A lengyel parlament 2017-ben több törvénnyel átalakította az igazságszolgáltatás rendszerét. Az új szabályok mind arra irányultak, hogy a mindenkori politikai vezetésnek, vagyis a kormánynak és a parlamentnek sokkal nagyobb befolyása legyen a bíróságok működésére. Elsősorban a bírák kinevezését és a bírósági önkormányzat összetételét és jogosítványai érintik a változások.

Ezek között van a 65 évnél idősebb főbírók kényszernyugdíjazása. A testület elnöke és az ottani bírók 40 százaléka esik a törvény hatálya alá. Ők elvben kérhetnének méltányosságot a köztársasági elnöktől, de ezzel nem akartak élni, mondván ez a függetlenségüket veszélyeztetné. Az elnök mandátuma egyébként 2020-ig tartana.

Bejelentették, hogy nem mennek nyugdíjba

Csütörtökön a testület tagjai bejelentették, hogy nem távoznak hivatalukból, mert alkotmányellenesnek, és az EU-s szabályokkal összeférhetetlennek tartják kényszernyugdíjazásukat. 

Az EU bíróságához fordultak az ügyben, és azt mondják, hogy amíg a luxemburgi testület nem válaszol a kérdéseikre, addig nem tartják érvényesnek a róluk szóló törvényt, vagyis annak hatályát felfüggesztették.

A lengyel köztársasági elnök erre közölte, hogy ilyen jogköre a legfelsőbb bíróságnak nincs, és ő a törvényt hatályosnak tartja.

Nehéz megjósolni, hogy mi lesz ebből, hiszen most egy olyan legfelsőbb bíróság működik így Lengyelországban, amelynek tagjait a kormány és az államfő nem ismeri el. Nagy kérdés, hogy a lengyel vezetés belemegy-e végül az időhúzásba, vagy esetleg karhatalommal távolítja-e el a bírákat az irodáikból.

A magyar kényszernyugdíjazás Strasbourgban elbukott

Egy hasonló ügyben a strasbourgi emberi jogi bíróság egyébként úgy határozott, hogy a magyar kormány nem küldhette volna nyugdíjba a 70 évnél idősebb bírákat. Akkor 105 érintett magyar bíró fordult az Európa Tanács mellett működő testülethez. A strasbourgi bíróság csak egyéni ügyekben dönthet, ők nem töröltethettek el nemzeti törvényeket, de Magyarország végül módosított a törvényen. A lengyel bírák ennél keményebb módszert választottak, ugyanis az EU luxemburgi bírósága már magát a törvényt általában minősítheti. Igaz, csupán egyetlen szempontból: összhangban van-e az EU-s joggal.

Már fut egy különleges eljárás a lengyel kormány ellen Brüsszelben

A lengyel igazságügyi reformról szóló vita már régóta nyomasztja az EU-t, nem csak Lengyelországban keltett komoly indulatokat. Az Európai Bizottság több eljárást is indított az ügyben, de jórészt hiába, a bizottság érvei leperegtek a lengyel kormányról. 

Végül az Európai Bizottság története során először eljárást kezdeményezett az EU-s alapszerződés 7-es cikkelyének megfelelően Lengyelország ellen, a jogállam rendszerszintű veszélye miatt. (Hasonló eljárást kezdeményezett az Európai Parlament Magyarország ellen, ott szeptemberben várható a végső szavazás erről.) A cikkely alapján egy hosszadalmas eljárás nyomán akár Lengyelország szavazati jogát is felfüggeszthetik.

Magyarország ugyan kezdettől biztosította a lengyel kormányt arról, hogy megvétózza az Európai Tanácsban, hogy az eljárásból valódi büntetés legyen, a lengyel kormány számára mindképpen kényelmetlenséget okoz az eljárás. A 7-es cikkely alkalmazásával szorosan összefüggött, hogy tavaly decemberben új miniszterelnöke lett Lengyelországnak, aki sokkal jobban beszél angolul mint az elődje, és sokkal otthonosabban mozog a nemzetközi intézmények világában.

