Orbán Viktor csütörtök délelőtt, az ír miniszterelnök után szólalt fel az európai néppárt (EPP) helsinki kongresszusán. Óvakodott az olyan bombasztikus kijelentésektől, mint amilyeneket a hazai közönség előtt szeret mondani: nem sorosozott, nem vádolta az EU-t embercsempészettel és világhatalmi összeesküvéssel, és még arra sem tért ki, hogy a globalisták és a bürokraták összefogtak a fehér keresztény lakosság lecserélésére. Úgy beszélt nagyjából, mint egy CSU-s politikus, nem pedig mint egy összeesküvés-elméletektől zaklatott radikális. Méltatta a nemzetállamok szerepét, de nem támadta az EU-s intézményeket.
Inkább egy kampánybeszédet tartott, a legtöbbször ismételt kifejezése a „győzelem” volt. Arról beszélt, hogy nem a túlélésért, hanem a győzelemért kell küzdenie az EPP-nek, és a szövetség minden pártjának otthon kell megnyernie a választást, utalva arra, hogy mindenki olyan jelszóval kampányoljon, ami a hazai közönség megszólítására a legalkalmasabb.
A Fideszt ért éles kritikákra külön nem tért ki, de általánosságban azt mondta, hogy a kampányra „vissza kell állítani a párt egységét”. Szerinte ezt az egységet kívülről akarják megbontani, liberális és szocialista oldalról is, és nem szabad azokban bízni, akik ezeket a kritikákat kívülről behozzák a néppártba.
A néppártnak szerinte „nem a liberális sajtót kell kiszolgálnia", hanem a saját útját járnia, vissza kell térnie a régi értékekhez, a kereszténydemokráciához. Ehhez pedig „az emberek mellé kell állni”, és meg kell őket védeni az illegális migrációtól, a bűnözéstől és a gazdasági nehézségektől.
Kijelentette, hogy a Fidesz Manfred Webert támogatja az EPP két jelöltje közül. Csütörtök délutánra dől el, hogy a néppárt a német Webert, vagy a finn Alexander Stubbot választja-e meg az Európai Bizottság elnök-jelöltjének. (A szocialisták már a múlt héten döntöttek a saját jelöltjükről, a holland Frans Timmermans személyében.)
Orbán megköszönte, hogy Weber tavasszal a Fidesz mellett kampányolt Magyarországon. Októberben a néppárti miniszterelnökök tanácskozásán Orbán még nem állt Weber mellé, a viszonyukra árnyékot vetett, hogy Weber szeptemberben megszavazta a Sargentini-jelentést, és több nyilatkozatában is elítélte Orbánt a jogállamiság veszélyeztetéséért. Azonban nem kellett egy teljes nap sem ahhoz, hogy Orbán mégis Weber mellé álljon, mondván az EPP liberális szárnyához tartozó Stubb ellenében inkább a bajor politikust választja. Most már teljes támogatásáról biztosította Webert, nem jött elő „ha nincs ló, jó a szamár is” érvelés.
A mostani kongresszuson előjöttek a Fideszről szóló belső viták, a házigazda finn párt elnöke szerda reggel még azt mondta, hogy ők készek kezdeményezni a Fidesz kizárását is, ha elég másik párt áll melléjük még (öt országból hét párt közös beadványa kellene). Délutánra azonban elcsendesedtek a kizárásról szóló nyilatkozatok.
Az történt ugyanis, hogy az EPP elnöksége egy olyan határozattervezetet készített, amely a liberális demokráciát méltatja, meg a civil szervezeteket, a sajtószabadságot, a jogállamiságot - egy csomó olyan értéket, amelyek megsértését a Fidesz fejére szokták olvasni, és amelyekkel szemben Orbán Viktor rendszeresen felszólal. A liberális demokráciával szemben például kifejezetten ellenségesen.
A néppárt vezetői azt találták ki a belső viták csillapítására, hogy ha a fideszesek megszavazzák a határozatot, akkor erre hivatkozva el lehet ásni a csatabárdot, és eltolni a belső vitákat az EP-választás utánra.
