Már májusban, az iráni atomalku egyoldalú amerikai felmondásakor eldőlt, de ténylegesen csak most történt meg az Iránnal szembeni amerikai szankciók újbóli bevezetése. És most is csak részben: hétfőtől az amerikai kormány szankciókat vezetett be a fémkereskedelemre és az Iránba irányuló autókereskedelemre.

Mindez komoly hatással lehet

az Egyesült Államok és az Európai Unió viszonyára.

Az USA és az EU az amerikai védővámok miatt a kereskedelmi háború szélére sodródott, és bár Trump és Juncker - miután az utóbbi színes kártyákkal elmagyarázta az előbbinek a világkereskedelem működését - júliusban váratlanul megállapodtak a vámok korlátozásáról, Trump sosem titkolta, hogy célja az európai autóipar gyengítése. Az autóipari szankciók pedig elsősorban nem amerikai, hanem európai, azon belül is főleg francia gyártókat sújtanak. Főleg azért, mert az amerikai törvények alapján a szankciókat megsértő cégekre másodlagos szankciókat vethetnek ki.

Iránban egyelőre inkább a várttal ellentétes hatása volt az amerikai döntésnek: a keményvonalasok hirtelen megbékéltek az atomalku-párti mérsékeltekkel, támogatásukról biztosították az alku felmondása óta a korábbinál sokkal szélsőségesebb hangnemre váltó Haszan Róháni elnököt. Az iráni haditengerészet pedig gyakorlatozni kezdett a Hormuzi-szorosban, a Perzsa-(Arab-)öböl bejáratánál, aminek lezárásával elzárhatják az öbölmenti országokból származó olaj útját.

A most bevezetett szankciók ugyan nehezítik az irániak életét, de igazán komoly gazdasági gondokat az olajipart sújtó szankciók jelentenének. Az amerikaiak mostani tervei szerint novemberre csökkentenének nullára az Iránból vásárolt olaj mennyiségét. De most, hogy Trump Kínával is kereskedelmi háborút kezdett, ezek sikere is kétséges. Így ugyanis Kínát semmi sem ösztönzi arra, hogy tartsa magát az amerikai szankciókhoz, és már jelezte is, hogy a továbbiakban is vásárol olajat Irántól. Ahogy India is ugyanezt fontolgatja.

És bár Trump és külügyminisztere, Mike Pompeo már az atomalkut felmondó döntésük eredményeként próbálják beállítani, hogy Iránban egyre gyakrabban vannak tüntetések a gazdasági nehézségek miatt, ez a szakértők szerint szimplán nem igaz. "A valóságban az irániak gazdasági-politikai törekvései bőven megelőzik Trumpot, ő sem támogatni, sem elfojtani nem tudja ezeket a vágyaikat" - mondta Karim Sadjadpour, a Carnegie Endowment for International Peace Irán-szakértője. Arról nem is beszélve, hogy most - ahogy egyébként 2017 végén, 2018 elején is - az ország konzervatívabb részein vannak megmozdulások a Nyugattal békülékenyebb reformisták ellen.

Jason Rezian, a Washington Post tudósítója az atomalku megkötésekor és az azt megelőző időszakban élt Teheránban. Akkor Oroszország és Kína is szigorúan betartotta a szankciókat. Abban az időben hiány volt életmentő gyógyszerekből, de még benzinből is, mert ugyan Irán olajban gazdag, de finomítói kapacitásait a szankciók miatt nem tudta fejleszteni. Ő azt mondja, hogy "a mindennapi életben maradásért folytatott küzdelem még a normálisnál is jobban megnehezíti a politikai szervezkedést". (Via Today's World View)