“A delegációval jártunk roma gyerekeket nevelő intézetben és egy Budapesthez közeli telepen is. Az utóbbi maga volt a katasztrófa. Szégyellem magam. Igen, Európa nevében szégyellem magam az ottani állapotokért. Az Európai Parlamentben én foglalkozom Afrikával, és ott láttam hasonló körülményeket. A látogatásunk előtt esett az eső, mikor odaértünk, a gyerekek mezítláb álltak a mély sárban, csatornázatlan házaik előtt.”

Ezt Maria Noichl EP-képviselő, bajor SPD-politikus mondta egy a hvg-nek adott pénteki interjúban. Maria Noichl még februárban járt Magyarországon, másodmagával a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság tagjaként. Elsősorban a nemek miatti esélyegyenlőséget jöttek vizsgálni, de ha már itt voltak, gyermekjogi és szociális kérdésekben is tájékozódtak.

A hivatalos program első fele úgy nézett ki, ahogy egy ilyen delegáció esetében az lenni szokott: találkoztak civil szervezetek képviselőivel, egyetemi oktatókkal, parlamenti képviselőkkel, az Egyenlő Bánásmód Hatóság és az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala munkatársaival, illetve a kormány részéről Mészáros Árpáddal, az Emberi Erőforrások Minisztériuma nemzetközi és EU-s ügyekért felelős helyettes államtitkával.

Aztán másnap elmentek Monorra, ahol valahogy odakeveredtek a kisváros szegénytelepére, a Tabán-telepre.

Az interjúban Noichl nem tér ki arra, hogy milyen településen jártak, de más helyszín nem igazán jöhet szóba, a programjukban szerepelt a monori látogatás, a 168 óra szerint a monori gyermekotthont, a zoom.hu szerint a Biztos Kezdet Gyerekházat akarták megtekinteni. Utóbbi a Tabán-telep szélén van.

A telep pedig épp úgy néz ki, ahogy azt Noichl az interjúban megfogalmazta: az útjai egy részén nincs beton, esőben meg sártengerré válik az egész. Több ház egyszerűen nincs befejezve, vagy már annyira lepusztultak, hogy életveszélyessé vált bennük lakni.

Egy helyi férfi szombat délelőtt meg is jegyezte, hogy át kellett költöznie a családjával egy kis viskóba, annyira veszélyessé vált a házuk. Most tíz négyzetméteren élnek négyen. Az egész telepen pedig közel négyszázan élnek mélyszegénységben.

Az EP-képviselő megjegyezte az interjúban, Európa épp arra adott rengeteg pénzt, hogy az ilyen körülményeket felszámolják, hogy a kisebbségek élethelyzetén javítsanak. “Tudom én, hogy ez sosem könnyű, de amit ott láttam, attól elakadt a szavam. Azt éreztem, hogy ez nem lehet igaz” - mondta.

A monori Tabán-telepre pedig tényleg igaz, hogy rengeteg uniós pénz ment oda felzárkózásra, sőt, magyarországi viszonylatban a Tabán-telep felzárkózási szempontból kifejezetten sikeresnek számít.

A telepen már 2004 óta jelen van a Máltai Szeretetszolgálat a Jelenlét programjával. Ők a 2007-2013-as támogatási időszakban közel 127 millió forint értékben nyertek pályázatokat, ebből alapították például a Biztos Kezdet Gyerekházat, a helyi tanodát, meg még egy sor felzárkózási programot. A Máltai Szeretetszolgálat segítségével a helyiek futballcsapatot alapítottak, zenét tanulnak, bio-brikett üzemet hoztak létre. A telepen rendszeresen vannak képzések, előadások.

Érdemes megnézni a helyi önkormányzat esélyegyenlőségi programját, ahol leírják, milyen volt a telep a felzárkózási program elindítása előtt:

• Mára már megszűntek a korábban szállásul szolgáló cirkuszi lakókocsik.
• Korábban 10 gyerekből 8 bukott meg a telepiek közül, mára ez a szám kettőre csökkent.
• Ma már van egy közfürdő a telepen, amire azért van szükség, mert a házakba nincs víz bevezetve, a telepen pedig csak egyetlen kút van.

A 2014-2020-as finanszírozási ciklusban pedig minden eddiginél több pénzt, közel 700 millió forintot nyert el Monor a Tabán-telep társadalmi és fizikai rehabilitációjára. Igaz, a helyiek azt mondják, ebből egyelőre semmit sem láttak, de még csak tavaly született a támogatói döntés.

Ez a pénz jóval több, mint amiben az ország sok más szegregátuma bármikor részesülhetett az elmúlt években/évtizedekben.

A Monortól nem is olyan messze lévő Pest megyei Dányon például szintén nincsenek utak a szegénytelepen, az állandó köztartozások pedig rengeteg problémát okoznak a helyieknek:

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Csenyétén van, hogy a mentő sem ér ki időben:

Az ország keleti felében tízesével találni sokkal kilátástalanabb helyzetben lévő falvakat. Íme egy riport a Hajdú-Bihar megyei Toldról, ahová közel sem érkezik ekkora mennyiségű pénz, de a helyi Igazgyöngy Alapítvány így is próbálkozik.

Úgy tűnik, Maria Noichl EP-képviselőnek elfelejtettek szólni róla, hogy az egyik legkevésbé leszakadó magyar szegénytelepet hasonlította Afrikához. Annál sokkal rosszabb helyzetben lévő telepeken is járhatott volna, ha nekiindul Magyarországnak.