomatákkal?”
• „Mikor foglalkoznak az Országos Diákparlament által februárban megfogalmazott javaslatcsomaggal, vagy ez is csak a fiók mélyén landol, és a demokráciára nevelés továbbra is színjáték lesz a FIDESZ-KDNP oktatáspolitikájában?”
• „Mit kell tudni a diákigazolványok gyártásával kapcsolatos problémáról és megoldásáról?” 
• „Mi lesz az önhibáján kívül a felsőoktatásba be nem jutott jelentkezővel, akinek a felvételi ponthatárok kihirdetése előtt még megvolt a szükséges pontszáma, de utána már kevesebb pontszámot ismertek el neki, így nem vették fel a kívánt szakra?” 

Ravaszul sok helyre célzott, de Rogán robotjai átláttak Ikotityon. Íme a mindenféle próbálkozásokra adott betonkemény válasz, Rétvári Bence államtitkár aláírásával: 

„Egyébiránt döbbenetesnek tartom, hogy pártjuk Ron Werbert, egy olyan embert szerződtet kommunikációs tanácsadónak, aki a szocialisták megrendelésére kidolgozta a választók becsapásán alapuló, visszataszító 2002-es gyűlöletkampányt. A 2004-es kettős állampolgárságról szóló népszavazás során azzal sokkolta a választópolgárokat, hogy 23 millió román ember özönli el hazánkat. Önök egy olyan embertől kérnek tanácsot, aki magyar embert uszított a magyar ellen. Egyértelművé vált, hogy a hatalom megszerzésének érdekében feladják korábbi elveiket is. Már nem zavarja Önöket a szocialisták elvtelen, egykori partnerével történő együttműködés. Összenő, ami összetartozik.”

Hadházy Ákos kérdezett valamit? A válasz: 

„Ezenfelül, mint már korábban is jeleztem, megdöbbentőnek találom, hogy Magyarország történelmének legsúlyosabb korrupciós ügyét, az MSZP-SZDSZ kormányzáshoz köthető a 4-es metró OLAF-jelentés eredményeit soha nem vizsgálta kamuinfóin. Ön nem feltárja, hanem fedezi a legnagyobb korrupciós ügyet.” 

De nemcsak az LMP ragadt be a robotoknál. A független Kész Zoltán kérdezhet bármit, mint például: 

• „Kérdezem tehát a miniszter urat, hogy mit tesz a kormány a gyógypedagógus-hiány megszüntetésének érdekében?”
• „Mit tesz a kormányzat a Snétberger-központ megmentéséért?”

A válaszba valahogy belekerül ez:

„A szociális/oktatási szempontból jelentős programok rosszhiszemű beállításaival szemben kívánatos lenne, ha tisztázná kötődését a képviselőjelölti kampányában közreműködő Czeglédy Csaba nevével fémjelzett iskolaszövetkezeti botránnyal kapcsolatban.”

Jöhettek kérdések a vasútról, késesekről, értelmetlenek tűnő vágányzárakról. Íme a válasz, Fónagy János aláírásával:

„Magyarország jelenlegi vasútbarát kormányának elvi alapvetése, hogy a vasút fontos társadalompolitikai tényező, amely a mobilitási igények első számú kiszolgálójaként erősíti a vidék lakosságmegtartó képességét.”

De nemcsak unalmasan ennyi. A jobbikosoknak szánt kiegészítés:

„Ön rendre a pártja mögött álló magánérdekeket szolgálja ki kérdéseivel. Kiragadott példák felhozatalával próbál meg általánosítani, és kedvezőtlen színben feltüntetni a magyar vasút állapotát, megfeledkezve az elmúlt évek eredményeiről.” 

Az MSZP-seknek ez jár:

„A vasúti közösségi közlekedés súlyos válsághelyzetben volt 2010 elején. A szocialista kormányok a teljes átgondolatlanságot és jelentős alulfinanszírozást pillanatnyi költségvetési érdekektől motivált vagyonfeléléssel és kampányszerű, elvetélt megszorítási kísérletekkel igyekeztek leplezni.” 

