Született hülyék
Jól futott tavaly az RTL új sorozata, a Mi kis falunk, ezért idén februárban második évaddal folytatják. Premier előtt megnézhettem a két első részt, el is árulom a legnagyobb spoilert,
pont ugyanolyan fullba tolt kreténség maradt, mint az előző évad.
Aki nem ismerné, a produkciót két olyan ember írja, akik korábban már bizonyítottak a magyar popkultúra gyémántlemezének olyan számaiban, mint az Üvegtigris (rendezte Kapitány Iván) vagy a Holnap Tali (írta Kormos Anett), így a közös munkájuk sikere és irritáló bugyutasága egyaránt garantálható volt.
Térjünk azonnal a lényegre: lehet, hogy az eredeti cél nem ez volt, de a Mi kis falunk végeredményben semmi másról nem szól, csak hogy ostoba suttyók esnek-kelnek. Született hülyék, mint a falu rendőre (Szabó Győző), aki még biciklizni sem tud rendesen,
szefósok, folyton be vannak baszva és koszosak, mint a falu három közmunkása (Debreczeny Csaba, Kerekes József, Molnár Áron),
és lusta suttyók, mint a falu polgármestere, (Csuja Imre) meg életképtelen ütődöttek, mint a susogós melegítős autóbuzi, Gyuri (Lengyel Tamás).
De miért azok? Talán szegények és nincs lehetőségük másmilyennek lenni? Talán tök jól érzik magukat így? Talán nem tudnak kimászni Magyarország történelmének mocsarából, hiába vágynak valami jobbra? Azért isznak, mert egy ilyen kilátástalan helyen ahol semmilyen más alternatíva nincs a szórakozásra?
Ilyenek egyáltalán a vidékiek, a falusiak?Ezekre a kérdésekre nem kapunk választ a fanyar humorú írónő és a magyar néplélek csalhatatlan szakértőjének ikonikus duójától, kreatív energiáikat csak arra fordították, hogy kiszorítva bármilyen mondanivalót, negyven percben minél több elesős, verekedős, bebaszós, szarós és erotikus poén legyen. A Mi kis falunkban egy tipikus magyar szituáció nincsen, senki nem reflektál közügyekre, sem aktuálpolitikára, de még a magyar történelemre sem. Olyannyira nem, hogy a cselekmény konkrétan szóról szóra ugyanaz, mint a szlovák eredetiben, a Horná Dolnában, érdemes akár csak az első részeket összehasonlítani. Nem csak a karakterek maradtak változtatás nélkül ugyanazok (pecázós polgármester, melegítős bunkó, idióta rendőr, részeges munkások, félszeg félnótás, SZEXI pap), de az egyes epizódok cselekményei, a helyszínek helyzetkomikumai is sokszor hajszálpontosan egyeznek.
A faluban nincs templom, ezért a művelődési házban van a mise és az aerobikóra is:
Van három félnótás közmunkás, akik véletlenül megölnek egy lovat, mert azt hiszik, jót tesz neki az alkohol:
A polgármester és a titkárnője nagy pátosszal felavatnak egy szobrot, amiről a leleplezésnél derül ki, hogy egy darab szarra hasonlít:
Szóval azon kívül, hogy a Mi kis falunkban a szereplők pálinkát isznak, magyarul beszélnek és mindennek olyan neve van, ahogy egy vidéket csak a hollókői hagyományőrző egyesület népdalköréből ismerő városiak elképzelik, semmi sem utal arra, hogy mindez Magyarországon játszódik. Csak erőltetett nyelvi játékok emlékeztetnek rá, hogy talán magyar emberekről lehet szó. Felmerül a kérdés, hogy ennek így mi az értelme? Mert ha a szlovákon semmit sem változtattak, akkor mit mond el ez a magyarokról? Hogy... pálinkát iszunk és mi is ugyanolyan bunkók vagyunk, mint a szlovákok? Hát, ha csak ennyiről van szó, elég lenne Pavel Gyűrösi kiskorú magyar-szlovák művész videoklipjét lejátszani minden egyes rész helyett.
