Elfogytak a kifogásaink, miért vagyunk képtelenek kijutni a világbajnokságra

32 ország vesz részt a futball-világbajnokságon. Nem sok, ha azt nézzük, hogy 211 tagországa van jelenleg a nemzetközi futballszövetségnek, vagy a tagországok 15 százaléka éri el a célját. Nem ebből a cikkből fog kiderülni, hogy egészen pontosan milyen szakmai okai vannak annak, hogy Magyarország 1986 óta mind a nyolc vébéselejtező-sorozaton elbukott. De talán kihúzhatunk a listáról néhány hivatkozást azok közül, amikkel a magyar fociban résztvevők az évtizedes kudarcokat magyarázzák. 

Nem azért, mert kevés a pénz

Válogatottszinten nem úgy működik a foci, hogy ha van pénz, akkor foci is van. Ha így lenne, egészen másként nézne ki a vébén résztvevő országok névsora: Katar, Makaó, Luxemburg, Szingapúr, Brunei, Íroszág, Norvégia, Kuvait, Egyesült Arab Emirátusok az első 9 ország az egy főre jutó GDP listán. Mind FIFA-tagország, a foci világranglistán elfoglalt helyük: 98., 185., 85., 169., 195., 31., 53., 159., 77. Ok, Luxemburg azért elvert minket tavaly ősszel. 

A vébérésztvevő országok közül Svájc áll a legjobban az egy főre jutó GDP-s összevetésben, a világon a 10.-ek. A 11. Hong Kong (142. hely a világranglistán) és San Marino (203. hely) jön, még simán ott lennének ilyen mutatókkal a világbajnokságon, ha ez kvalifikálna. (Jó, San Marino törpeállam, de Hong Kong lakossága 7,6 millió.) Aztán a GDP-listán az Egyesült Államok következik, és hát ők is lemaradtak az oroszországi tornáról. 

A mostani vébén részt vevő 32 ország közül 17-ben is alacsonyabb az egy főre jutó GDP, mint nálunk. (Nagy-Britannia GDP-jével számoltunk. A vébén külön országként induló Angliáé ettől eltérő, friss adatot nem találtam, de jóval magasabb, mint a miénk. Az adatok dollárban vannak, az IMF 2017-es számsorából.)

Persze mögöttünk sok európai ország nincs, de azért Horvátország és Szerbia igen. És jutott már ki a világbajnokságra a jóval csóróbb Bosznia is. 

Van persze az a pénz, amivel meg lehet venni a világbajnoki részvételt. A világranglista 98 helyén álló Katarnak például semmi keresnivalója nem lenne a pályán mutatott teljesítménye alapján egy világbajnokságon, ezért rendeznek inkább egyet, futballtornára tökéletesen alkalmatlan körülmények között, viszont minden bizonnyal pofátlan korrupcióval. 

Ez számunkra nem járható út, a focivilágbajnokság az egyetlen sportrendezvény, amire még az ilyen ügyekben igencsak ambíciózus Orbán Viktor is azt mondta egy rádióműsorban, hogy az az egyetlen sportesemény, amit nem tudnánk megrendezni. Az orosz világbajnokság úgy lesz most minden idők legdrágábbja, hogy egy rakás dolgot mégsem építenek meg. 14,2 milliárd dollár (3,834 billió forint) lesz a költség, és ez még csak becslés, még simán emelkezdhetnek magasabbra a költségek. (A 2014-es braziliai sem volt olcsó, 11,6 milliárd dollár, de az oroszok most ezt is túlszárnyalják.)

Nem azért, mert kevesen vagyunk

Mennyire unalmas lenne már állandóan Kína-India döntőt nézni, az Egyesült Államok-Indonézia bronzmeccs után. A nyolc között ott lenne még a brazilok és Nigéria mellett Pakisztán és Banglades. Ehhez képest India, Pakisztán és Banglades soha nem szerepelt vébén, Kína és Indonézia csak egyszer-egyszer, előbbi 2002-ben, utóbbiban már nem is emlékeznek rá, 1938-ban.

Nyolc világbajnoki résztvevő országban is kevesebb élnek, mint nálunk, Izland maga a csoda. 

Nem azért, mert túl kicsik vagyunk

Ha a terület számítana, akkor az oroszok mögött dobogós Kanada és Kína is állandó résztvevője lenne a világbajnokságnak, ehhez képest mindkettő csak egyszer-egyszer vett részt vébén. Kanada éppen ellenünk játszott 1986-ban, és vertük meg őket 2-0-ra, Kína pedig 2002-ben mutatkozott be, azóta sem sikerült nekik ez a bravúr.  

Persze Orbán Viktor igyekszik megnövelni az ország futballterületét: valamennyi szomszédos országban indultak magyar fociakadémiák a magyar állam jelentős segítségével. Ebből Mészáros Lőrinc Eszékje minden bizonnyal profitálni fog, több erdélyi magyar akadémista pedig a román utánpótlás válogatottat erősíti. 

Kisebbek, csóróbbak, kevesebben is vannak és mégis

Ebben a közös halmazban a mostani mezényből ott van Szerbia és Horvátország, hogy két nagyon közeli példát említsünk, vagy Panama és Costa Rica. A világbajnokságon korábban megfordult Bosznia-Hercegovináról nem is beszélve.