Mateusz Morawiecki valamit lazított is a korábbi Brüsszel-ellenes szólamokon, de lényegi kérdésekben nem engedett, és ha kisebb módosításokkal is, de az igazságügyi reform elemeit törvénybe iktatták. Ennek megfelelően tovább folytatódott az eljárás Lengyelország ellen, és idén június végén az általános ügyek tanácsában megtörtént a lengyel kormány kihallgatása, az első ilyen eljárás az EU történetében. A tagállamok külügyminiszterei több órán keresztül faggatták lengyel kollégájukat a bírósági reformról és a jogállamról.

A meghallgatás után a lengyel kormány azt kérte, hogy több ilyen már ne legyen, és szavazzanak gyorsan az eljárás folytatásáról vagy lezárásáról. Ezt támogatta a magyar kormány is, mondván a hosszú vita végén „elfogytak a kérdések”, vagyis nincs már miről faggatni a lengyeleket. A tagállamok többsége azonban úgy döntött, hogy ősszel lesz egy második menete is a meghallgatásnak.

Terjed a pletyka egy titkos alkuról

A 7-es cikkely lengyelek elleni bevetése komoly vitákhoz vezetett az EU intézményein belül is. Vannak, akik szerint az EU intézményei csak gyengítik magukat azzal, hogy keménykednek az eljárással, aminek úgysem lehet jogi következménye, hiszen egy tagállam megbüntetéséhez egységes döntésre van szükség, és a magyarok úgyis vétózni fognak. Mások szerint viszont - és ennek az oldalnak a vezetője Frans Timmermans, az Európai Bizottság első alelnöke - az EU nem engedheti meg magának, hogy ne tegyen semmit, ha a jogállamiság alapvetéseit számolják fel egyes tagállamokban.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy makacsul él a híresztelés Brüsszelben, hogy Jean-Claude Juncker bizottsági elnök inkább lezárná a lengyelek elleni eljárást, sőt, egyesek szerint ezt meg is ígérte Morawieckinek. Cserébe állítólag azt kérte a lengyel kormányfőtől, hogy ha szüksége lesz rá, akkor Varsó segítse ki a bizottságot, például azzal, hogy a lengyelek egy fontos vitában megtörik majd a V4-ek egységét, és Budapest helyett Brüsszel mellé állnak valamilyen élesebb helyzetben. Az alku létét minden érintett hivatalosan mindig is tagadta, de ettől még elég széles körben gondolják azt Brüsszelben, hogy valami valóságmagja azért lehet.

Éles nyilatkozatok, perrel fenyegetések

A mostani válságban egyelőre nem látszik a megoldás. A lengyel köztársasági elnökhöz hasonlóan a lengyel alkotmánybíróság elnöke is azt mondta, hogy szerinte alkotmányellenes, hogy a legfelsőbb bírák nem mennek nyugdíjba. Csakhogy magának az alkotmánybíróságnak a működése is vitatott Lengyelországban, mert a mostani kormány úgy alakította át a testület tagságát még 2015-ben, hogy az előző alkotmánybírák alkotmányellenesnek minősítették az eljárást.

Az igazságügyi minisztérium is elítélte a vonakodó bírákat, többek között azzal érvelve, hogy bármit is mond majd a luxemburgi EU-bíróság, az nem írhatja felül a lengyel jogot, mert a lengyel jog magasabb szintű, mint a nemzetközi szerződésekből eredő kötelezettség. (Ez azért nem egyértelmű, mert az EU-s jogot az egyes tagállamok saját jogrendszerének részének is tekinti az EU, nem pedig egy nemzetközi szerződésnek.)

A lengyel ellenzék támogatja a vonakodó bírákat, és alkotmányosnak tartja döntésüket az alkotmánybíróság előző elnöke is.

A legfelsőbb bíróság szóvivője kijelentette, hogyha a lengyel kormány nem fogadja el a bírák döntéseit, akkor beperlik őket a közigazgatási bíróság előtt, ami alkotmányos mulasztások esetében jogosult ítéletet hozni. A bírák szóvivője arról is beszélt, hogy nagyon veszélyes olyan példát mutatni a polgárok előtt, hogy a politikusoknak  nem kell figyelembe venniük a nekik nem tetsző ítéleteket.