Lázadás a közös jövőnk ellen

A klímaváltozás elleni küzdelem leghatékonyabb eszköze a közgazdászok szerint az adórendszer. Ez az az eszköz, amivel a környezetszennyezés költségeit a szennyezőkre lehet terhelni. De míg az így elérhető pozitív hatások hosszú távon jelentkeznek, a fájdalom azonnal. Politikailag tehát nagyon is kockázatos ezek bevezetése, ahogy azt az elmúlt hetekben a francia kormány saját bőrén is megtapasztalhatta.

Franciaországban gyakorlatilag lázadás robbant ki, mert a kormány literenként 7,6 eurocent (~25 forint) környezetvédelmi különadót vetett volna ki a gázolajra, és 3,9 eurocentet (~13 forint) a benzinre. A sárga mellényesek lázadása ennél persze összetettebb, a tiltakozás nem kis részben Macron elnök egyéb, a percepció szerint a szegények kárára a jómódúakat támogató gazdaságpolitikájáról szólt, de kiváltó oka mégiscsak egy, a közös jövőnk szempontjából szükséges és vitathatatlan haszonnal járó döntés volt.

Fotó: Laure Boyer/Hans Lucas

Azt mondjuk a környezetvédelmi különadók hívei is elismerik, hogy Macron kormánya nem a legjobb tervvel állt elő. Az üzemanyagra kivetett különadóból befolyó bevételekből terveik szerint ugyanis a központi költségvetés hiányát csökkentették volna, vagyis teljesen jogos az a kritika, hogy az elmaradottabb vidéki régiók lakóival fizettették volna meg a költségvetés hiányát.

Ennél kifinomultabb javaslatok is buktak már el. Washington államban 2016-ban népszavazáson utasították el azt a javaslatot, amely szerint úgy vezettek volna be szénadót, hogy ellentételezésként más adónemek terheit csökkentették volna. Két évvel később pedig az a javaslat is elbukott, amely alapján a szénadóból befolyó bevételekből átképzést és korai nyugdíjat biztosítottak volna azoknak a dolgozóknak, akiket az adó hatásai negatívan érintettek volna.

A francia kormány kudarca és visszavonulása a lehető legrosszabbkor, az ENSZ katowicei klímacsúcsával egyidőben történt. Ezen a klímacsúcson az Egyesült Államok Oroszországgal, Szaúd-Arábiával és Kuvaittal, a világ legnagyobb olajtermelőivel összefogva elérte, hogy a tanácskozás zárónyilatkozatában csupán annyit írjanak az ENSZ kormányközi klímatestületének legfrissebb, katasztrofális jövőt vázoló jelentéséről, hogy azt „tudomásul vették”. Ez ugyan szófacsarásnak tűnhet, de az amerikai külügyminisztérium teljesen egyértelművé tette, hogy ez a gyakorlatban mit is jelent: „Az Egyesült Államok hajlandó volt tudomásul venni a jelentést, és háláját kifejezni az azt kidolgozó tudósoknak, de üdvözölni nem akarta, mert az azt a látszatot keltené, mintha támogatná is a jelentést” - mondta egy szóvivőjük.Donald Trump maga érezhető kárörömmel ünnepelte Macron adótervének bukását. " „Boldog vagyok, hogy a barátom, @EmmanuelMacron és a párizsi tüntetők ugynarra jutottak, mint én két éve. A párizsi klímaegyezmény végzetesen rossz, mert a felelősen gondolkozó országokban drágítja az energiát, miközben tisztára mossa a világ legsúlyosabb szennyezőit. Az amerikai adófizetőknek és az amerikai dolgozóknak nem kéne mások mocskának feltakarításáért fizetniük” - írta annak az országnak az elnöke. Két apróságot itt érdemes megjegyeznünk:

  • az Egyesült Államok a világ második legnagyobb széndioxid-kibocsátója;
  • az üzemanyagokra kivetett adó nem más országok, hanem az adót kivető költségvetését gyarapítja.
Fotó: Vladimir Astapkovich/Sputnik

Persze Trumpot nehéz megingatni saját vélt igazában. Novemberben, amikor Kalifornia-szerte erdőtüzek pusztítottak, Trump a tűzben teljesen megsemmisült Paradise városában a kérdésre, hogy esetleg változott-e a véleménye a klímaváltozásról, azt felelte, hogy „Nem, nagyon határozott véleményem van. Nagyszerű klímát akarok, és nagyszerű klímánk is lesz”.A rövidtávú politikai haszonszerzés látszólag feloldhatatlan ellentétben van bolygónk középtávú élhetőségével. Ezt az ellentétet próbálja feloldani Kanadában Justin Trudeau kormánya. Trudeau, akinek ez az egyik választási ígérete is volt, jövőre vezet be szénadót abban a négy kanadai tartományban, ahol még nincs ilyen. A kanadai terv kifinomultabb, érzékenyebb a középosztály problémáira. Az elképzelések szerint a szénadóból befolyó bevételek 90 százalékát „klímaakció-támogatásként” visszafizetnék a kanadai adózóknak. Kanadában progresszív a jövedelemadó, így az adózók 70 százaléka összességében gazdagodni fog az új adóval, a költségeket a leggazdagabbak fizetik meg.

De még így is nagy a morgolódás, így Trudeau-ék még azt a trükköt is meghúzták, hogy jövőre az első támogatási csekkeket az esedékes választás előtt küldik majd ki az adófizetőknek. Ez kétségtelenül elég cinikus húzás, de közben az is igaz, hogy jelenleg csupán a világ széndioxid-kibocsátásának csupán 12 százalékát adóztatják kvótakereskedelemmel vagy közvetlenül a szennyezőkre kivetett adókkal. Ennél jóval nagyobb arányra volna szükség, ha elfogadjuk a tudományos testületek álláspontját, melyek szerint jó, ha tíz évünk maradt arra, hogy megfékezzük a széndioxid-kibocsátást, és legalább a végső pusztulást elkerüljük.