Minden a terv szerint ment. A fideszes küldöttek kivétel nélkül megszavazták a liberális demokráciát éltető határozatot, és a reggel még a Fidesz kizárásáról beszélő Petteri Orpo finn pártelnök estére már azt mondta, hogy ez egy jó irány, és nem szerveznek koalíciót a Fidesz kizárására, mert most azt kell figyelni, hogy Orbán betartja-e a határozatban felsorolt értékeket. A párt többi vezető tisztségviselője is ezt emelte ki, például Joseph Daul EPP-elnök, aki a belső béke zálogaként tekintett a határozat elfogadására.
Orbán szintén a belső békét méltatta: „Tudjuk, hogy mikor van ideje a vitáknak, és mikor az egységnek” - mondta, jelezve, hogy kampány van, és ilyenkor mindenkinek az EPP győzelmére kell koncentrálnia. Egy kicsit azért odaszúrt Jean-Claude Juncker (szintén néppárti) bizottsági elnöknek, amikor azt mondta, hogy Marx méltatását meg kell hagyni a szocialisták aberrációjának (a fideszesek nagyon kiakadtak, hogy Juncker részt vett Marx 200. születésnapján egy rendezvényen).
A fideszesek által megszavazott határozat elején többek között ez olvasható: „A második világháború óta a kereszténydemokraták az európai liberális demokrácia megteremtéséért vívott küzdelemben az első vonalban harcoltak (...)” Az eredeti tervezeten annyi módosult, hogy amikor később a civil szervezetek szabadságát méltatják, akkor a liberális demokrácia keretei helyett a jogállamiság keretei került a szövegbe, de a legfontosabb szakaszban, a szöveg elején maradt a definíció, miszerint aki kereszténydemokrata, az a liberális demokráciáért küzd. Ez azért fontos, mert Orbán Viktor Tusványoson ezen a nyáron kijelentette, hogy a liberális demokráciát kereszténydemokráciára kell cserélni, vagyis a fideszesek által megszavazott mostani nyilatkozat ellentmond az orbáni tézisnek.
A békekötés ellenére Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke (szintén néppárti, lengyel) kifejezetten élesen ment neki a magyar kormánynak, bár egyszer sem mondta ki sem Orbán, sem a Fidesz nevét, de célzásai egyértelműek voltak.
Tusk közölte, hogy „senkinek sincs joga a liberális demokráciát támadni, még a határok megvédésére hivatkozva sem”. Azt mondta, hogy nem kereszténydemokrata az, aki szembe megy a jogállamisággal, a liberális demokráciával, aki korlátozza a civil szervezetek szabad működését, aki fellép a sajtószabadsággal szemben, aki idegengyűlöletet szít.
Ennél a felsorolásnál többször is közbetapsolt az EPP-s küldöttek egy része, és amikor ott tartott, hogy „nem kereszténydemokrata az, aki Putyint dicséri és közben Ukrajnát támadja, és az áldozatot hibáztatja az agresszor helyett”, akkor Angela Merkel német kancellár is tapsolt már. Az üzenet csak Orbán Viktornak szólhatott, aki Merkel mögött szintén a színpadon ülve hallgatta a beszédet.
Angela Merkelt ünnepelték a küldöttek a leglátványosabban, a német kancellárt felállva tapsolták, Orbán is csatlakozott ehhez.
Merkel arra figyelmeztetett, hogy száz évvel az első világháború vége után sem szabad elfelejtenünk, hogy az európai szövetség legfőbb értelme a béke, és ezért mindent meg kell tenni, ez fontosabb minden más politikai kérdésnél. „A nacionalizmus háborúhoz vezet" - mondta. „A kereszténység arra tanít, hogy minden ember egyformán értékes, és mindenkiért felelősséggel tartozunk" - tette hozzá. „Biztonságot és jólétet kell adni az embereknek”, jelentette ki.
Azt mondta, hogy az EU-nak egységes kül- és biztonságpolitikára van szüksége, különben nem tudja komolyan érvényesíteni a befolyását az USA-val, Kínával és Oroszországgal szemben. Beszédének ezt a részét Orbán Viktor könnyen magára vehette, hiszen a kormánya rendszeresen vétóz EU-s diplomáciai döntéseket, például ha az Kína számára kellemetlen volna, vagy szerepel benne a „legális migráció” kifejezés.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.