Azt nem lehet állítani, hogy Orbán Viktor ne beszélne sokat a demográfia fontosságáról, pláne úgy, hogy könnyedén össze lehet kötni a migrációval. Az alaptétel: a demográfiai apályt nem bevándorlással akarja megoldani a kormány, hanem egyre több magyar gyerek születésével. 

A bevándorláson és a a gyerekszületésen kívül van még egy harmadik módszer is, de Orbán azt - mint egy 2015-ös felszólalásából kiderül - nem támogatja:

link Forrás

Ahhoz képest, hogy mennyit kommunikál a kormány a gyerekvállalás fontosságáról, a KSH héten közzétett adatai szerint az első félévben kevesebb gyerek született, mint tavaly az első hat hónapban (1021 a különbség, 1,9 százalék.) De nemcsak idén, már 2017-ben - a teljes évben - is kevesebb magyar jött a világra.  

Éves bontásban mindez így néz ki: 

link Forrás

A folyamatosan csökkenő lélekszám miatt a gyerekszületések számánál pontosabb képet ad az ezer főre vetített születésszám, de a tendenciák itt pontosan ugyanazok. 

link Forrás

A népességcsökkenés megállításában nagyon fontos időszak lett elvesztegetve. Volt ugyanis egy jelentősebb gyerekboom a hetvenes évek közepén (Ratkó-unokák), tőlük lehetett arra számítani, hogy felnőve látványosan javítják majd a születési statisztikákat. Nekik köszönhető, hogy az ezredforduló előtt és a környékén több gyerek született (első gyerek), majd pár évvel később ismét nőtt a szám (újabb gyereket vagy az első szülést később vállalóknak köszönhetően). A várakozásoknál kisebb és rövidebb volt ez a gyerekszületési hullám, ekkor jött a gazdasági válság is. Éppen a legfontosabb években, amikor a Ratkó-unokák a legideálisabb korban voltak a gyermekvállaláshoz, zuhant történelmi rekordra a születések száma. 

Általában az a demográfiai közmegegyezés, hogy az állami intézkedések lassan hoznak pozitív változásokat, viszont a rossz lépesek, elvonások hatása azonnal jelentkezik (lásd: Bokros-csomag). A második Orbán-kormány által felállított demográfiai munkacsoport 2012-ben felhívta a figyemlmet arra, hogy ”ha a jelenleg még gyermekvállalási korban lévő, 1973-77-ben született, nagy létszámú generáció nem pótolja be hamarosan az eddigi elmaradt gyermekvállalásokat, az őket követő alacsonyabb létszámú generáció már képtelen lesz fordítani a termékenységi trendeken”. 

Ez ekkor már utolsó figyelmeztetés volt, a Ratkó-unokák 35-39 évesek voltak. Voltak ugyan kormányzati lépések ezt követően („rugalmas” gyed és a diplomás gyed bevezetése, gyes melletti munkavégzés könnyítését, az otthonteremtési támogatás összegének felemelése és a családi adókedvezmény kiterjesztését a járulékokra), de egyik sem volt annyira radikális, hogy azonnal jelentősen növelje a gyerekvállalási kedvet. Ötletek voltak, de a jelentősebb kiadások miatt ezek ötletek maradtak. A kormányzati családpolitika leginkább arra koncentrált, hogy házasságon belül szülessenek meg a harmadik gyerekek, holott sok családban a második sem születik meg, és magas a házasságon kívül született gyerekek aránya is (44,5 százalék). 

Miután a 2011-es mélypont után valamelyest nőtt a születésszám, ez elég volt arra, hogy sikernek lehessen beállítani. Orbán a 2013 elején elmondott évértékelőjében is kitért erre:

„2012-ben 90.300 gyermek jött világra; 2 251-gyel több, mint egy évvel korábban. Ezt betudhatnánk a szocialisták által eltörölt, s általunk visszaállított gyerek- és családvédelmi intézkedésnek vagy az új családi adórendszerünknek is. De ha csak ennyit látnánk, könnyen beleragadhatnánk a földszagú politikai küzdelmek világába, pedig lehet, hogy itt most valami fontosabb dologról van szó. Szeretném hinni, hogy nemcsak néhány, egyébként figyelemre méltó kormányzati intézkedés áll a jó hír hátterében. A kisbabáknak kedvük támadt megszületni. Hátha ez egy komolyabb felhívó jel, erősebb intés, hátha valódi biztatás; lehet, hogy ők már tudnak valamit. Tudják, hogy bár ma a hóesésre ébredtünk, megállíthatatlanul jön a tavasz, jön a szűkmarkú jelennél nagyvonalúbb jövő.”

Ezt aztán megismételte pár hónappal később, de a következő évben, 2013-ban - túl a gazdasági válságon és a kormányváltáson, sőt már az új alaptörvény is megvolt - megint csökkent a születésszám. Azután három jobb év jött, Orbán meg is jegyezte, hogy minden évben lépünk előre, csakhogy az újszülöttek száma meg sem közelíti a válság előtti szintet, és még az sem lenne elég. Ráadásul tavaly megint csökkent a születésszám, és ehhez a gyengébb évhez képest is rosszabb az idei első fél év. Pedig januártól júliusig tovább csökkent az abortuszok száma (a tavalyi első félévi 17622-ről 16 450-re, száz élveszülöttre számolva 33,6-ról 32-re) és kevesebb volt a magzati halálozások száma is (10 014-ről 9 088-ra csökkent, száz élveszülöttre 19,1-ről 17,7-re). Ritkább volt a csecsemőhalálozás is, de ez eleve alacsony szám (197-ről 177-re csökkent, 1000 élveszülöttre 3,7-ről 3,4-re).

