A legnagyobb amerikai újságíró könyve darabokra szedi Trumpot és a Fehér Házat

Lehetetlen feladatnak tűnik meglepő botrányokkal teli könyvet írni Donald Trumpról, hiszen az amerikai elnökkel kapcsolatban tulajdonképpen már semmi sem meglepő, a botrányok pedig nem fognak rajta. Bob Woodwardnak, a Washington Post veterán szerzőjének, Amerika és a világ egyik legismertebb újságírójának azonban most talán mégis sikerült. Hivatalosan csak szeptember 11-én megjelenő, Fear: Trump in the White House (Rettegés: Trump a Fehér Házban) című könyve már most óriási hullámokat vert.

Donald Trump imádkozik.Fotó: Oliver Contreras/Picture-Alliance/AFP

Az elmúlt egy évben két, a Fehér Ház szennyesét kiteregető könyv is megjelent, ami elég érzékenyen érintette Trumpékat. Januárban a korábban inkább bulvárújságíróként ismert Michael Wolff jelentkezett egy kötettel, amelyben saját miniszterei és családtagjai ecsetelték, hogy az amerikai elnök micsoda egy kártékony idióta. Néhány hete pedig a már valóságshow-jai óta Trumppal dolgozó Omarosa Manigault Newman írta meg, hogy volt főnöke rasszista, nőgyűlölő és vészesen elbutult.

Trumpék mindkét könyv állításait tagadták, Woodwarddal azonban ez nem lesz ilyen egyszerű, hiszen szemben a másik két szerzővel, ő nagyon profi újságíró. Két Pulitzer-díjat kapott, de ami még ennél is fontosabb, a Carl Bernsteinnel közösen felgöngyölített Waterge-üggyel ő buktatta meg a Trumphoz hasonlóan republikánus elnököt, Richard Nixont.

Woodward olyan híres, hogy miután Trump tudomást szerzett arról, hogy ő írt róla könyvet, amiben lehet, hogy számára kellemetlen részletek is vannak, augusztus 14-én személyesen is felhívta az újságírót. Az egészen bizarr telefonbeszélgetés elején Trump dicsérgette Woodwardot, ám amikor az közölte vele, hogy szerette volna meginterjúvolni az elnököt is a könyv írása közben, Trump közölte, hogy neki erről senki sem szólt, majd olyan hazudozásspirálba kényszerítette magát, hogy tényleg kellemetlen hallgatni. És hozzátette a szokásost, hogy nála még soha nem volt jobb elnöke Amerikának.

Woodward könyvéből azonban éppen az derül ki, hogy Trumpot még közvetlen munkatársai sem tartják jó elnöknek, hanem inkább egy közveszélyes idiótának, akit Amerika és tulajdonképpen az egész világ érdekében sokszor a legjobb ignorálni, vagy egyenesen az ellenkezőjét csinálni annak, amit parancsol. És hogy mindannyian teljesen ki vannak készülve attól, hogy Trump mennyire kiszámíthatatlan, ostoba és képtelen a tanulásra. Ezek alátámasztására Woodward egészen hihetetlen sztorikat hoz.

