Jogerősen megnyertem a büntetőpert, amit Fásy Zsülike indított ellenem, mert idéztem Pomper Tibort

Pénteken reggel egészen más volt a hangulat a Fővárosi Ítélőtáblán, mint amikor, két körrel és egy és egynegyed évvel ezelőtt, kialvatlanul, egyenesen a cellából érkeztem a legkeményebb magyar blogper első tárgyalására. Az elsőfokú megrovás, majd a másodfokú felmentés után most harmadfokon is jogerősen felmentettek a rágalmazás és a becsületsértés vádjai alól a Fásy Zsülike által indított büntetőperben. És ezúttal otthonról, az ágyamban töltött éjszaka után érkeztem a bírók elé.

De miért érdemel cikket, hogy nem kell börtönbe mennem egy viccelődős blogposzt miatt?

2015. nyarán írtam egy viccesnek szánt posztot még a cink.hu-ra arról, hogy  Pomper Tibor exfocista micsoda durva kirohanást intézett a Facebookon a mulatós Fásy Ádám lánya, Zsülike ellen, mert az elénekelte a Majka-féle Belehalokot. Pompernek már a felvezetése is olyan svungos volt, hogy

„Láttam már sok mindent. Láttam fiút fiúval csókolozni. Láttam már lányt lánnyal smárolni. Láttam éjjeli őrt nappal meghalni és láttam rulett gép előtt olyan embert aki azt magyarázta amikor nem dobták be a számát, hogy a gépben elbújt egy szerelő! Láttam sok mindent... De ilyet még nem!”

És ez tényleg csak a lendületes kezdés volt, ahonnan az exlabdarúgó néhány mondatt múlva eljutott a „szartartály” kifejezés leírásáig.

A cinkes posztom formailag ironikus szövegelemzés volt, amennyiben végigvettem, miféle retorikai fogásokat, stílusbravúrokat és csipkefinom szószerkezeteket használt Pomper focista Zsülike gyalázása közben. Bár a poszt Pomperről és nem Fásyról szólt, az ismert mulatós család igencsak rossz néven vette, aminek az lett a vége, hogy Fásy Zsüliett büntető feljelentést tett ellenem. Felteszem azért, mert nem értette meg, vagy nem hitte el - bár én teljesen őszintén megmondtam neki - hogy a cikkben ironizáltam, nem pedig Pomperrel értettem egyet.

Fásy büntető feljelentést tett, és bár az ügyészség úgy ítélte meg, hogy az ügy nem ér annyit, hogy a köz nevében vádat emeljenek ellenem, az énekesnő magánvádas formában folytatta a pereskedést.

Első fokon a legenyhébb, de mégis csak elítélő megrovásban részesített a bíróság, nagyrészt azért, mert úgy értékelték, hogy már Pomper szavainak idézésével elkövettem a becsületsértést. A másodfokú bíróság azonban úgy ítélte meg, hogy a poszttal nem követtem el sem rágalmazást – hiszen semmiféle tényt nem állítottam Fásyról – sem pedig becsületsértést, hiszen az elítélő véleményt nem én fogalmaztam meg róla, hanem Pomper.

A harmadfokú bíróság is lényegében ezt a másodfokú ítéletet hagyta helyben. Volt azonban egy olyan eleme az ítéletnek, amit ők tettek hozzá, és aminek annak ellenére hatása lehet arra, hogy mit lehet újságban leírni Magyarországon, hogy nálunk nincs precedensjog. A bíró arról beszélt ugyanis, hogy idézni egyértelműen idézhettem Pomper Tibor szavait, de emellett a saját, ezekhez fűzött kommentárjaimmal sem követtem el semmiféle büntetendő cselekményt. 

Mégpedig azért, mert az nem törvénytelen, ha valaki - például egy újságíró - egy véleménnyel, legyen az akár durva, becsületsértő vélemény - az egyetértését fejezi ki írásban.

Bár én továbbra is úgy érzem, hogy a posztban egyértelműen ironikusan értékeltem Pomper Tibor retorikai teljesítményét, és csak formailag dicsértem, tartalmilag viszont éppen hogy kifiguráztam, a harmadfokú bíróság nem értékelte az iróniát és úgy vette, hogy én egy az egyben megdicsértem Pompert, hogy klasszul szartartályozott-retardáltozott. De ennek ellenére felmentettek, sőt kifejezetten kimondták, hogy jogom volt egyetérteni egy szélsőséges, sértő véleménnyel is. 

Ez jó hír a szólásszabadságnak és persze nekem is, bár az az igazság, hogy a cellában töltött éjszakával együtt is kifejezetten élveztem ezt a pereskedést.