Bekövetkezett: Trump felmondja az iráni atomalkut
2018 május 08., 18:25
A németeknek és a franciáknak nagyon fáj, az oroszoknak viszont kiváló Trump Irán-politikája
- Hiába győzködte May, Merkel és Macron is az amerikai elnököt, Trump múlt kedden felmondta a 2015-ös atomalkut Iránnal.
- Európai nagyvállalatok sora kötött milliárdos üzleteket Iránnal az alku nyomán az elmúlt két évben. Ezek jó részét most orosz és kínai cégek vehetik át.
A brit, a francia és a német kormány napok óta arról egyeztet, hogyan úszhatnák meg Donald Trump múlt kedden bejelentett döntésének következményeit. Május 8-án az amerikai elnök bejelentette, hogy felmondja a 2015-ben kötött atomalkut Iránnal. Az európaiaknak politikai szempontból is kínos a döntés, de még rosszabb, hogy rengeteg pénzt vesztenek miatta. És hogy még rosszabb legyen, jórészt az oroszok vihetik el azt a pénzt, amire eddig számítottak.
A 2015-ös alku Irán és a világ nagyhatalmai között arról szólt, hogy Irán ellenőrizhetően felhagy azzal, hogy atombombát fejlesszen, és cserébe feloldják az ellene hozott gazdasági szankciókat, vagyis hosszú idő után ismét szabadon kereskedhet a legfejlettebb államokkal. Eladhatja az olaját és földgázát, és a pénzből árut vehet Nyugatról.
Trump a bankokon keresztül szorongatja az európai vállalatokat
Trump már a 2016-os kampányában az alku felmondását ígérte. Kedden ezt megtette, és közölte azt is, hogy három hónap átmeneti idő után újra életbe lépnek a szankciók.
E szankciók nem csak az amerikai cégeket tiltják el Irántól, hanem a bankoknak is tiltják az Iránnal kereskedő cégek hitelezését. Ez az a pont, ami leginkább fáj az európaiaknak: ha elvágják őket a bankjaiktól, akkor hiába állnak mellettük saját kormányaik, gyakorlatilag őket is kizárja az iráni piacról az amerikai döntés. Nincs olyan komoly bank ugyanis a hitelezőik között, amelynek ne lenne amerikai érdekeltsége is, és így figyelmen kívül tudná hagyni a szankciókat. Ráadásul az érintett európai nagyvállalatok az USA piacára is szállítanak, és többnek komoly gyárai is vannak Észak-Amerikában, így közvetlenül is érintettek volnának.
Pedig több európai óriási cég is nagyon komoly üzleteket kötött 2015 óta Iránnal, és még nagyobb terveik voltak ezek bővítésére. Miközben az amerikai cégek kimaradtak a nagy iráni piacnyitásból, elsősorban a francia és a német nagyvállalatok máris komoly megrendelésekhez jutottak. E cégek most attól tartanak, hogy az új piacukat az orosz és a kínai vállalatok viszik el, mert azok sokkal függetlenebbek a nyugati pénzügyi világtól, ők a finanszírozásukat máshonnan is meg tudják oldani.
Airbus, Siemens, Total, Volkswagen, Daimler, Renault a károsultak között
Csak néhány példa: az elsősorban francia-német-spanyol tulajdonban lévő Airbus száz darab személyszállító repülőgépre szerződött Iránnal, amelynek egyik első dolga volt a szankciók 2015-ös feloldása után új gépek után nézni, hiszen az ország a repülőinek nagy részét még az 1979-es forradalom előtt vásárolta. Az Airbus eddig csak 3 darabot szállított le a megrendelésből, és nagyon nem akarják elveszteni az üzletet. A cég máris lobbizni kezdett az amerikai kormánynál, hogy a már megkötött szerződésekre ne vonatkozzanak az amerikai szankciók.
A német Siemens az iráni áramszolgáltató rendszer felújítására szerzett megrendeléseket, de orosz cégek máris jelezték, hogy átvennék a helyüket, ha kell.
A francia Total egy hatalmas gázmező kitermelésére kötött szerződést Iránnal, és az üzletben kisebbségi partnerként részt vevő kínai vállalat máris jelezte, hogy megcsinálják egyedül is a fúrásokat, ha a Totalnak ki kell vonulnia.
