Michael Wolff a manhattani pletykák szakértőjéből néhány nap alatt a leghíresebb élő újságírók egyike és a világpolitika alakítója lett - jellemzi a helyzetet a New York Times portrécikke. A Fehér Ház szennyesét kiteregető riportkönyvének jövő hétre tervezett megjelenését előrehozták mára, miután Trump ügyvédei jogi eszközökkel próbálták megakadályozni, hogy az a boltokba kerülhessen. 

Ez a betiltási kísérlet több szempontból is rossz ötletnek tűnik:

• Trumpot a kritikát elviselni képtelen zsarnoknak mutatja;
  
• az eddiginél is nagyobb hírverést csinál a könyvnek;
  
• miközben azt a benyomást erősíti, hogy itt tényleg nagy titkok derülnek ki – márpedig az ilyesmi pont a tipikus Trump-szavazókat, az összeesküvés-elméletekért rajongó és mindenhol az elhallgatott igazságot kereső közönséget hergeli fel leginkább;
  
• ráadásul az elnök jogászai valószínűleg csak blöffölnek, és – ahogy Trump számtalanszor megtette már üzletemberként is – végül megállnak a fenyegetőzésnél, és nem mennek el a bíróságig, hiszen egy ilyen eljárás csak még nagyobb veszélyt jelentene Trump számára.
  

De miért pánikol az Amerikai Egyesült Államok elnöke?

Amióta megválasztották, Trump stábja folyamatosan szivárogtat belsős információkat a sajtónak, az Oroszországgal való összejátszást vizsgáló különleges ügyész sorra teszi közzé a terhelő adatokat és a vádemelésekről szóló értesítéseket, és a titkosszolgálatoktól is egyre-másra kerülnek ki durva dolgok. Nehéz volt elképzelni, hogy ezek után egy újabb csokornyi belsős információ így feldúlja a Fehér Házat.

A Fire and Fury című könyv azonban tényleg különleges. A 64 éves szerző, Michael Wolff nem tényfeltáró újságíró, inkább a médiáról, a divatról és bulvárhírekről írta eddig vitriolos cikkeit, a New York-i társasági élet ismert figurájaként. Nem csoda, hogy sikerült elnyernie Trump bizalmát, akinek már korábban szerepelt az egyik, végül be nem mutatott valóságshow-jában. A tavalyi választási győzelem után pedig azzal lopta be magát az elnök szívébe, hogy fáradhatatlanul fikázta az őt támadó mainstream sajtót.

Ezek után Wolff felvetette Trumpnak, hogy szívesen lenne ő az elnöksége krónikása, aki könyvet ír a Fehér Ház működéséről. Trump nem nagyon értette, minek akar könyvet írni, de nem mondott nemet. Ezt, a tiltás hiányát a stáb úgy értelmezte, hogy Wolff engedélyt kapott az elnöktől, így az újságíró szabadon mozoghatott a West Wingben, amelynek munkatársai szívesen beszélgettek vele, együtt jártak ebédelni, és a Fehér Ház melletti szállodájában is sokan felkeresték. 

Wolff állítása szerint hét hónap alatt 200 interjút készített az amerikai kormány prominenseivel és Trump bizalmasaival.

Ezek alapján többek között a következő bombasztikus állításokat tette:

• A kampánycsapatban senki nem hitte, hogy megnyerhetik a választást, és maga Trump sem akart elnök lenni. A győzelem mindenkit megrémisztett, Trumpot sokkolta, a felesége pedig a hír hallatán elsírta magát – és nem örömében.
• Mike Flynn nemzetbiztonsági tanácsadó – aki azóta már bűnösnek vallotta magát – is csak azért mert elfogadni pénzt az oroszoktól, mert úgy gondolta, „az csak akkor jelentene problémát, ha győznénk.”
  
• Ivanka Trump azt tervezi, hogy ő lesz az első női elnök. (És amúgy rendszeresen gúnyolódik az apja hülye haján.)
  
• Ivanka és férje, Jared Kushner félnek a jogi következményektől, ezért mindig minden felelősséget próbálnak Trumpra hárítani.
• Trump egykor legbefolyásosabb stratégája, Steve Bannon szerint hazaárulás volt az elnök fia és az oroszok találkozója, és erről Trump is tudott. 
  
• Az elnök isteníti Rupert Murdoch médiamogult, folyamatosan hívogatja, az viszont megveti őt, egy kibaszott idiótának tartja.
  

Ezeken felül a könyv számos olyan tulajdonságát is megfestette Trumpnak, amelyről korábban írt már az amerikai sajtó. Például újabb forrásokkal támasztja alá, hogy a szabad világ vezetője egyáltalán nem olvas, nem tud hosszabb ideig figyelni, korábban félóránként, újabban már 10 percenként ismételgeti ugyanazt a történetet, és még - ahogy arról mi is írtunk korábban - a világ sorsát meghatározó nemzetbiztonsági tájékoztatókat is inkább színes ábrákban és pontokba szedett felsorolásokban kapja, hogy ne veszítse el az érdeklődését.