Nem azért, mert Európából nehezebb kijutni

Az kétségtelen, hogy az elmúlt 32 év európai politikai változásai rontottak a világbajnoki részvételünk esélyein. Amikor legutóbb kijutottunk, akkor még csak 32 ország indult az európai selejtezőkben, egyben volt a Szovjetunió, Jugoszlávia és Csehszlovákia. Ez a 32 ország 12 helyért plusz egy kontinentális pótselejtezős lehetőségért küzdött, amit 86-ban be is húzott Skócia Ausztrália ellen. Olaszország címvédőként volt kint, így aztán Mexikóban a 24 résztvevő ország közül 14 volt európai, köztük mi. Négy évvel később még maradt a korábbi arány, Olaszország volt a házigazda, a többi 32 európai csapat 13 helyért ment. Elbuktunk, többek között a Máltával játszott két pazar döntetlen miatt. 

1994-ben a kommunizmus kelet-európai összeomlása miatt már elkezdődött az átrendeződés: ugyan még volt szovjet és csehszlovák csapat (jugoszláv is lett volna, de őket kizárták a délszláv háború miatt), de már megjelentek a balti országok, Izrael is csatlakozott az európai selejtezőkhöz és Feröer is önállóan indult. A korábbinál öttel több, 37 csapat versenyzett a korábbinál eggyel kevesebb, 12 helyért. Azért nem 13-ért, mert Németország címvédőként vett részt a tornán. 

1998-ban robbant igazán az európai selejtezőkön induló csapatok létszáma, már 49-en szálltak versenybe (volt szovjet tagköztársaságok, exjugó államok, Csehország és Szlovákia külön). És bár a világbajnokság mezőnyét megemelték 24-ről 32-re, de inkább a többi kontinensnek jutott a pluszból, hogy orvosolják az európai túlsúlyt. Az európai keret kivételesen 15-ös lett, de csak azért, mert Franciaország volt a házigazda. Azóta 13-mas európai kvóta van (ha Európában rendezik a vébét, akkor 14), és már több mint ötvenen indulnak a selejtezőkben. Számunkra aztán különösen rosszul jött a létszámemelés, hiszen mostanra már bárkitől ki tudunk kapni, Andorrától is. 

2026-ra 48 fősre bővül a mezőny. De ettől csak kicsit javulnak majd az európai kijutási esélyek, mert a 48 helyből csak 16 jut majd Európának a mostani 13 helyett. (Dél-Amerikából bezzeg szinte mindenki ott lehet, 10 országból 6 juthat majd ki.)

És miközben igaz, hogy több ország lett, 1986 óta azért minden szomszédunk járt már világbajnokságon, az újak is, kivétel nélkül. Bár azt nem lehet állítani, hogy ez a környék lenne az európai foci motorja mostanában. 

  • Ausztria 1998-ban volt utoljára vébén;
  • Szlovákia 2010-ben volt először és eddig utoljára világbajnokságon;
  • Ukrajnának 2006-ban sikerült a kijutás;
  • Románia 1998-ban volt legutóbb vb-résztvevő;
  • Szerbia 2010 után most is kijutott;
  • Horvátország a nagy kivétel, 1998-ban indultak először vébéselejtezőn, ötször kvalifikálták magukat, csak egyszer nem;
  • a kétmilliós Szlovénia 2002-ben és 2010-ben is járt világbajnokságon. 

És még egy lista, ami mutatja, hol van a magyar foci valódi helye. Rövidebb listája azoknak az európai országoknak, amik már 1986-ban is léteztek, de azóta hozzánk hasonlóan nem voltak vébén: Albánia, Andorra, Ciprus, Finnország, Liechtenstein, Luxemburg, Észak-Írország (szintén ott volt Mexikóban), Málta, San Marino, Wales. 

Ilyen történelemmel ilyen rosszul senki nem szerepel

Puskás Öcsink csak nekünk van, lassan másunk sincs. Viszont ilyen múlttal nem a semmiből kellett volna focit csinálni. Magyarország kétszer játszott világbajnoki döntőt, 1938-ban és 1954-ben. Meglepően kevés, mindössze 13 ország jutott el világbajnoki fináléba. A döntőt megjárt nemzetek között egyetlen egy sincs a magyaron kívül, amelyik zsinórban nyolcszor is elhasalt volna selejtezőn. Ezzel a negatív sorozattal most át is billent a mérleg, és már több vébéről maradtunk le, mint amennyin ott voltunk. A mostani résztvevők közül Perunak volt hosszabb tetszhalott állapota, ők 1982 után jutottak ki újra világbajnokságra, de az ő múltjuk nem ennyire csillogó, a negyeddöntő volt eddig a legjobb eredményük. 

A 32 résztvevő több mint fele eddigi történelme során kevesebbszer vett részt világbajnokságon, mint a magyar csapat. Mi kilencszer jártunk vébén, és most már 10-szer buktunk selejtezőben. Izland és Panama újonc lesza  vébén, korábba még sosem jutottak ki. A két ország lakossága együtt alig éri el az egymilliót.

Hogy miért bukunk el mégis, azt évtizedek óta nyomozza a futballszakma, a politika és gyakorlatilag az ország teljes lakossága. A magyar edzőkben nem bízik már a szövetség, kevés oka is lenne rá, hiszen nemhogy topbajnokságban, de egyáltalán európai elsőosztályban sem maradt magyar szakember, csak Dárdai Pál irányít vezetőedzőként csapatot. Ő pedig inkább a Bundesligát választotta a válogatott helyet. A 32 csapat közül egyébként 19-ben (valójában, ha a nagyon régóta Svájcban dolgozó, egyébként bosnyák származású Vladimir Petkovicot is ideszámoljuk, akkor 20-ban) hazai edző a szövetségi kapitány, még Izlandon is kitanulta a mesterséget Heimir Hallgrimsson. 

Sajnos arról nincsenek statisztikai adatok, hogy a világbajnokságon résztvevő országok kormányai mennyi közpénzt költenek futballra. Lehet, hogy megelőznénk mindenkit.

Ez a cikk ennek a novemberi írásnak a kibővítése. 

Kapcsolódó
Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.