Julie Becket, az Atlantic újságíróját nagyon érdekelte, miért jön meg mindig a kedve a szaráshoz éppen akkor, amikor hazaér. Hogy megtudja a választ erre a kérdésre, szakértőket keresett. Nick Haslam, a Melbourne-i Egyetem pszichológiaprofesszora és a Psychology in the Bathroom című könyv (igen, létezik ilyen is) szerzője azt mondta,

kifejezetten gyakori, hogy az emberre hazaérkeztekor jön rá a székelhetnék.

Ennek oka, hogy többségünk ismerős, nyugodt és biztonságosnak tartott környezetben szeret vécézni, és a saját otthonunkat az esetek többségében ilyen helynek tartjuk. Így a hazaérkezéskor érzett oldódás tulajdonképpen pszichológiai fordítottja a szintén sokak által ismer utazási székrekedésnek. Rengeteg ember van, akik úton vagy teljesen új, ismeretlen környezetben egyszerűen képtelenek szarni. Sokan vannak, akik nem érzik magukat eléggé kényelmesen a szaráshoz az iskolában vagy a munkahelyükön sem.

Nyaralásokon ráadásul általában az étkezésünk is megváltozik, és a szervezetünk erre nemcsak hasmenéssel, hanem pont székrekedéssel is reagálhat.

Haslam szerint ezek alapján a vágy, ami hazaérkeztünkkor a vécé felé terel bennünket, egy sima pavlovi reflex: az otthon biztonsági jelzést küld az agynak, a testünk pedig reagál. Ezt erősíti az is, hogy a legtöbben az otthoni vécénket használjuk a legtöbbször, így már ennek a vécének a közelsége is előhozhatja ezeket a reflexeket.

Jack Gilbert, a Chicagói Egyetem sebészprofesszora és az intézmény Mikrobiom Központjának igazgatója ezen kívül arra is felhívta az érdeklődő újságíró figyelmét, hogy az, ami az otthonunkat a kényelmesség érzetével kapcsolja össze az agyunkban, nem más, mint fizikai érzetek összessége. Hazaérkezve ismerős szagok, látványok, hangok, tapintások (de még ismerős mikroorganizmusok is) fizikai folyamatokat indítanak el az agyunkban, és ezek miatt fordulunk a vécé felé.

Az, hogy otthon kényelmesebben érezzük magunkat, egy érzés ugyan, de ezért is csak jól körülírható fiziológiai folyamatok a felelősek. A kényelemérzet is csak egy fiziológiai reakció, amivel a testünk reagál a környezetre.

Gilbert szerint, ha az ember hazaérkezik, rengeteg ilyen fiziológiai változás zajlik le a testében, megváltozik a glükóztoleranciája, a szervezet adrenalintermelése, az izomműködés, az emésztés, a tápanyagraktározás, a hormontermelés, de még az alvásmintáink is. Ezek a tényezők pedig mind-mind befolyásolhatják azt is, milyen gyorsan jut keresztül az étel a testünkön.

Ez az egész pedig egy kifejezetten zavaró következtetésre vezet, arra, hogy az emberi test lényegében egy automata, ami magától válaszol az őt érő környezeti ingerekre, a tudatunk ezekben a folyamatokban elég kis szerepet játszik.

PARA!