Ady Endre: „Nem tudok szebbet és jobbat mondani, mint hogy engem lepett meg legkevésbé Hódmezővásárhely ébredése”

Történelem
2018 február 26., 09:32

1910 március 8-án Ady Endre levelet küldött Párizsból Hódmezővásárhelyre: 

„Hát addig csúfolták »paraszt Párizs«-nak Hódmezővásárhelyt a budapesti skriblerek, hogy a »paraszt Párizs« hirtelen beszélni kezd magáról, mint a magyar intellektuális forradalom új sánc-helye. Nem tudok szebbet és jobbat mondani, mint hogy engem lepett meg legkevésbé Hódmezővásárhely ébredése, kulturális nyugtalansága s az »A Jövendő«. Így kellett történnie, s így lesz ez még sok olyan elátkozott szögletében Hunniának, ahol ma még csak halál s legföljebb egy kis prüszkölő bosszúság lakoznak. Itt Párizsban, hova sok magyar csalódással rejtőztem el, olvasom az »A Jövendő«-t s néha-néha örömet érzek. Ritka eset ez, hogy én örüljek tudniillik, de az Önök lapja örvendezésre méltó. Hiszen Budapesttől Orsováig voltaképpen minden, ami van, csak kezdet, de kaotikus, nyugtalan és ennélfogva minden szépet ígérő. Magyarországon ma az a fontos, hogy az emberek ne aludjanak tovább, s ha alusznak is még, de legalább nyugtalan álmaik legyenek. Biztos, mert ez törvény, hogy a mi mai kultúr-iparkodásunk is majdan a Nyugaton már észlelhető reakcióval fog járni. De, istenem, még olyan messze vagyunk a csalódásoktól, hogy gazember az, akinek nálunk nincs hite. Tehát: előre, a forradalom nevében, melynek székhelye az a Párizs, honnan testvéri szeretettel küld üdvözletet a másik Párizsnak – Hódmezővásárhelynek”

Ady levele jól ugyan jól rímmel az elmúlt napok eseményeire, de érdemes felidézni az eredeti kontextust: a levelet Gonda Józsefnek, A Jövendő című folyóirat alapító-szerkesztőjének küldte, hogy üdvözölje az 1910-ben elindított, és három évfolyamot megélt folyóirat létrehozását, melynek Ady maga is munkatársa volt. A Nyugat polgári radikális eszmeiségéhez közelálló A Jövendő hamar országos ismertségre tett szert, a folyóirat digitalizált számai itt érhetőek el

A levél egyik visszatérő eleme a „paraszt Párizs” emlegetése, ez a Délmagyar egy 2009-es cikke szerint egy az egész országot megrázó bűnügyre, illetve az azt követően kitört sajtóbotrányra megy vissza: az 1897-ben komoly érdeklődés kísérte a pert, melyben hét embert vádoltak azzal, hogy megmérgezték idős vagy gyengeelméjű rokonaikat, és felvették az utánuk járó biztosítási pénzeket. Amikor a mérgek kikeveréséért elítélt bábaasszony, Jáger Mari 1907-ben feltételesen szabadlábra került, majd nem sokkal később újabb halálesetek történtek a városban, az ismert író, Bródy Sándor így írt Hódmezővásárhelyről Az Újság című budapesti lapban megjelent riportjában: 

 „...paraszt Páris, egy óriási kiterjedésű és népességű falu, amelyben úgyszólván mindenki a búza által és a búzáért él. A földdel jóllakott és a földéhes parasztok sehol úgy meg nem borzasztottak, mint e helyen... Fáztam e várostól, amelynek pedig vastag a levegője a forró homoktól... Úgy tetszett nekem akkor, hogy az egész Hódmezővásárhely a temetés kedvéért él és csakis erre volt berendezve". 

A Délmagyar cikke szerint az írás óriási felháborodást váltott ki helyben, a törvényhatósági bizottság rendkívüli ülést is tartott. A Kolozsvári Hírlap is csatlakozott a rágalomhadjárathoz, Hanzy álnéven író szerzőjük azt írta, hogy: „Műveletlen, feslett erkölcsű felfogások, bűnös, erőszakos bujaságok típusa ez a város!” Ezek a vádak több válaszreakciót is szültek, az egyik épp Ady Párizsból küldött levele lett, ami A Jövendőre is hivatkozva megvédte a város becsületét. 

Kiemelt videóink

Kommentek

Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.