• Trump májusban felmondta az iráni atomalkut, és a türelmi idő után néhány órán belül újra életbe lépnek az Irán elleni amerikai szankciók. A Közel-Kelet forrong, Európa dühöng.
  
• A lépés alaposan megbolygatta a világ legveszélyesebb térségét.
• Az amerikai külügyminisztérium vezető tisztviselői hétfőn telefonos háttérbeszélgetést tartottak amerikai és európai újságíróknak.
• Bár kikötötték, hogy csak név nélkül lehet őket idézni, a szankciók kiszabását levezénylő kormányzati szereplők még így sem engedték meg maguknak, hogy a kétségeikről beszéljenek.

Ez a magabiztosság azért is figyelemre méltó, mert a Közel-Keletnél kevés kiszámíthatatlanabb hely van a világpolitikában.

Az Obama-adminisztráció és európai nagyhatalmak által tető alá hozott 2015-ös atomalku is kockázatos vállalkozásnak tűnt. A lényege az volt, hogy Irán felhagy azzal, hogy atombombát fejlesszen, cserébe feloldják az ellene hozott gazdasági szankciókat, vagyis kereskedhet, eladhatja az olaját és földgázát, és – ez az alku másik központi eleme – ebből a pénzből szolgáltatásokat és árukat vehet nyugati cégektől. Ettől a Nyugat azt is remélte, hogy Irán ellenőrizhetővé válik, és bár nem hagy fel az agresszív politikájával, de nem lép át egy határt, lehet majd vele beszélni. Trump az addigi közmegegyezéssel ellentétben azt állította, hogy Irán folytatja az atombomba fejlesztését, és ugyanúgy támogatja az iszlamista terrort, ahogy korábban, ezért büntetéssel kell rávenni, hogy hagyjon fel ezekkel.

Mit akar az istenadta iráni nép?

Reggeli összefoglalónkban arról írtunk, hogy Iránban a várttal ellentétes hatása volt a bejelentésnek: a keményvonalasok hirtelen megbékéltek az atomalku-párti mérsékeltekkel, és támogatásukról biztosították az alku felmondása óta a korábbinál sokkal szélsőségesebb hangnemre váltó Haszan Róháni elnököt. 

A háttérbeszélgetés amerikai kormányzati résztvevői ezt másképp látják. Elmondták, hogy bár sok általuk is nagyra tartott szakértőtől hallották, hogy az amerikai szankciók csak akkor lehetnek eredményesek, ha az európaiak is beszállnak, de május óta azt tapasztalják, hogy már a szankciókkal való fenyegetés is óriási hatással volt: az iráni gazdaság bezuhant, nőtt a munkanélküliség, és ennek hatására tömegtüntetések szerveződtek, amelyek nem az USA vagy a szankciók, hanem az iráni vezetés ellen irányulnak.

A külügyesek hangsúlyozták, hogy az iráni rezsim legnagyobb kárvallottjai az iráni emberek, és Washington azt szeretné, ha ez a sokat szenvedett nép jobban élhetne. A külföldi befektetők azonban nem tudhatják, valójában kivel kötnek üzletet, hiszen a hadsereg az állam minden szegmensét uralma alatt tartja, a kereskedelemből származó bevételét pedig a terrorizmus finanszírozására költi. Vagyis a jólét helyett az emberi szenvedés terjed a külföldi pénzből.

Arról is beszéltek, hogy elítélik a teheráni kormány emberi jogokat sértő tevékenységét, illetve támogatják az iráni emberek küzdelmét a korrupció és az elnyomás ellen. Ez már tényleg csak egy-két lépésnyire van attól, hogy nyíltan a rezsim megbuktatását szorgalmazzák.

Európa és Kína is érteni fog a szóból

A másik nagy kérdés, hogy mit lépnek Amerika európai szövetségei, illetve Kína és Oroszország. 

Az EU, valamint az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország külügyminiszterei hétfő délután közös közleményben hangsúlyozták, hogy akármit csinál Amerika, ők továbbra is érvényesnek tekintik az Iránnal kötött alkut. Ebből következően 

• elvárják, hogy Irán a továbbiakban is mindenben teljesítse kötelezettségvállalásait; 
  
• és „megvédik mindazokat az európai gazdasági szereplőket, akik jogszerű üzleti kapcsolatokat ápolnak Iránnal”.
  

„Ezért augusztus 7-én életbe lép az Európai Unió blokkoló rendelete, melynek célja, hogy megvédje az Iránnal jogszerű üzleti kapcsolatban álló európai cégeket az Amerikai Egyesült Államok által életbe léptetett szankciók hatásaitól” – írják az európai külügyminiszterek. Éppen ez lesz a nagy kérdés, hogy az USA kiveti-e az úgynevezett másodlagos szankciókat, vagyis ellehetetleníti-e az Iránban aktív európai cégeket hitelező bankokat. 

A szankciók európai blokkolására vonatkozó kérdésre a háttérbeszélgetésen nem kaptunk konkrét választ, de az amerikai tisztviselők azt éreztették, hogy az európai cégek is rá fognak jönni, mennyire nem biztonságos Iránnal üzletelni. Lényegében ugyanezt mondták Kínára is, amely már jelezte, hogy továbbiakban is vásárol olajat Irántól. Utóbbi esetében viszont nem csak az a kérdés, hogy Washington hajlandó-e durván beléjük szállni szankciókkal, hanem hogy ezek mennyire lehetnek hatásosak. A külügyesek szerint viszont egyelőre nem igazolódtak be a félelmek, hogy az Iránt elhagyó nyugati cégek helyére kínaiak lépnének. 

Bár Trump emberei biztosnak tűnnek a dolgukban, ebben a történetben továbbra is nagyon sok a bizonytalanság. Európai óriáscégek dollármilliárdos szerződései forognak kockán, és a kormányaik szemmel láthatóan nem mondtak le róla, hogy megvédjék őket. Kína, India, Oroszország és Törökország esetében még az is kérdés, pontosan milyen elvárásai vannak az USA-nak, hát még az, hogy ezeket milyen mértékben hajlandóak teljesíteni. 

És akkor olyan finomságokról még nem is beszéltünk, mint hogy mit reagál Irán, és hogy például felpörgeti-e az atomprogramját.

Ez mindenesetre csak az amerikai szankciók első köre: mostantól Irán ki van zárva a dollár alapú pénzforgalomból, és akik nem akarják kitenni magukat az amerikai szankcióknak, azok nem vásárolhatnak iráni gyártású autókat, nemesfémeket, de szőnyegeket és pisztáciát (!) sem. Irán pedig nem vehet repülőket, pedig azt pont nagyon szeretne. Novemberben jön az olajvásárlás tilalma.