Hiába tiltakoztak az ötlet ellen az arab országoktól és az Európai Uniótól kezdve Erdogan török elnökön át Ferenc pápáig nagyon-nagyon sokan, szerdán Donald Trump  bejelentette, hogy az Egyesült Államok Jeruzsálemet ismeri el Izrael fővárosaként és rendelkezett arról is, hogy az amerikai nagykövetséget Tel-Aviv városából Jeruzsálembe helyezik át. Ahogy hétfői cikkünkben már előrejeleztük, ezzel az évtizedek óta egyik konfliktusból a másikba tántorgó Közel-Keleten tovább súlyosbodik a helyzet.

Trump a magyar idő szerint szerda kora este tartott beszédében arról beszélt, hogya z Egyesült Államok továbbra is „mélyen elkötelezett” a közel-keleti béke megteremtése mellett, és fogadkozott, hogy mindent megtesz a béke megteremtése érdekében az izraeliek és a palesztinok között. Trump azt is közölte, hogy Jeruzsálem fővárosként elismerését a korábbi amerikai elnökök csak ígérgették, ő viszont be is tartotta a szavát.

Az elnök közölte, hogy „természetesen lesznek nézeteltérések és ellentétek”, de 

„biztosak vagyunk azonban abban, hogy végül - ahogyan orvosoljuk ezeket az ellentéteket - elérkezünk a nagyobb megértéshez és együttműködéshez”.

Trump döntése kétrészes, ezek közül Jeruzsálem fővárosként elismerése az egyszerűbb. A nagykövetség elköltöztetése viszont becslések szerint minimum három évig tarthat, mert először is meg kellene építeni Jeruzsálemben azt az épületkomplexumot, ahol az amerikai diplomaták biztonságban dolgozhatnak. 

Trump döntése szimbolikus, hiszen ettől az erőviszonyok és a törésvonalak nem rajzolódnak át a Közel-Keleten, és a megbonthatatlan izraeli-amerikai szövetség sem újdonság. Jeruzsálem azonban nem egyszerű szimbólum, hanem legalább három vallás szimbóluma, és a város érintő minden apró változásra milliárdok figyelnek oda: zsidók, muszlimok és keresztények egyaránt. Amit Trump szerdán bejelentett, nem apró változás, hanem az elmúlt évtizedek törékeny status quójának látványos felrúgása.

Amikor a II. világháború után a nagyhatalmak felosztották a Közel-Keletet, 1948-ban pedig megszületett a független Izrael állam, az eredeti terv szerint Jeruzsálem nem zsidó vagy muszlim fennhatóság alá került volna, hanem az ENSZ által ellenőrzött corpus separatum-ként, független, kvázi szent városként lett volna a három nagy monoteista vallás békés együttélésének jelképe. Ebből a papíron szép tervből a gyakorlatban semmi nem lett, mivel sem Izrael, sem a környező arab országok nem voltak hajlandóak elfogadni.

A mindjárt 1948-ban kirobbant első arab-izraerli háború végére Izrael elfoglalta Jeruzsálem nyugati, Jordánia pedig a keleti részét. Az 1967-es hatnapos háborúban Izraelnek sikerült Ciszjordánia egészével együtt Kelet-Jeruzsálemet is lerohannia, és az izraeliek 1980 óta ezt az egységes Jeruzsálemet tekintik az ország fővárosának. A világ azonban ezt nem így gondolja, az egy szem Vanuatun kívül egyetlen ország sem ismeri el Jeruzsálemet izraeli fővárosként, és inkább Tel-Avivban működtetik nagykövetségüket. Így volt ezzel Amerika is, egészen Trump mostani döntéséig.

Trump döntésével kapcsolatban a két legfontosabb kérdés a miért, és hogy most akkor mi lesz a Közel-Keleten. Tekintve hogy a világ egyik legnehezebben megfejthető döntéshozójáról és legbonyolultabb régiójáról van szó, egyik kérdésre sem könnyű válaszolni.

