A szerelem egy tündérmese, és ha nem hiszel benne, ez az új magyar sorozat talán megváltoztatja majd a véleményed

„Úgy, mint a szurkoló, ki tudja már előre,
hogy a csapat veszít, és ennek ellenére 
 (vagy épp ezért) a béközépbe vált jegyet, 
és ott dudál, és a zászlóját lengeti, 
és tombol, és üvölt, és jólesik neki, 
hogy kilencven percen át valaki más lehet.” 
(Varró Dániel)  

Nagyon ígéretes új magyar sorozat indult szombat este Oltári csajok címmel. A debütáló szombati résztől eltekintve hétköznap esténként lesz látható az RTL2-n. A showrunner Kalamár Tamás, ő csinálta a Barátok Köztöt és a Szeress most!-ot is, de az Oltári csajok a szerelmi szálaktól eltekintve szerencsére egyikre se hasonlít nagyon.

Három testvérről, az Erdész-lányokról szól, az apjuk titokzatos maffiózó-ügyvéd, az anyjuk a legnyugodtabb nő a világon, a nagynénjük egy milliárdos, titokzatos jótündér, aki rájuk hagy egy kastélyt. A sztoriba a középső lány, Hajnal (Hartai Petra) eljegyzési buliján kapcsolódunk be, aki épp egy nárcisztikus faszhoz, Márkhoz (Jaskó Bálint) készül hozzámenni, aki már másnap megdugja Hajnal nővérét, Angélát (Horváth Sisa Anna). Hajnal friendzone-olja legjobb barátját, Jánost (Dér Zsolt). Az eljegyzési buliról majdnem elkésik a család legkisebb tagja, Piros (Michl Juli), mert nem tudja, hova kell menni, szerencsére segít Kornél (Ember Márk), akivel csak az utcán találkozik, de első látásra szerelem, de ó, micsoda szerencsétlenség, miután elbúcsúznak, rájönnek, hogy még csak el sem kérték egymás számát! Az Oltári csajok már az első részben egyértelművé teszi, mi a célkitűzése:

„A szerelem olyan, akár egy tündérmese, ha igazán hiszel benne, valósággá válik.” (háttérben szökőkút, hangulatvilágítás, Disneyhercegnő-főcímzene)

A médiával foglalkozó szakembereket amúgy régóta foglalkoztatja a kérdés, hogy lehetséges-e létrehozni olyan műalkotást (a filmek és a sorozatok is annak minősülnek), ami képes egyszerre megszólítani az elitet és a tömeget is. A hivatalos válasz a nem, a valóság viszont az, hogy bármi, amit a tömegnek szánnak, de igényesen, profi eszközökkel készül, az mindig alkalmas lesz erre a kettősségre (feltéve, hogy az elit nem beképzelt sznobokkal jelent egyet, akik nem bírják kihúzni a fejüket a saját seggükből). 

Hogy ez működik, az RTL néhányszor bebizonyította már, lásd Győzike, Való Világ, Pumpedék. Az első részből ítélve Oltári csajok is ennek a felsorolásának a tagja lesz, vagyis nem csak a szomszédom otthon vidéken, a mezőgazdasággal foglalkozó Erzsi néni fogja élvezni, hanem bármelyik bölcsészkaros évfolyamtársam is, feltéve, hogy hajlandóak megnézni. 

Az Oltári csajok egy véresen komoly telenovela és önmaga paródiája is egyben, ami főleg a tehetséges, fiatal íróinak köszönhető. Egyértelműen az a benyomásom, hogy a sorozat írói mindannyian telenovelákon szocializálódtak, de nem csak kifigurázni, hanem megírni is tudják őket, ráadásul egyszerre.

Egyértelműen tudatos önirónia az, amikor a hős lovag, Kornél lassított felvételen, lobogó hajjal fut a bajba jutott Pirosért, aki elesik a saját lábában az utcán, hogy felsegítse, majd hosszú másodpercekig egymás szemébe nézve arról beszélgetnek, "Te is szereted a Titanicot? Én vagy ezerszer láttam!" Vagy amikor a szereplők iszonyatosan szájbarágósan mondják el egymásnak élettörténetüket, "Ó, de jó látni téged, nagyon rég voltál itthon Magyarországon!", mintha az érintett személy nem lenne tökéletesen tisztában ezekkel az infókkal.

