Donald Trump hazudott. Félreértés ne essék, én már régóta ezt állítom, de most a Washington Post nálam sokkal visszafogottabb tényellenőrei is kénytelenek voltak kimondani ezt, pedig ők szívesebben használnak ennél enyhébb kifejezéseket a félrevezető állítástól a csúsztatáson át a füllentésig. Most viszont, Michael Cohen eskü alatt tett vallomása alapján már ők se mondhattak mást:

Donald Trump és emberei éveken át folyamatosan hazudtak.

Hazudtak négy nappal az elnökválasztás előtt, amikor a Wall Street Journal lényegében megírta, hogy Trumpék lefizettek egy nőt, hogy eltussolják tíz évvel korábbi hűtlenségét. A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy a Trumppal feltűnően barátságos National Enquirer kiadója, az American Media Inc. (AMI) csak azért vásárolta meg Karen McDougal playmate-től 150 ezer dollárért a tíz hónapig tartó viszony történetének jogait, hogy aztán azt sohase jelentessék meg, de más se tehesse. Hope Hicks, Trump kampányának szóvivője kerek perec kijelentette, hogy „semmiféle tudomásunk sincs semmi ilyesmiről”.

Hazudott.

Cohen, Trump évtizedes bizalmasa, legpiszkosabb ügyeinek intézője, cégbirodalma, a Trump Organization alelnöke eskü alatt vallotta, hogy David Pecker, Trump régi jóbarátja, az AMI vezérigazgatója már 2015 augusztusában megállapodott Trump kampánystábjával, hogy cége intézkedik majd a Trumpról és „nőkhöz fűződő viszonyáról” szóló negatív történetek kezeléséről. Vagyis felvásárolja majd ezeknek a történeteknek a jogait, hogy aztán ne jelentesse meg. Az amerikai sajtóban ez ismert jelenség, neve is van: catch and kill.

McDougaltől 2016 augusztusában vette meg a sztorija jogát az AMI, de hamarosan újabb kellemetlen történetről értesültek. Pecker és az AMI figyelmeztette Michael Cohent, majd még közvetített is közte és Stephanie Clifford, a Stormy Daniels néven ismert pornószínésznő között, akinek állítása szerint rövid afférja volt Trumppal. Cohen októberben, már a választáshoz nagyon közel 130 ezer dollárért vette meg Clifford hallgatását. Mint most a vádalku keretében tett vallomásában beismerte:

Trump tudtával és utasítására.

Ezt a sztorit is a WSj írta meg 2018 januárjában, az újságírók kérdésére pedig Trump egyik szóvivője, Raj Shah csak Hicks Hope bő egy évvel korábbi hazugságára visszautalva csak annyit mondott, hogy „ezt a kérdést már a kampány során megválaszoltuk”.

Rövidesen narratívaváltásra kényszerültek. Előbb jött a hazug történet arról, hogy Cohen önszántából és szívjóságából saját zsebből, saját felelősségére fizette le Cliffordot, és erről sem Trump cégénél, sem Trump kampányában nem tudott senki, hogy az elnökről ne is beszéljünk. Azóta már tudjuk, hogy Cohen eredetileg ugyan valóban saját pénzéből - illetve egy teljesen más célra kapott banki hitelből - fizette le Cliffordot, de költségeit olyan mértékben megtérítette Trump cége, hogy még az adóterheit is állták, és még azon felül is kapott úgy 60 ezer dollárt a fáradalmaiért. A Trump Organization mindezt egy hamis megbízási szerződéssel papírozta le, mely szerint Cohen havi 35 ezer dollárért jogi tanácsokat adott a cégnek, pedig valójában nem is.