Bár Izraelnek természetesen nagyon fontos Jeruzsálem státusza, azt semmiképpen sem lehet állítani, hogy a fővárosuk amerikai elismeréséért olyan nagyon lobbiztak volna. Amint felröppent a hír, hogy Trump mire készül, természetesen az izraeli közélet jobb- és szélsőjobboldala azonnal örvendezni kezdett, de az országban mind belpolitikailag, és főleg külpolitikailag vannak égetőbb kérdések, mint hogy pontosan hol székel az amerikai nagykövetség. Netanjahu miniszterelnök a Trump-bejelentéssel kapcsolatban leginkább a várakozó álláspontra helyezkedett, ami szintén azt sugallja, hogy az amerikai döntés nem izraeli kérésre született.

Van azonban egy vallási csoport, amelynek mintha a zsidóknál is fontosabb lenne, hogy Izrael fővárosa mindenképpen Jeruzsálemben legyen. Ők azok az amerikai evangéliumi keresztények, akik Trump szavazóbázisának legnagyobb csoportját adják, és akiknek fundamentalista vallási meggyőződésükben nagyon fontos szerep jut Jeruzsálemnek, mint a zsidók fővárosának.

A Bibliát szó szerint értelmező evangéliumi keresztények abban hisznek, hogy Krisztus második eljövetelének, tehát Isten országa megalapításának több előfeltétele van, és ezek közt is kiemelten fontos, hogy a bibliai Izrael újjászülessen, és Jeruzsálem legyen a zsidók fővárosa. Izrael tulajdonképpen 1948-ban újjászületett, Jeruzsálem azonban még nem egyértelműen a zsidók fővárosa, így mindent meg kell tenni azért, hogy ez megvalósuljon - és az evangéliumi keresztények szerint az, hogy Amerika ne Tel-Avivot tartsa az izraeli fővárosnak, egyértelműen lépés a jó irányba.

Az egyre kevésbé vallásos Európából ez így talán túlságosan obskurus indoknak tűnik, de az amerikai evangéliumi keresztények tényleg kiemelt figyelemmel követik Jeruzsálem sorsát, és Trump döntését. A konzervatív Fox Newsnak nyilatkozó John Hagee evangélikus lelkipásztor így fogalmazott:

„Biztosíthatom hogy 60 millió evangéliumi keresztény figyel erre az ígéretre, mert ha Trump elnök Jeruzsálembe költözteti a nagykövetséget, törtelmileg átlép a halhatatlanságba. Évezredeken át fognak rá emlékezni bátor tettéért, hogy ugyanúgy kezelte Izraelt, mint ahogy a többi államot kezeljük. Ha nem teszi meg, akkor csak úgy fognak rá emlékezni, mint még egy elnökre a sok közül, akik megígértek valamit, de aztán nem tartották be, hatalmas csalódást okozva annak az erős evangéliumi bázisnak, amely őrá szavazott Hillary Clinton ellenében.”

Szemben az evangéliumi keresztényekkel, az egyébként is jóval kisebb számú amerikai zsidóság nem szavazott egységesen Donald Trumpra, sőt. Az erősen liberális amerikai zsidók szinte minden egyéb társadalmi csoportnál hajlamosabbak a demokratákat támogatni a republikánusokkal szemben, és ez így volt a 2016-os Clinton-Trump meccsen is. Vannak olyan kisebb amerikai zsidó csoportok - elsősorban az ortodoxok között - akiknek mindig a konzervatívababb jelölt a szimpatikus, de ők talán túl kevesen vannak ahhoz, hogy értük érdemes legyen petárdát dobni a közel-keleti puskaporos hordóba.

Ennél már hihetőbb az az elmélet, amely szerint Trump csak egyik legnagyobb (anyagi) támogatójának, a kaszinómilliárdos Sheldon Adelsonnak tett egy szívességet. A zsidó Adelson, aki a konzervatív Koch-testvérek és a szélsőjobboldali Mercer-család ellen harcol a Republikánus Párt legbefolyásosabb támogatója címéért, egyben az izraeli jobboldal nagy barátja is, állítólag egyre türelmetlenebbül követelte Trumptól, hogy lépjen valamit Jeruzsálem ügyében. Trumptól eddig sem állt távol, hogy politikai döntéseivel barátait és üzletfeleit támogassa, így egyáltalán nem elképezlhetetlen, hogy egy Adelson-kaliberű, 37 milliárdos vagyonú szövetségesért akár egy ilyen fajsúlyú döntést is meghozzon.