Teóriám, hogy a Mi kis falunk nem is a magyarokról szól, hanem a két országból, két nemzetből létrehozott harmadik, torz, fiktív hibridről. Már nem reprezentálja a szlovákokat, mert magyarok csinálták, de még a magyarokról sem tudhatunk meg semmit belőle, mert szóról szóra ugyanaz történik benne, mint a szlovák verzióban. A Mi kis falunk egy tál sztrapacska, amit rendesen megszórtak pirospaprikával – nesztek, ez magyarosch! Olyan, mintha a Harry Potter magyarítása annyi lenne, hogy Fazekas Henriknek hívnák, vajsör helyett pálinkáznának, a mardekárosok klubszobája pedig a „hogy veregessem anyádba” jelszóra nyílna ki. A Mi kis falunkban csak nyelv magyar (annak ez a műbunkó, Gálvölgyi-showból szalajtott műnyelvi változata), és bizonyos szokásokat próbál tipikusan magyarként beállítani, de ezek éppenséggel akár szlovák falu szokásai is lehetnek (disznóvágás, szüret, menőzés undorító színű sportkocsival), miközben a cselekmény semmilyen szintű kapcsolatban sincs a magyar valósággal, legyen ez a kifejezés bármilyen elcsépelt.
Van egy rövid jelenet a második évadban, ami nagyon jól példázza ezeket az erőltetett nyelvi játékokat, azt éreztem tőle a sajtóvetítésen minden exkluzivitás és az óriási, homorú mozivászon ellenére is, hogy az agyam behorpad és savanyú szennyvíz csorog a helyére. A falu papja (Schmied Zoltán) azt mondta egy ponton, „nem foglalnék állást...", mire Gyuri, a susogós melegítős paraszt kijavítja, hogy „NÁK, ATYÁM, NÁK!", mire a pap azt feleli, „nák, nák.... knock (nák) in on heaven's door". Egyszerűen elképzelhetetlennek tartom, hogy ezek a kétségbeesett próbálkozások a Horná Dolná magyarosítására a franchise-szerződés részét képeznék, inkább az írók lustasága és saját kreativitásukkal való teljes elégedettség érződik ki belőle.
Azzal, hogy ez adaptáció, vannak kikötések és nem lehetett másképp megcsinálni, nem lehet kifogás. Az elmúlt években egy tucat iszonyat jó magyar sorozat készült valamilyen külföldi eredeti alapján. Ott van például az HBO-s Terápia, aminek az eredetije izraeli, a magyar verzió mégis teli van jól azonosulható magyar karakterekkel és sztorikkal. Vagy az Aranyélet, ami eredetileg ugyan finn, mégis elég hiteles, működő sztori a Rózsadombra kapaszkodott maffiózókról.
A Mi kis falunk kerettörténete is tökéletesen alkalmas lenne arra, hogy egy csomó aktuális és valós problémára, fejleményre reagáljon, abból csináljon akár viccet. De azt látjuk, hogy a szerzők még akkor sem próbálkoznak ilyesmivel, amikor az cselekmény egyébként tálcán kínálná a lehetőséget. Például amikor egy török kamionos lerobban a faluban, és ekörül megy az őrültködés. Mi ez, ha nem alkalom, hogy bekússzon valahogy az ezerrel tomboló menekülttéma? Tökéletes ziccer: a film úgy mondhatott volna bármit a menekültkérdésről, hogy még csak komoly tétje sem lett volna, bármikor teljes baromságba futtathatta volna, túlparodizálhatta volna, bármit tehetett volna vele. De nem, inkább nézd meg, mi történt:
Igen, menekültügyben a szlovák politika hasonló a miénkhez, de tényleg kötelező volt nekünk is ugyanolyan ostobán bemutatni a „magyarok” és egy fura török kamionos találkozását, mint a szlovák eredetiben? Nem lehetett volna legalább szavak szintjén utalni arra, ami éppen zajlott a teljes közszolgálati médiában, óriásplakátokon, politikai beszédekben? Nem lövöm le a poént, de a rész végén még az is kiderül, hogy igen helyesen tették a falubeliek, hogy nem bíztak meg a fura török kamionosban, és az volt az idióta, akinek szimpatikus volt. Hajrá őcsényiek!
Igen, nyilván iszonyatosan nehéz a mai média„piaci” helyzetben komolyabb alkotásokat létrehozni, de az RTL pont ahhoz a kevés kivételhez tartozik, aminek még nincs megkötve a keze, és elmúlt években csináltak is maguk műfajában kiemelkedő minőségű saját sorozatokat (Pumpedék, Oltári csajok). Hogy ezt ki vagy mi vitte félre, sosem derül ki.
A legnagyobb áldozatok a nézők után a színészek ebben az egészben, akiknek elismerés jár, akik jóhiszeműen elvállaltak egy szerepet egy látszólag tényleg magyar faluról szóló sorozatban, és mindent beleadnak a lehető leghitelesebben játsszák ezeket a teljességgel hiteltelen, ám annál tökkelütöttebb karaktereket (bár nem emlékszem rá, hogy Csuja Imre kapott volna bármilyen szerepet az életben a pirospozsgás alkoholista bácsién kívül).
Akit érdekelne a Mi kis falunk második évada, szombat este nyolckor az RTL-en megnézheti az első részét.