Bob WoodwardFotó: DON EMMERT/AFP
  • Az egyik legsúlyosabb eset az volt, amikor 2017 áprilisában Trump közölte Jim Mattis hadügyminiszterrel, hogy öljék meg Aszad szíriai diktátort, aki vegyi fegyvereket vetett be saját népe ellen. Az elnök egészen pontosan azt mondta, hogy „Let’s fucking kill him! Let’s go in. Let’s kill the fucking lot of them”. Mattis erre azt válaszolta, hogy nekiáll, de valójában csak egy kicsit odapörköltek Aszad csapatainak, anélkül hogy őt személyesen veszélyeztették volna.
  • Ezek után nem csoda, hogy miután Mattis 2018 januárjában megpróbálta elmagyarázni az elnöknek, hogy miért kell amerikai csapatokat állomásoztatni Dél-Koreában, arról beszélt, hogy Trump annyira érti a nemzetbiztonsági és világpolitikai ügyeket, mint egy ötödikes vagy hatodikos gyerek. 
  • John Kelly kabinetfőnök még Mattisnál is keményebb véleményt fogalmazott meg: „Teljesen idióta, felesleges megpróbálni meggyőzni bármiről. Teljesen elgurult a gyógyszere, ez már a bolondok háza. Egyszerűen nem tudom, hogy mi itt egyáltalán mit csinálunk. Ez életem legrosszabb munkája.”
  • A nyílt ellenállás mellett Trump beosztottai egészen különleges módokon is igyekeznek elszabotálni az elnök döntéseit. Gary Cohn egykori gazdasági főtanácsadó például, amikor meglátta az elnök íróasztalán azt a levelet, ami felmondott volna egy kulcsfontosságú gazdasági együttműködési szerződést Dél-Koreával, egyszerűen eltntette a dokumentumot. Cohn szerint azért volt erre szükség, mert különben veszélybe került volna a két ország közötti szupertitkos védelmi program is, amelynek segítségével az amerikaiak hét másodperccel a kilövés után már minden észak-koreai rakétát láthattak. Cohn szerint „meg kellett vedenie az országot”, ezért nyúlta le a levelet. Woodward szerint hasonló taktikát alkalmaztak a Fehér Ház más, magas rangú tisztviselői is.
  • Mivel Trump úgy érzi, hogy ha személyesen tanúskodhatna Robert Mueller különleges ügyész előtt, teljesen tisztázhatná magát, az elnök ügyvédeinek rendszeresen emlékeztetnie kell őt, hogy ez nem jó ötlet. John Dowd, aki 2017 és 2018 eleje között volt Trump ügyvédje úgy próbálta meggyőzni erről Trumpot, hogy eljátszatták vele, hogy viselkedne Mueller előtt. Trumpot nagyon meglepte, amikor Dowdék közölték vele, hogy béna volt, és ezek után is ragaszkodott ahhoz, hogy leülhessen Muellerrel. Ezek után egy egészen megdöbbentő húzással Dowd és jogi csapata maguk mentek Muellerhez eljátszani, hogy viselkedne az ügyész előtt az elnök, hogy így mutassák be, Trumpnak nem kellene tanúskodnia, mert egyszerűen képtelen igazat mondani. Majd Dowd közölte Trumppal, hogy semmiképpen se menjen Mueller színe elé, mert rabruhában végzi, végül pedig lemondott az elnök képviseletéről. (Különösen szép részlet ebben a történetben az, hogy az amerikai elnököt saját volt ügyvédje is bűnösnek tartja, hiszen mi másért ne engedné tanúskodni.)
  • Trump szerint Jeff Sessions legfőbb ügyész áruló, mert nem vállalta el az orosz befolyásszerzéssel kapcsolatos vizsgálat vezetését, egyébként pedig „szellemi fogyatékos, ostoba déli”.

Ahog az várható volt, amint Woodward könyvének részletei napvilágot láttak, a szereplők egymás után közölték, hogy azok egy-egy része nem igaz. John Kelly azt jelentette be, hogy soha nem nevezte Trumpot idiótának, John Dowd azt, hogy soha nem beszélt rabruháról, Jim Mattis pedig azt, hogy a neki tulajdonított idézetek csak valaki gazdag fantáziájának szüleményei. Sarah Sanders, a Fehér Ház szóvivője pedig azt közölte, hogy a könyv tele van sértődött volt alkalmazottaik kitalált történeteivel.

Trump Twitterén lelkesen közölte újra ezeket a fél-cáfolatokat, saját kútfőből pedig azt tette hozzá, hogy Woodward talán a demokraták embere, könyve pedig csak hazugságok gyűjteménye. És egyébként ő soha senkit nem nevezett szellemi fogyatékosnak. Amivel az a gond, hogy dehogynem. Fontos azt is észrevenni, hogy szemben a notórius hazudozó elnökkel, beosztottai legfeljebb egy kicsit szeretik  csavargatni az igazságot. Mattis például könnyen mondhatta volna most azt is, hogy az egész Aszad-sztori kamu, de valamiért erről nem beszélt.

Mint ahogy azt is fontos észrevenni, hogy amennyiben Woodward könyve igaz, márpedig az amerikai újságírás nagy alakját eddig nem kapták hazugságon, akkor Trump ellen tulajdonképpen valamiféle puccsszerűség folyik. 

A parancsok elszabotálása, az ellopott papírok jó szándékú alkotmányos puccsnak tűnnek teljesen elkeseredett tisztségviselők részéről. Augusztus végén, amikor hirtelen egyre több egykori alkalmazottja fordult eskü alatt is Trump ellen, arról írtunk, hogy ez a vég kezdete lehet az amerikai elnök számára. Woodward könyve is leginkább ezt sugallja.