A Volkswagen és a Renault személyautók, a Daimler pedig teherautók szállítására kötött komoly szerződéseket, hogy csak legnagyobbakat soroljuk.
Trumpot nem hatották meg az európaiak
Trump bejelentése előtt az európai politikusok óriási kampányba kezdtek. Theresa May brit miniszterelnök telefonon győzködte az amerikai elnököt, hogy ne mondja fel az alkut, míg Angela Merkel német kancellár és Emmanuel Macron francia elnök egymás után Washingtonba repültek, hogy személyesen járjanak közben Trumpnál. Mindannyian kudarcot vallottak.
Óriási csalódás ez számukra politikai értelemben is, mert azt mutatja, hogy vége annak a szövetségi rendszernek, amely a második világháború óta a nyugat-európai országokat szorosan összekapcsolta az USA-val.
Csütörtökön Macron már arról szónokolt, hogy Európának vissza kell szereznie a szuverenitását Amerikától, Merkel pedig kijelentette, hogy elmúltak azok az idők, amikor az európaiak az amerikai hadsereg védelmére számíthattak, ezért fegyverkezni kell.
Amióta Donald Trump az USA elnöke, sorra hoz olyan döntéseket, amelyek súlyosan sértik a nyugat-európaiak érdekeit. Azzal kezdte, hogy kivonult az USA és az EU között formálódó szabadkereskedelmi tárgyalásokból; aztán megfenyegette az európaiakat, hogy ha nem költenek többet a hadseregeikre, akkor a NATO-s védelem majd nem vonatkozik rájuk; közben kiszállt a párizsi klímaegyezményből; idén büntetővámot vetett ki az acélra és az alumíniumra (kormánya ez alól ideiglenes felmentést adott az EU-s országoknak, de ez a türelmi idő hamarosan lejár); továbbá az USA szankcióval fenyegette meg azokat az európai cégeket is, amelyek részt vesznek az Északi Áramlat 2 gázvezeték építésében (erről az orosz érdeket is sértő törvényről nem ő, hanem a képviselőház döntött).
Berlinben, Párizsban és Londonban most telt be a pohár
Az iráni alku felmondásánál telt be láthatóan a pohár az európaiaknál: egyrészt eddig ez okozza legközvetlenebb károkat a cégeiknek, másrészt az ő világpolitikai hitelességüket is kikezdte Trump döntése.
Hiába mondta ugyanis Trump azt, hogy az irániak megszegik az alkut, erről semmilyen bizonyítékot sem mutatott be,
és vele szemben az európai kormányok és nemzetközi szervezetek is határozottan állítják, hogy Irán teljesített mindent, amit az alkuban megígért.
Trump így nem csak egy megállapodást, hanem általában a nemzetközi szerződéseken alapuló világrendet is aláásta lépésével. Ahogy arra Obamától az európai vezetőkig oly sokan figyelmeztettek az elmúlt napokban, ha az USA csak úgy kisétál egy korábbi megállapodásból, akkor soha senki sem akar majd egyezséget kötni, mert nem lesz biztosíték a betartására. Márpedig az európaiak éppen az ilyen egyezségekre építik a nemzetközi politikájukat. Részben elvi megfontolásból, részben pedig azért, mert katonai erejük sokkal gyengébb, mint a gazdasági jelentőségük, és ezért erőszak helyett szerződésekkel igyekeznek operálni.
A francia kormány támadta a legélesebben eddig Trumpot az alku felmondása miatt, Macron kormánya arra sürgeti az európaiakat, hogy találjanak megoldást "Európa szuverenitásának visszaszerzésére". A német kormány tárgyalást kezdeményezett Washingtonnal, hogy az európai cégekre ne vonatkozzanak a szankciók, de az eddigi amerikai reakciók alapján erre minimális az esély. A birt kormány is jelezte, hogy a maguk részéről ragaszkodnak az alku fenntartásához. Még a héten a brit, a francia és a német külügyminiszter találkozik iráni kollégájukkal Brüsszelben, hogy győzködjék, nem akarnak kiszállni az alkuból, lehet velük továbbra is kereskedni.