Nem lehet elmenni szó nélkül a sorozat névmágiája mellett sem, sőt, fejet kell előtte hajtani. Amennyire béna név az Oltári csajok (érted, mert ESKÜVŐ), annyira király az összes többi. A főszereplő lányok neve tökéletesen egybecseng a nekik szánt szereppel: a legnagyobb nővér Erdész Angéla, de a nevével ellentétben ő egy ördögien gonosz szarkavaró. A középső testvér, Erdész Hajnal esetében az első pillanattól kezdve látszik, hogy a neki szánt szerep a tündérmeséből való felébredés lesz. A legkisebb húg Erdész Piros, aki cuki és esetlen, de hé, hoppá, valamiért mégsem PirosKA!

Az apjukat pedig ugye Erdésznek hívják, aki a sorozat egy pontján valószínűleg megvédi majd Pirost Farkas Márktól, Hajnal vőlegényétől. Herczeg Kornél nyilván egy utolsó szegénylegény. Az utolsó főszereplő, Hegyi János nevére még nem vagy jöttem rá, vagy elefántcsonttornyos mély introvertáltságra utal, vagy csak simán nem jelent semmit. És ne feledkezzünk meg T-Ü-N-D-E néniről, aki csak úgy a semmiből ráhagy a lányokra egy kastélyt! Ha szerinted ez szájbarágós, akkor hallgasd meg, mit mondott Kalamár Tamás személyesen a saját sorozatáról: 

„Az oltári, mint olyan, az bizonyos fokig azt sugallja, hogy itt lesz valami az oltár előtt, és a másik jelentése pedig, hogy oltárian nagy, oltárian jó – hát ezek oltárian jó csajok!”

De mint már mondtam, miközben ironikus, az Oltári csajok lelkiismeretesen működik halál komolyan vehető telenovelaként is. A női főszereplők sztereotipikus hármas felosztása (naiva – heroina – bitch) máris olyan elem, ami tökéletesen követi a telenovelák egyik fontos, íratlan szabályát, gondoljunk csak a Marichuy-Viviana-Rocío triászra az Árva angyalból vagy éppen Almára, Julcsira és Jutkára a Szomszédokból.

Lehet, hogy a többség, aki ezt a sorozatot szeretni fogja, nem veszi majd észre tudatosan ezeket az elemeket. Lehet, ha nem lennének benne a sorozatban, a sztori attól még ugyanaz maradna és biztos sokan ráfüggenének, mint nélkülük, mert amit sokáig és rendszeresen nézünk, azt előbb-utóbb megszeretjük. De ezek az apró, de kulcsfontosságú dolgok adják a sorozat gerincét, ezektől lesz jó egy sorozat. A producerek és a színészek, akiket néhány hét múlva mindenki sztárolni fog, egyértelműen hozzátettek ehhez, de ők csak a csokiszórás, a meggy, vagy legfeljebb a tejszínhab a tortán. A tortát az írók sütötték és méltatlanul feledkezünk el róluk, úgyhogy innen is nagy fel nekik!

Csak egy részt láttam még az Oltári csajokból, de bármiben fogadnék, hogy a végéig még 

  • fény derül egy súlyos, régi titokra, amire "senki sem számított", 
  • valaki, akire ""legutoljára gyanakodtunk volna"", lebukik, hogy mindvégig rosszban sántikált,
  • a jó végül győzedelmeskedik,
  • a rossz elnyeri méltó büntetését,
  • és a legvégén lesz egy vagy több esküvő

És ez nem baj, a telenovelákban pont ez a jó! Hiába vesz minden szál tizenötször 180 fokos fordulatot, hiába hal meg egy fontos szereplő, tudjuk, hogy úgyis feléled, a kérdés csak az, hogyan. Ugyanúgy, ahogy egy horrorfilmen retteg a néző, hogy meghal ő is, miközben tudja, ez csak mese, a telenovelánál is az a lényeg, hogy történhet akármilyen szívszaggató tragédia, a vége úgyis happy end.

Persze aki makacsul gyűlöli a popkultúrát, a sztárkultuszt, a bulvárt, annak úgysem fog tetszeni és valószínűleg azt gondolja, hogy túl kiszámítható a történet, túl egyszerűek a karakterek, mert nem hajlandó elfogadni, hogy pont ez a lényeg. 

Talán az értelmiség fegyverletétele a bulvárral szemben tényleg a világ pusztulását hozza el, de ki akar olyan világban élni, ahol csak politika meg a lét nyomasztó kérdéseivel sarokba szorító magaskultúra létezik és még napi egy órára sem lehet elmenekülni előle a tévé elé? Az Oltári csajok egy tökéletes menedék.