De van, hogy összeakadnak a vezetékek, és a jobbikos Ander Balázs kérdéseire Fónagy államtitkár tévedésől felteszi az MSZP-s lemezt:

„A szocialista kormányok tovább csonkolták a vasúti pályahálózatot, drámaian eladósították a nemzeti vasúttársaságot, elkótyavetyélték annak árufuvarozási üzletágát, teret biztosítva a korrupciónak, szétszedték és áttekinthetetlenné tették az addig egységes magyar vasutat.” 

Ahogy a Párbeszéd Magyarországért képviselője, Szabó Tímea is hiába érdeklődött arról, hogy „A kormány tudomása szerint hány betöltetlen pedagógus állás van az országban a közintézményekben?”, Rétvári Bence ezt tartotta fontosnak mindenekelőtt közölni: 

„Először is szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy a szocialista-szabaddemokrata kormányzás alatt több mint 381 helyen vonták meg a diákoktól a helyben tanulás lehetőségét, ezzel párhuzamosan 15 ezer tanárt bocsátottak el, továbbá elvettek egy havi bért is. A Fidesz-KDNP ilyen állapotban vette át a kormányzást.”

Jobb ezt tisztázni, még ha Szabó Tímea korábban LMP-s politikus is volt. 2017-ben tényleg elég kínos már elmúlt nyolcévezni, de nem a kormánynak. „Hogyan kívánja a kormány megoldani a Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc Kórház humánerőforrás-hiányát?” - kérdezte Mesterházy Attila. Hogyan? Hát kezdjük azzal, amivel Rétvári Bence:

„Emlékeztetném, hogy a szocialista kormányok (melyek szekerét államtitkárként és országgyűlési képviselőként Ön is tolta, és amelyek munkáját miniszterelnökként folytatni kívánta), aktívan elő is segítették az egészségügyi szakemberek elüldözését. Elvettek egy havi bért az egészségügyben dolgozóktól, a kórházbezárások és leépítések során több mint 6 ezer egészségügyi dolgozót tettek az utcára, valamint az aktív ágyak számát 16 ezerrel csökkentették.” 

Szabó Sándor tételes elszámoltás kért néhány útépítésről. A válasz már 2007-ben is kínosan poros lett volna, azóta eltelt tíz év: 

„Érdekes, hogy pont az a párt kéri számon a kormánytól az úthálózat fejlesztésének ütemezését, amelynek volt miniszterelnöke, Medgyessy Péter, 800 kilométer új autópályát ígért. Az ígéret előbb bukott el, mint a miniszterelnök.” (Fónagy János válasza.)

Ennyi pazar válaszból kellett lennie egynek, ami kiragyog a többi közül, és az sem véletlen, hogy ez a kormányzati válaszok nagymesterének, Fónagy Jánosnak a remekműve. Ikotity István LMP-s képviselő arra kérdezett rá, hogy „Mi lesz a vizes vébé romjaival?” És a lehengerlő Fónagy válasza:

„Az LMP már nem gondolja azt, hogy lehet más a politika. A párt színeiben szocialista politikusok, a szocialisták stílusában beszélnek és kérdeznek. Az LMP-nek se a neve, se a szándéka nem őszinte. Ezért hiteltelen az is, ha egy LMP-s politikus Budapest épített és természeti környezetéért aggódik. A vizes világbajnokság beruházásai a környezeti fenntarthatósági szempontok figyelembevételével, egy komplex városfejlesztési program részeként valósultak meg, amelynek eredményeként Budapest egy élhetőbb és szebb város lett.” 

Vannak bizonyos jelek, amik arra utalnak, hogy szoftvert kellene frissíteni a robotokban, mert unatkoznak. 

Németh Szilárd már az új irányt jelölhette ki hétfőn, amikor az egyik legaktívabb ellenzéki képviselőnőt, Bangóné Borbély Ildikót azzal támadta, hogy többféle ruhája van, és a frizurája sem mindig ugyanolyan, egészen pontosan „minden nap más-más elit ruhaszalonból felöltözve, más-más drága fodrászműhelyből kilépve követeli a szegények étkeztetését”. Ha ezt is a politikusi szürke kisember prototípusa, a luxust mélyen megvető Rogán Antal minisztériumában találták ki, akkor Fónagy Jánosnak is fel kell pörögnie a kampányra, mert az eddigi érdemei hamar elhalványulnak.