Péntek este a HírTV-n beszélgetett Presser Gábor Alindával, szóba kerültek a színházi világot megrázó zaklatási botrányok is, természetesen elsősorban Marton László ügye. Bár a zenész úgy véli, a rendezővel vitették el az egész botrányt, lehangolja, hogy az ügy nem folytatódott, szerinte most kellett volna mindent borítani.

„Nem akarok senkit minősíteni, soha nem derült ki, hogy pontosan mi az igazság” - kezdte. „De. És nem olvastam vissza, nem néztem meg műsorokat, de nekem egyetlenegy dolog szűrődött le, az, hogy a mi szakmánk, a színházi szakma, a filmes szakma... talán a zenész szakma nem tartozik így ide... milyen szépen leszerepelt. Milyen szépen kihasználta ezt a helyzetet arra, hogy jaj, de jó, most minden el van intézve.” A zenész hozzátette, ezután mindenki mosta kezeit, „hát a Marton, az most bele fog ebbe halni”, de innentől mindenki tiszta és ártatlan, soha semmi nem is történt, „az én színházamban ilyen nincs”. 

Presser azt mondta, ez a helyzet gyerekkori olvasmányélményére emlélkezteti, amikor először olvasott arról, hogy létezik olyan csaták előtt, hogy „tervezett halottak száma”. Szerinte ebben az esetben a tervezett halottak száma egy volt.

„Megtörtént a nagy megúszás. És kész” 

– mondta. Szerinte kellett egy hír, és ezzel „letudtuk”, pedig végig kéne menni az összes színházon, a vidéki színházakon, a tévéken, de a kárpitos szövetkezet vezetőjén is, és annak a könyvelőnőjén. Sőt, az iskolákon is.

Ezután azért még védte Martont egy kicsit: megjegyezte, hogy a Vígszínházban a Padlás évfordulós előadásán, amikor a rendező nevét Rudolf Péter kimondta, és a nézők tapsviharban törtek ki, az azt jelentette, hogy tettek egy megbocsátó gesztust a rendező felé. Mindenesetre nem gondolja, hogy az ő véleménye a legfontosabb a témában, és nem akar igazságot tenni. De szerinte ha ezeket az eseteket A4-es lapokon egymás mellé tennénk, eltelne jó időbe, mire azokat körül lehetne járni.

Ez az utolsó előtti adás volt, Veiszer Alindát nemrégiben kirúgták a csatornától.