Március 7-én Trump első számú szóvivője, Sarah Sanders még határozottan állította, hogy Trump nem tudott Clifford lefizetéséről. „Az elnök semmilyen kifizetésről nem tudott, és tagadja a vádakat” - mondta Sanders. Tagadott Raj Shah, és tagadott Cohen akkori ügyvédje is - mert ebben a sztoriban már az ügyvédeknek is ügyvédei vannak. Scheartz, Cohen ügyvédje előbb azt állította, hogy Trump nem tudott az ügyről, majd azt, és ezt „száz százalékban”, hogy Trump nem térítette meg Cohennek a költségeit.

Nem sokkal később végre maga Trump is megszólalt az ügyben. Előbb letagadta, hogy tudott volna az utalásról, majd kitért a válasz elől, hogy akkor Cohen mégis miért fizette le Cliffordot, végül letagadta, hogy tudná, honnan volt Cohennek erre pénze. Mindez

hazugság volt.

De akkora, hogy három héten belül már Trump is kihátrált belőle. „Michael képvisel engem, bizonyos dolgokban képvisel engem. Mint például ebben az őrült Stormy Daniels ügyletben, abban engem képviselt” - mondta április 26-án kedvenc tévécsatornájának, a Fox Newsnak az ügyről, amiről korábban azt állította, hogy nincs tudomása. Hat nappal később Trump ügyvédje, Rudy Giuliani már azt is beismerte, hogy ki is fizették Cohennek azt a 130 ezer dollárt, amiről egy hónappal korábban is még azt hazudták, hogy nem tudnak. Május 3-án Trump már csak azt tagadta, hogy a kampánya fizetett volna Cohennek - ez kivételesen igaz -, illetve azt, hogy „kampányadományoknak bármi szerepük lett volna ebben”. Legyünk megengedők, ez nem feltétlen szándékos hazugság. Az ügyészség törvénytelen kampánytámogatásnak minősítette Clifford lefizetését, és Cohen bűnösnek is vallotta magát ebben, erre rá lehet fogni, hogy jogértelmezés kérdése.

Július 24-re már teljes egészében lelepleződött Trump hazugsága. Aznap mutatta be Cohen új ügyvédje, Lanny Davis azt a két hónappal a választás előtt készült felvételt, amin Trump és Cohen konkrétan Karen Mcdougal esetét és a 150 ezer dolláros hallgatási pénzt beszélik meg. Alig egy hónappal később, augusztus 21-én Cohen megkötötte vádalkuját, melynek részeként Trump ellen is vallott. Mindt mondta, Trump tudtával és beleegyezésével, a kampány támogatása és a választók befolyásolása céljából vette meg Clifford hallgatását, költségeit pedig Trump cége térítette meg.

Trump már másnap azt hazudta, hogy nem is sértették meg a kampányfinanszírozás szabályait, és Cohen bevallott bűnei nem is bűncselekmények.

Mindezt azért volt érdemes ilyen részletességgel áttekintenünk, mert Trump stratégiája ebben az ügyben nem egyedi, hanem ez a bevett gyakorlata. Ugyanez történt az oroszokkal való összejátszást legegyértelműbben bizonyító sztorival, aminek Trump fia, veje és időközben már jogerősen elítélt kampányfőnöke mellett egy orosz ügyvédnő a főszereplője. Ő az, akivel ez a három, Trumphoz tagadhatatlanul rendkívül közel álló ember a Trump toronyban, Trump kampányának főhadiszállásán, Trump irodájától pár lépésnyire egyeztetett úgy, hogy tudták, a nő az orosz ügyészség ajánlatát közvetíti arról, hogy terhelő bizonyítékokat adnának át Hillary Clintonról azért, hogy ezzel segítsék Trump kampányát.

Trumpék ezt előbb letagadták, majd azt hazudták, hogy nem is arról volt szó a találkozón, nem is tudták, hogy kit képvisel az ügyvédnő, míg végül Trump maga tweetelte ki, hogy ugyan mi másról lett volna szó a találkozón. Amiről ő persze nem tudott. De fia első, a törvényhozás oroszügyben vizsgálódó bizottságainak küldött levelét, amiben azt hazudták, hogy orosz árvák örökbefogadása volt a találkozó témája, a hírek szerint maga Trump diktálta az elnöki különgép fedélzetén.

