Erdogan megfélemlítéssel hangol a sorsdöntő választások előtt

  • Júniusban előrehozott választások lesznek Törökországban. 
  • A kérdés, hogy megvalósul-e az elnöki rendszer és a totális diktatúra ott, ahol már most tucatjával börtönzik be hetente az újságírókat. 
  • Mindent elmond a török demokrácia állapotáról, hogy az egyik legismertebb ellenzéki most épp a börtöncellájából hirdeti kormányprogramját.
  • Erdogan kurd- és amerikaellenes retorikája működik, nehéz elképzelni, hogy ne győzzön. 
  • Újabb tíz évre betonozhatja be magát a hatalomba.

Törökországban az elmúlt hetekben a megszokottnál is forróbb a hangulat, mióta április derekán Recep Tayyip Erdogan bejelentette, hogy előrehozzák a jövőre esedékes parlamenti- és államfő választásokat. 

A török államfő által kezdeményezett tavalyi népszavazáson gyanús körülmények között, minimális többséggel, de végül az igenek nyertek, és ezzel megnyílt az út a végrehajtó elnöki rendszer bevezetése felé. Az új államforma 2019 őszén lépett volna hatályba, de az alkotmánymódosítással járó parlamenti választást az elnöki döntés nyomán most június 24-én tartják.

Törökországban a 2016 nyári puccskísérlet óta rendkívüli állapot van érvényben: az ENSZ adatai szerint két év alatt legalább 160 ezer embert börtönöztek be, és minimum ugyanennyit függesztettek fel állásából, valóságos hajtóvadászat zajlik az „árulók” ellen, akiket Fethullah Gülen, Amerikában élő muzulmán hitszónok kormányellenes mozgalmában való részvétellel és terrorizmussal vádolnak. A „rendkívüli” állapot, amit egyes ellenzékiek szerint a puccsal együtt maga az elnök tervezett meg, teremtett politikai alapot az elnöki rendszer bevezetésére. 

Londoni pénzügyi elemzők közül többen már februárban azt valószínűsítették, hogy az elnök előrehozott választásokat ír ki még 2018-ban, Erdogan húzása mégis váratlan, mert 16 éves uralkodása alatt eddig egyszer sem fordult elő ilyesmi Törökországban. 

Erdogan megnyitja a kampányt Isztambulban május 4-énFotó: Arif Hudaverdi Yaman/Anadolu Agency

A török gazdasági mutatók egyre baljósabban alakulnak: hónapok óta 12-13 százalék magasságban szárnyal az infláció, a líra csak idén 10 százalékot zuhant a dollárhoz képest, és a kormány pénzügyi tanácsadói attól tartanak, hogy a helyzet jövő ilyenkor még zordabb lehet. Közben a januárban újra élesített szíriai konfliktus miatt az elnök népszerűségi mutatói újra emelkednek, és Erdogan úgy számol, most még épp jó esélye van bebetonozni saját és pártja, az Igazság és Fejlődés Pártjának (AKP) hatalmát.  

Erdogan, ha győz, rendeleteken keresztül kormányozhat majd, új választás kiírása esetén egymaga feloszlathatja a parlamentet, a költségvetést is gyakorlatilag ő fogadja el, és miniszterek mellett magasrangú bírókat is kinevezhet. Akár önkényesen kihirdethet majd olyan különleges vészhelyzetet is, mint ami jelenleg is érvényben van Törökországban, és ami felhatalmazza a hatóságokat alapvető szabadságjogok felfüggesztésére. 

Erdogan további kétszer öt éven keresztül, 2028-ig vezetheti az országot,

de ha valamiért a második ciklusban ismét választásokat tartanak, nyílhat számára kiskapu egy harmadik öt évre is. 

Kampány a rácsok mögül

Miután a szíriai kurdok nyugati területei nagyhatalmi védelem nélkül maradtak, Törökország januárban visszatért Szíriába, és márciusra a Szabad Szír Hadsereg oldalán sikerült is kiűzniük Afrin városából a kurd Népvédelmi Egységek-milícia (YPG) harcosait.  Erdogan és az Igazság és Fejlődés Pártja nagy sikerként könyvelte el Afrint, és a választási kampányban újabb kurdok elleni csapásokat ígért a szavazóknak. Februárban a Bloomberg is idézte a török A&G Arastirma közvéleménykutató igazgatóját, aki szerint a beavatkozásnak 90 százalékos támogatása volt a törökök közt. 

Török zászló egy ellenőrzőponton, Afrinban.Fotó: OMAR HAJ KADOUR/AFP

Az elnök márciusban keresztülpasszírozott egy választási törvénymódosítást, ami lehetővé tette, hogy az AKP a szövetségessé vált nacionalista MHP-val közös pártszövetségben induljon el a választáson. De több más ponton is megtrükközhetővé tette a voksolást, így a hatóságok akár kormánytisztviselőket is kinevezhetnek a szavazóhelyiségek felelőseinek, rendőrök is felügyelik majd a szavazatok összeszámlásában, sőt engedélyezték a le nem pecsételt szavazatok számolását is. Utóbbi  azért is kemény, mert a kemalista Köztársasági Néppárt (CHP) tavaly épp azért fordult a legfelső bírósághoz, mert több mint 2,5 millió nem lepecsételt szavazatot számoltak el érvényesnek a népszavazás során. 

Ha Erdogan így sem szerez abszolút többséget a június 24-i első választási körben, akkor két héttel később újabb választást tartanak, és ott már elég lehet az egyszerű többség is. 