Ami szintén drámai, hogy közben a megszületett gyerekek életkilátásai romlottak, az egyébként is nagyon alacsony várható élettartam tavaly meghökkentő módon még csökkent is a 2016-oshoz képest (a nőknél 72,43-ról 72,40-re, a férfiaknál 

Több gyereket vállalnak, de kevesebben

Amiben javult a helyzet, a teljes termékenységi arányszám. Ez nem az összes nőre, hanem a szülőképes korúakra (15-49 éves) jutó születések átlaga. Ennek a mélypontja  1,23 volt 2011-ben, vagyis 100 szülőképes korú nőre 123 gyerek jutott. Mostanra 1,46-ra nőtt ez a mutató. 

A népességcsökkenés megállításához még ez is nagyon kevés. A társadalom reprodukciójához 2,1-es arányszámra lenne szüksége, ami 100 szülő nőnél 210 gyereket jelent, hiszen a férfiakból is kell az utánpótlás. 

Ahhoz képest, hogy Orbán Viktor tavaly azt mondta, hogy a természetes reprodukció helyreállítása nem egy a nemzeti ügyek közül, hanem “a nemzeti ügy”, nem egy európai ügy, hanem “ez az európai ügy”, csak újkori kormányzásának hetedik évében jelentette be a népesedési akciótervét. Ebben azt az akár ambíciózusnak, akár illurózikusnak nevezhető célt tűzte ki, hogy 2030-ra 2,1 százalékra kell emelni Magyarországon a születési rátát. Nem látszik ugyanis, hogyan lehet elérni azt, ami a Ratkó-unokákkal sem sikerült. 

Folyamatosan fogyni fog a szülőképes korú nők száma, vagyis hiába szül több gyereket egy nő, ha anyából jóval kevesebb van. Miután a teljes termékenységi arányszámnál a 15-49 évesekkel számolnak, már most lehet tudni, hogy 2030-ra a mostanihoz képest félmillióval kevesebb nő lesz ebben a korban. Vagyis ha egyáltalán elérjük az áhított 2,1-es mutatót 2030-ra, az nem a mostani, hanem az akkori, jóval kevesebb magyar reprodukciójához lesz elég. 

2010-2017 között 300 ezerrel többen haltak meg Magyarországon, mint amennyien a világra jöttek. 

Tovább csökkenheti az anyák, és így a gyerekek számát is Magyarországon a fiatalok elvándorlása. A KSH statisztikája számol ugyan a külföldön született magyar gyerekekkel, de csak azokkal, akiknek az anyja magyarországi lakcímmel rendelkezik és a gyereket a magyar hatóságoknál anyakönyveztetik. Ez utóbbi külföldről nem is annyira egyszerű. 

Az asszonyok döntik el

Orbán tavaly hiába jelentette be a nagy népesedési akciótervet, amiben további családi adókedvezményeket ígért (diákhitel könnyítése vagy teljes elengedése a többgyerekesnek, jelzáloghitelek egy részének átvállalása, a diplomás GYED időpontjának kitolása és egy "soha nem látott bölcsödefejlesztés" ígérete, amit finoman szólva sem kapkodtak el), a születésszám csökkent. A csomag Lázár János akkori számításai szerint 100 milliárddal terheli meg a költségvetést 2018-ban. A Puskás Stadion messze többe kerül. 

“Végül is azt, hogy mennyi gyermek születik, fogyunk vagy gyarapodunk, a politika nem tudja eldönteni. Segíthet, de a döntés mindig is az emberek kezében marad, (…) a politika illetékessége meglehetősen korlátozott” – mondta 2016 februárban Orbán. Ezt vitte tovább, amikor 2017-ben már így fogalmazott: azt, hogy hány gyerek lesz, milyen családban élünk – bár “nekünk is van ehhez némi közünk” – “végül is az asszonyok döntik el”, az lesz, amit ők akarnak, a döntés az övék, de szerinte a nők egyetértenek azzal, hogy ha van gyermek, van jövő.

A bejelentés hatása a születésszámon egyelőre nem látszik. Orbán Viktor most attól várja az áttörést, hogy előveszi a csodafegyvert, a nemzeti konzultációt. A pénteki rádióinterjújában azt mondta, hogy aznap akarja a kérdéssort véglegesíteni. „Már hónapok óta dolgozok ezen, egyszer talán éppen az Ön egyik kérdésére válaszolva mondtam azt, hogy ennek az évnek egyik kiemelt feladata volna, hogy megállapodást tudjunk, tudjak kötni a magyar asszonyokkal, a magyar nőkkel arról, hogy hogyan is tudnánk kezelni a népesedési problémáját Magyarországnak”. 

Európa tanulhat tőlünk

Annak ellenére, hogy nem sikerült áttörést elérni a népességcsökkenésben, Orbán Viktor tavaly májusban azt mondta: az európai népesedési fordulathoz szükséges szellemi muníció, tudás már rendelkezésre áll. Ma Európában inkább a jó példa, a jó és bátor kormányzati gyakorlat hiányzik, és ma Magyarország ilyet mutatva szeretne hozzájárulni Európa sikeréhez.