A pornósztár és a playmate sztorija nyilván nem azonos súlyú azzal, hogy az Egyesült Államok elnökének kampányát egy idegen, ellenséges hatalom támogatta titkosszolgálati módszerekkel, rövid távon most mégis ez okozhat nagyobb problémákat neki. Cohen vádalkuja után az is kiderült, hogy a cikk elején emlegetett David Pecker, az AMI vezérigazgatója mentesség fejében szintén alkut kötött az ügyészekkel, vagyis Cohen mellett egy másik, az ügyben érintett forrás is megerősíthette már mindazt, amit Trump egykori bizalmasa eskü alatt vallott.

Mármint azt, hogy Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke elnökjelöltként bűncselekményt követett el.

Ha Donald Trump nem az Egyesült Államok elnöke volna, valószínűleg már vádat emeltek volna ellene - a cége ellen már fontolgatja a vádemelést az ügyben eljáró New York-i déli körzeti ügyészség. Az amerikai igazságügyi minisztérium - amit Trump most már annyira durván támad, hogy még egyik legkorábbi szövetségese, az ilyenkor mindig lapító Jeff Sessions miniszter is kénytelen volt nyilvánosan visszautasítani a támadásait - az 1990-es években úgy döntött, hogy regnáló elnök ellen nem emelnek vádat, ezt a lehetőséget meghagyja a törvényhozásnak, amely alkotmányos vádeljárás (impeachment) során dönthet az elnök sorsáról.

Ez most elég valószínűtlen, mert egyelőre a képviselőházban és a szenátusban is a republikánusoké a többség. De novemberben félidős választásokat tartanak, és bár meredek a pálya, a közvélemény-kutatások alapján a demokratáknak igenis van esélyük, akár mindkét ház átvételére. Ez esetben pedig 2019. január 6., az új kongresszus megalakulása után már akár ez alapján is kezdeményezhetik az alkotmányos vádeljárást. Függetlenül attól, hogy mire jut addig a nagyon módszeresen dolgozó Robert Mueller különleges ügyész, aki az oroszokkal való összejátszás mellett azt is vizsgálja, hogy Trump szándékosan akadályozta-e az igazságszolgáltatást

• amikor kirúgta az FBI igazgatóját, James Comey-t;
  
• amikor rendszeresen kirúgással fenyegeti Jeff Sessionst, akitől a vizsgálat leállítását várta, de ő érintettsége okán inkább lemondott a nyomozás felügyeletéről;
  
• amikor többször is azzal fenyegetőzött, hogy kirúgja a nyomozást felügyelő miniszterhelyettest, Rod Rosensteint;
  
• vagy amikor arról tweetel, hogy Cohennel szemben az elítélt bűnöző Manafort „bátor ember", mert „nem tört meg", és nem vallott rá.
  

Vagy most, amikor Cohen vádalkuja után két nappal arról beszélt, hogy a vádalkut be kéne tiltani, és amikor ügyvédeinek kell kérlelnie, hogy legalább a vizsgálat lezárultáig ne adjon elnöki kegyelmet Manafortnak, mert az még a laikusok számára is egyértelműen a tanúk befolyásolásának, vagyis az igazságszolgáltatás akadályozásának tűnne.

Azt, hogy Trump törvényt sértett, immár hivatalos bírósági dokumentum igazolja. Arra, hogy az oroszokkal is összejátszott, nincs tárgyi bizonyíték, de vezetési stílusa és a vádakra adott eddigi reakciói alapján nagyon életszerűtlennek tűnik, hogy ne tudott volna fia, veje, kampányfőnöke és az orosz ügyvéd találkozójáról a róla elnevezett toronyházban, vagy arról, hogy ott miről esett szó. Az, hogy tagadja, az eddigi tapasztalatok alapján semmit se jelent.