Moszkvának jó lesz
Az alku vesztesei között főleg orosz cégek voltak eddig: az oroszokat nem különösebben érdekelték a nyugati szankciók, ezért sok olyan terméket szállítottak 2015 előtt Iránnak, amit Nyugatról nem tudtak megvenni, főleg ipari berendezéseket, és az olajbányászathoz szükséges eszközöket. A szankciók 2015-ös feloldása óta viszont egyharmadára esett vissza a kereskedelmük Iránnal, mert az irániak azóta sok esetben a jobb minőségű nyugat-európai áruk beszerzésére álltak át.
Közvetetten az is az oroszoknak kedvez, ha az irániak kevesebb olajat tudnak majd eladni a szankciók újbóli életbe léptetése után. Az iráni olajat Dél-Korea, Japán, India és Kína vásárolja fel elsősorban. Közülük az első kettő bizonyosan betartja majd az amerikaiak diktálta szankciókat. Emiatt csökkenni fog az iráni termelés, kevesebb lesz az eladó olaj a világban, és ennek hatására emelkedni fog az ára. Az utóbbi évek olcsó olajárát az oroszok nagyon megszenvedték, viszont a borítékolható áremelkedés nagyon sokat segít majd gazdaságuk rendbetételén. A legtöbb elemző már az év végére 100 dollár/hordó árra számít, a mostani 70-75 dollár körülivel szemben.
Irán alatt a világ egyik legnagyobb kiaknázatlan földgázkészlete van, amit jórészt a szankciók miatt nem tudtak eddig kibányászni: nem volt se pénzük, se technológiájuk hozzá, és egy csomó potenciális vevő nem állt velük szóba. A szankciók feloldása azzal kecsegtette a gázimportra szoruló európaiakat, hogy hosszú távon akár az orosz behozatal egy részét lecserélhetik iránira. A szankciók újbóli életbe léptetése ezeket a számításokat is keresztül húzza, aminek fő haszonélvezője megint csak Oroszország lesz.
Rijádban és Jeruzsálemben is örülnek
Hogy miért döntött Trump az alku felmondása mellett? Erről sok teória született az elmúlt napokban. A legegyszerűbb az, hogy Trump ezzel is az oroszok kezére játszik, akik segítették őt a megválasztásában. Lehetnek azonban más fontos szempontok is még: az alkut kezdettől utálta az USA két legfontosabb közel-keleti szövetségese, az Iránnal rendkívül ellenséges Izrael és Szaúd-Arábia is. Míg Obama idején az USA távolodni kezdett tőlük valamelyest, addig Trump folyamatosan látványos gesztusokat tesz mindkét ország felé, és ahol csak tudja, segíti őket az Irán elleni ambícióikban is.
Eddig a leginkább összetett magyarázatot amerikai részről Mike Pompeo, az új külügyminiszter adta, aki egy vasárnapi interjújában arról beszélt, hogy a baj nem csak azzal van, hogy az irániak megszeghették az alkut (amit minden jel szerint nem is szegtek meg), hanem azzal, hogy a szankciók feloldása nyomán szerzett bevételeiket a jemeni és a szíriai háborúkba fektették, és így az USA-val szövetséges Izrael és Szaúd-Arábia fenyegetésére használták.
Pompeo még azt is megengedte, hogy hátha a következő három hónapban az európaiak egy még jobb alkura veszik rá Iránt, és akkor nem kell életbe léptetni a szankciókat. Erre azonban minimális az esély. A 2015-ös alkut hosszú évek alatt tárgyalták ki, szinte kizárt, hogy az amerikai delegáció részvétele nélkül érdemi dolgokat lehetne elérni a teheráni kormánynál.
Sőt, sok szakértő szerint az alku amerikai felmondása súlyos politikai csapás volt az iráni kormányzaton belüli nyugatos irányzatnak, mert a konzervatívok most bizonyítottnak látják, hogy nem lett volna szabad a nyugatiaknak engedményeket tenni, hiszen végül átverték az irániakat. Ez azért rossz hír a Nyugat számára, mert a két csoport lassan egy évtizede küzd Iránban egymással, és Trump most az ellenségeskedést hirdető oldalt segítette meg.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.