Mindez túl szép, hogy igaz legyen. De ha fele igaz, az is elég

Michael Wolff munkásságát már korábban is kritizálták azért, mert kiszínezi a sztorijait, és olyan mondatokat ad a riportalanyai szájába, amelyeket azok állításuk szerint nem mondtak vagy nem így mondtak. Az új könyvében is számos bizonyíthatatlan állítást és nyilvánvaló tévedést talált mások mellett a Washington Post. Olyan hibákra kell gondolni, mint hogy Wolff szerint Trumpnak fogalma sem volt, kicsoda John A. Boehner, a képviselőház republikánus vezetője, pedig valójában golfoztak is együtt, és Trump a nyilatkozataiban is említette Boehnert. 

Maga Trump és a szóvivője is többször kijelentette, hogy a könyv hazugságok sorozata. Való igaz, hogy nem csak lehetséges, hanem szinte biztos, hogy bőven vannak a könyvben túlzások és hamis állítások - de az is kiderült, hogy Wolff azért nem a levegőbe beszél.

Katie Walsh, a Fehér Ház korábbi helyettes kabinetvezetője például először azt állította, hogy soha nem nyilatkozott olyasmiket, mint amiket a könyv idéz tőle. Wolff viszont elárulta, hogy hangfelvétele van Walsh nyilatkozatairól, aki azóta hallgat, a Fehér Ház felsővezetése pedig állítólag már azt fontolgatja, hogy a jelenlegi pozíciójából is kirúgják.

Most nagyon úgy néz ki, hogy Wolff áthágott egy alapvető újságírói szabályt, és leközölt off-the-record, vagyis nem a nyilvánosságnak szánt mondatokat is. Sőt, az Axios szerint sokórányi titokban felvett hanganyaga várakozik az állításait cáfolni próbáló interjúalanyokra.  

A könyv legfontosabb állítását is ilyen idézetek támasztják alá. Wolff az elnök számtalan korábbi és jelenlegi bizalmasát idézi, és így kiderül, hogy 

Trumpot a saját emberei, a szakértői, a miniszterei, de még a családtagjai is alkalmatlannak tartják a kormányzásra.

Az egyik leggyakrabban hallott hasonlat az volt a West Wingben, hogy az elnök olyan, mint egy gyerek.

Kinyomtatták, hogy meztelen a király

Az Atlantic szerzője úgy érvel, hogy szinte minden, amit Wolff megírt, nyílt titok volt Washingtonban. Nem csak az újságírók, hanem a republikánusok és maga az elnöki stáb is pontosan tudja, mennyire kezelhetetlen és káros Trump az elnöki székben, illetve mennyire veszélyes, hogy egy tájékozatlan, figyelemzavaros, befolyásolható és magán uralkodni képtelen ember vezeti a világ legerősebb katonai hatalmát. James Follows szerint ezzel mindenki tisztában van, és az igazi botrány az, hogy azok sem tesznek semmit, akiknek ez kötelessége lenne.

Wolff részletesen ír arról, hogy a Fehér Házban sokan valódi elhivatottságból vállalják a szégyent, amit a Trumppal való összefonódás jelent, hogy valahogy mérsékelni tudják a pusztítást. A New York Times publicistája szerint azonban az ő felelősségük óriási, hiszen Trump szemmel láthatóan nem tudja felmérni a tettei következményeit, a tanácsadói és az őt támogató republikánus elit viszont igen –mégsem lépnek közbe.

Most viszont valaki minden eddiginél nyíltabban megírta mindezt, és bár Wolff önmagában nem elég szavahihető forrás, de a könyvben megjelenő nyilatkozatok robbanthatnak még bombákat, ahogy például az első közzétett részlet után Trump elvesztette egyik legfontosabb szövetségesét, az őt trónra emelő alt-right apostolát, Steve Bannont. A másik érdekes fejlemény az lehet, ha további újságírók erősítik meg Wolff információit. Az Axios két szerzője például már előállt azzal, hogy Trump bizalmasai nekik is beszéltek róla, mennyire lenézik a főnöküket, akit érzelmileg labilisnak tartanak. Ők nem fogják megnevezni a forrásaikat, és nem fognak idézni tőlük, de annyit megtettek, hogy Wolff könyvének néhány durva állítását visszaigazolták.

Trump nem egészen egy éve tett esküt. Azóta sorra hagyták el legfontosabb emberei: vagy ők álltak fel, vagy kirúgta őket, vagy az igazságszolgáltatás lépett közbe. Wolff könyve beszámol róla, hogy a Fehér Házban senki nem tudja, mik a távlati céljaik, de azt sem, hogy mit hoz a holnap. A könyv megjelenését követő botrányok és belharcok tovább növelhetik ezt a káoszt.

(A könyvből részletek olvashatók itt: Guardian, NYMag, GQ. Wolff összefoglalóját pedig a Hollywood Reporter közölte.)