Gyakran szokták kérdezgetni az újságírókat, milyen hatása van egy-egy cikknek. Logikus kérdés, teljesen természetes. Az újságírók gyakran maguk is aszerint ítélik meg munkájukat, hogy milyen hatást tudnak vele elérni, hogy van-e következménye annak, amit megírtak.
Én 2016 óta nem tudok válaszolni ezekre a kérdésekre.
Akkor írtam egy cikksorozatot Vizoviczki Lászlóról, és arról, hogy a rendszerváltás utáni magyar történelem legnagyobb szórakoztatóbirodalmát kiépítő vállalkozó, a budapesti éjszaka ura hogyan tett zsebre magas rangú rendőröket, de még politikusokat is. Soha semmilyen sztori feltárásába nem fektettem annyi energiát, mint ebbe. Megszereztem és elolvastam több tízezer oldalnyi nyomozati anyagot, beszéltem vagy 80-100 forrással, átnyálaztam több száz ingatlan tulajdoni lapját, cégek tucatjainak dokumentációját néztem át a cégbíróságon, telefirkáltam 4 vagy 5 noteszt, majd egy éven keresztül csak ebben éltem.
Aztán megjelentek a cikkek, mindegyik érdekelte az embereket, sokan gratuláltak, és még többen felháborodtak. Ezekben a cikkekben nemcsak a Vizoviczki-birodalom működését mutattuk be, de feltártuk azt is, hogy
Ezután pedig nem történt semmi.
Sőt, Vizoviczki azóta szabadlábon van, Rogán Antal befolyása nagyobb, mint valaha, és még a jegyzőjét sem vették elő a Vizoviczki-féle ügyekért. A botrányban gyanúba keveredett rendőrök többsége ellen megszüntették a nyomozást. Kubatov Gábor, akiről kiderült, hogy szintén kapcsolatban állt Vizoviczkivel, továbbra is a Fidesz pártigazgatója.
A Vizoviczki ellen folyó két eljárásból eddig csak az egyikben született ítélet, Vizoviczki első fokon hét évet kapott, de ennek nagyobb részét már leülte előzetesben, és különben is, másodfokon még változhat a büntetés. A másik eljárás, amiben magas rangú rendőrök és politikusok nevei is előkerülhetnek, zárt ajtók mögött zajlik Debrecenben.
Hónapokon át a világ legnagyobb igazságtalanságának éreztem, hogy miután ennyit dolgoztam, és a saját, nagyon korlátozott erőforrásaimmal is rengeteg olyan bizonyítékot túrtam elő, ami minimum gyanúként szolgálhatott volna több nyomozáshoz, a cikksorozat jogi következmények nélkül maradt. Jobban mondva annyi volt a következménye, hogy Rogán Antal már a második rész megjelenése előtt perrel fenyegetett bennünket, ha írunk az esetleges érintettségéről (egyébként írtunk róla, de nem perelt).
Aztán rájöttem, hogy végső soron, a mi dolgunk annyi, hogy a legjobb tudásunk és tehetségünk szerint feltárjuk ezeket az ügyeket. Ami utána történik, arra már nem vagyunk hatással. Hiába érezzük, hogy elmaradt a következmény, mi megtettük, amit megtehettünk.
Legalább elolvashatták sok ezren.
Ha már többet nem remélhetünk, ennyi is bőven elég.
***
Ötödik születésnapunk alkalmából egy hónapon át fel-felidézünk néhány mulatságos/emlékezetes/emlékezetesen mulatságos pillanatot a 444 első öt évéből, és gyűjtjük a muníciót a következő ötre.
Ha szeretnéd, hogy ezt a munkát folytathassuk, támogasd rendszeresen a 444 szerkesztőségét!
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.