Az ellenzéknek alig néhány hete marad felkészülni a választásokra, és ugyan alakul valamiféle összefogás a Köztársasági Néppárt, az İYİ párt, a Demokrata Párt és az iszlamista Saadet és részvételével, a győzelemhez ez is kevésnek látszik - mindenek előtt azért, mert a lehetséges koalíciónak nem lehet tagja a négy éve meglepetésre parlamentbe jutott kurdbarát, de a szekuláris baloldali és liberális törökök köreiben is népszerű Népek Demokratikus Pártja (HDP). 

A harmadik legnépszerűbb török pártot Erdoganék a betiltott Kurdisztáni Munkáspárt „előretolt helyőrségeként” mindennél veszélyesebbnek érezték hatalmukra nézve, társelnökét Selahattin Demirtas másfél éve terrorizmusra hivatkozva börtönbe is zárták, egyik utódját már megválasztása másnapján ügyészi vizsgálatba fogták. 

Mindent elmond a „török demokrácia” állapotáról, hogy az egyik legnépszerűbb párt, a HDP volt elnöke börtöncellájából kampányol a választási győzelemért.

Demirtas, aki a HDP hivatalos elnökjelöltje, úgy posztolt a megvalósításra váró ifjúságpolitikai elképzeléseiről, a nők egyenjogúságának fontosságáról, és pártja nyugdíjprogramjáról, mint egy szabadlábon kampányoló politikus. 

Muharrem Ince megtartja kampányindító beszédét Ankarában május 4-énFotó: ADEM ALTAN/AFP

A koalíció lehetetlensége ellenére a néppárt által jelölt Muharrem İnce (eddigi frakcióvezető) pénteki nyitóbeszédében Demirtas szabadon engedését kérte Erdogantól, hogy ezzel is szolidaritásra ösztönözze a kormányellenes erőket. 

„Küzdj úgy, mint egy férfi" 

- próbált Erdogan hiúságára hatni İnce az ellenzék első embere, akit nemzetközi elemzők alkalmasnak miniszterelnök-jelöltnek látnak, noha győzni neki sincs reális esélye, annál is inkább mert az elnök kurd- és amerikaellenes politikája egyelőre működni látszik.

Folyamatos az „árulók” bebörtönzése

Az Egyesült Államok ismét nyitottabbnak mutatkozik arra, hogy engedjen a török nyomulásnak, és rábírja kurd szövetségeseit: vonuljanak át az Iszlám Államtól visszafoglalt Mandzsib városából az Eufrátesz keleti oldalára. Ezt Erdogan kőkemény erőpolitikával érte el, aminek csak egyik lába, hogy a kormánypárt médiája szerint amerikai-imperialista érdekek szervezték Fethullah Gülen és hálózata puccsát, és Amerika ezért nem hajlandó kiadni a Pennsylvaniában élő hitszónokot. 

Októberben az USA ankarai nagykövetsége bejelentette, hogy a bevándorló vízumokat leszámítva nem állítanak ki több vízumot török állampolgároknak, mert a hatóságok őrizetbe vettek egy konzulátusi dolgozót. A törökök azonnal viszonozták a „gesztust”. Szenátorok - köztük a republikánus James Lankford - gazdasági szankciók kivetését kérte Trump elnöktől, miközben Erdogan több diplomáciai ügyben is borzolta az amerikai kedélyeket.

A török bíróság e heti döntése értelmében a választásokig biztos rács mögött marad az októberben letartóztatott Andrew Brunson észak-karolinai lelkész, akit İzmir bírósága azzal vádol, hogy kis protetáns egyháza élén titokban kurd és gülenista terroristákkal szervez ellenállást. 35 évet kaphat. Bajban van Serkan Golge török-amerikai kutató, a NASA tudósa is, akit múlt hónapban ítélt 7,5 év börtönre egy török bíróság, természetesen terrorizmus miatt. Az ő bűne állítólag az, hogy egy gülenisták által működtetett bankban vezetett számlát és gülenista egyetem óráit látogatta.  

A Hürriyet szerkesztősége IsztambulbanFotó: OZAN KOSE/AFP

Amerikai elemzők a viszony enyülésére számítanak, de csak a választások után - addig Erdogannak érdeke hevíteni a külpolitikát. Ami viszont aligha változik az a háborús belpolitika, a megfélemlítés, az országhatáron belül aktív „árulók” nyilvános megfenyítése és előállítása. 

Csak a múlt héten 60 embert tartóztattak le egy rajtaütés során Ankarában, akik a hatóságok szerint a FETÖ (Fethullahci Terör Örgütü, Fethullahista Terrorszervezet) tagjai. Terrorizmus vádjával felelnek majd. Márciusban 25 újságírót ítéltek el az isztambuli bíróságon, amiért a gyanú szerint Gülen hálózatához tartoznak és részt vettek a 2016-os puccs szervezésében. Közülük 23-an legalább hat év letöltendőt kaptak. Volt olyan, akit arra hivatkozva ítéltek el, hogy olyan titkosított üzenetküldő programot használt a telefonján, mint amit állítólag a gülenisták használnak.  

Áprilisban előállították a már megszűnt Zaman napilap tíz volt munkatársát, őket is a puccsban való részvétellel és terrorizmussal gyanúsítják, néhány nappal pedig  a legnagyobb ellenzéki lap, a Cumhürriyet 13 újságírójára csaptak le rendőrök. Jelenleg az ország legismertebb kritikus politikai riporterei is szabadlábon védekezve várják, hogy elítélik-e őket terrorizmus miatt. Az újságírók másnap az újság címlapján üzentek az elnöknek, hogy csalással és megfélemlítéssel győzhet ugyan a választásokon, de 

 „a történelem előtt majd szégyenkezni fogsz!”