Trump döntésének okai is rejtélyesek, ami viszont még érthetetlenebbé teszi, hogy teljesen szembe megy az elnök legkedvesebb külpolitikai céljával, a közel-keleti békével. Nem Trump az első amerikai elnök, aki nekiveselkedik ennek a lehetetlennek tűnő feladatnak, de a világpolitika dolgaiban járatlan és nagy érdeklődést irántuk kevéssé mutató Trump meglepően aktív volt az ügyben. Elnöksége egy évében veje, az egyébként ortodox zsidó családban felnőtt Jared Kushner legfőbb feladata annak az „ultimate deal”-nek, minden megállapodások öreganyjának tető alá hozása volt, amibe hetven éve minden próbálkozónak beletört a bicskája.

Hogy pontosan mi az ultimate deal terve, az eddig nem derült ki pontosan, de az biztos, hogy a közel-keleti békéhez minimum le kellene törni Irán nagyhatalmi ambícióit, kihúzni a muszlim dzsihadisták méregfogát, és megszüntetni a palesztin-izraeli konfliktust, hogy tényleg csak a legnagyobb falatokat említsük. Bár az amerikaiak és arab szövetségeseik egy ideje mintha éppen arra törekednének, hogy leválasszák a palesztin kérdést a többitől, és valahogy elérjék, hogy több évtized után végre ne ez legyen a Közel-Kelet kardinális kérdése, amin minden egyéb áll vagy bukik, ez egyébként is nagyon nehéz feladat lenne. A palesztinok számára szimbolikusan fontos jeruzsálemi status quo egyoldalú megváltoztatásával pedig valószínűleg lehetetlen.

Egy magas rangú palesztin diplomata, Nabil Shaath már a döntés előtt arról beszélt, hogy „az ‘ultimate deal’ Jeruzsálem szikláin fog elvérezni, ha az amerikaiak fővárosként ismerik el a várost.” Különböző palesztin szervezetek pedig szerdán még a döntés előtt a „harag három napját” hirdették meg, így tiltakozva az amerikaiak terve ellen.

Nincs az az ügyes diplomata, aki egy ilyen helyzetben képes lenne nemhogy egy ultimate, de bármilyen komoly dealt összehozni. Még ha sikerülne is az arab vezetőket tovbbra is bent tartani a békefolyamatban, a palesztinokkal együttérző arab tömegekkel innentől kezdve reménytelen elfogadtatni bármilyen kompromisszumos megoldást Izraellel. Ráadásul a fiatal és tapasztalatlan Kushnert eddig sem gondolta senki különösebben ügyes diplomatának, most pedig végképp kicsúszott a lába alól a talaj.

Azt Trumpnak is tudnia kellett - bár ilyet nem nagyon szabad az amerikai elnökkel kapcsolatban mondani - hogy Jeruzsálem elismerésével végképp elszállnak az elmúl egy évben épített grandiózus közel-keleti megállapodás reményei. Eleve nem bízott abban, hogy az nyélbe lehet ütni? Azt szeretné, hogy felsüljön az a Jared Kushner, akitől a közelmúltban elkezdett távolodni, és egyébként is mintha egyre mélyebbre süllyedne a Mueller különleges ügyész által vizsgált orosz befolyásolási ügyben? Vagy nem Kushnert szeretné beégetni, hanem az utcákon randalírozó palesztinokra szeretne mutogatni, mint az ultimate deal ellehetetlenítőre, ahogy ez az elemzés sugallja? Donald Trumpról és a Közel-Keletről beszélünk, ez az, amit egy korábbi republikánus kormányzat prominens képviselője ismert ismeretlennek nevezett.