A Toronto Star című kanadai újság George Orwell 1984 című könyvének apropóján indított egy sorozatot 1984-ben, ennek az első cikke volt Isaac Asimov jövőbe tekintő esszéje. Orwell regénye eredetileg 1949-ben jelent meg, tehát disztópiáját 35 évvel helyezte a jövőbe. Asimov is azt találgatta, milyen lesz a világ 35 évvel később, tehát 2019-ben. Asimov cikke először 1983 december 31-én jelent meg, és most, 2018 december végén megint közölte a kanadai újság. Sok dolgot talált el a mai világról, viszont optimistábban jósolt, mint ahogy a dolgok a valóságban alakultak.

Asimov saját állítása szerint három fő körülmény mentén vizsgálta a jövőt, ezek az

• atomháború;
  
• a számítástechnika;
  
• és az űripar.
  

1984-ben még semmi nem utalt arra, hogy a Szovjetunió öt évvel később összeomlik, ezért akkor még az foglalkoztatta a Nyugat politikus közvéleményét, hogy elkerülhető-e a végzetes konfliktus a kommunista szuperhatalommal. Asimov azt remélte, nem lesz atomháború, illetve arról írt, hogy ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok háborúba lépnek egymással, akkor felesleges találgatni, milyen lesz a jövő, annyira kevesen maradnak életben, és olyan nyomorúságos körülmények lesznek a Földön.

A számítástechnika és az automatizáció terjedéséről és hatásairól ír a leghosszabban, és megdöbbentően sok dologban volt igaza.

Ha nem jön valami technológiaellenes forradalom, luddita felkelés, akkor a számítástechnikának nem csak az iparban, de az emberek mindennapi életében, otthonában is egyre nagyobb jelentősége lesz – írta Asimov 1983-ban. Úgy vélte, 2019-re elképzelhetetlen lesz a társadalom számítástechnika nélkül, és nagyon látványosan lemaradnak a világ azon területei, ahol nem érhető el ez a technológia. Szerinte a kormányok úgy áhítoznak majd a számítástechnikára 2019-ben, mint ahogy a fegyverkezési verseny zajlott az 1980-as években.

(Ha az amerikai elnökválasztásba nyulkáló orosz hackerek és trollok sztorijára, a kínai Nagy Tűzfalra és megfigyelési rendszerre valami kémchipügyekre gondolunk, akkor Asimov jóslatát félelmetesen pontosnak találhatjuk. Magyar viszonylatban a 2018-as választási kampányban alkalmazott fideszes Facebook hadseregnek vagy Lázár János és a facebookos moderátorok csatájának volt az Asimov által jósolt militáns-háborús hangulata.)

Az író hosszan részletezi, hogyan fogja az automatizálás (amit ő következetesen komputerizációként emleget) átformálni az ipart és a munkaerőpiacot. Egyrészt megdöbbentő, hogy Asimov milyen pontosan írja le már 1983-ban azokat a változásokat, amikkel ma kezd el szembenézni a fejlett világ, másrészt viszont gyorsabb fejlődésre számított, úgy gondolta, hogy ez a forradalom 2019-re lezajlik, ami nem történt meg.

Asimov azt fejtegette, hogy az ipari forradalom előtt az emberek döntő többsége a mezőgazdaságban dolgozott, az iparosodás pedig nagyon gyors és sokszor nagyon fájdalmas társadalmi változásokat hozott. Az automatizálás okozta változásokat még radikálisabbaknak sejtette, és úgy gondolta, hogy az egyszerűbb munkákat, például a gyártósor melletti összeszereléseket már mind gépek végzik 2019-re.

Arról ír, hogy ebben az új, automatizált világba újfajta tudásra lesz szükség, a számítógépek készség szintű használatára: ez lesz az új „írástudás”. (Újabb telitalálat: a „digitális írástudás” kifejezést is pont ebben az értelemben használjuk ma.)

2019-ben ugyan lesznek még iskolák, jósolta, de a tanárok dolga nem elsősorban valamilyen lexikális tudás átadása lesz, hanem hogy felkeltsék a diákok érdeklődését, mivel otthon, számítógépen elérhető lesz bármilyen számukra szükséges információ. Ugyan az iskolák nem mindig és mindenhol működnek úgy, ahogy azt Asimov megjósolta, de az oktatásban ma zajló változások (párhuzamban az ipar átalakulásával) éppen az általa is megjósolt paradigmaváltásról szólnak. Arról, hogy a munkaerőpiacon kurrens tudás olyan gyorsan változik, hogy azt nem lehet már megbízhatóan egy iskolában elsajátítani, ezért a legjobb oktatás az, ami megtanítja a diákot tanulni. Arra, hol találja meg a munkájához, életéhez szükséges legfrissebb tudást, és hogy tudja azt elsajátítani.

Asimov abban reménykedett, hogy 2019-re már majdnem leáll a globális népességnövekedés, ami a 2017-es adatok szerint 1,1 százalékon volt.

A jóslat deklaráltan optimista, és ez néhány ponton félre is viszi. Asimov szerint 2019-re az automatizált világ egyre inkább fenntartja saját magát, a számítógépek pedig olyan mértékben járulnak hozzá a jóléthez, hogy az emberek jelentős része szabadon foglalkozhat, amivel csak akar, a tudománytól a művészeten át a legvadabb hobbikig. Persze a digitalizálás és az automatizálás most is pörgeti a gazdaságot, és nagyobb szabadságot biztosít, de ez főleg a fejlett világban, és ott is csak az emberek egy részére igaz. A világon élő emberek döntő többségének megélhetése továbbra is kényszerpályákon mozog.

Asimov abban bízott, hogy a technológiai fejlődés 2019-re nagyrészt megoldja a környezetszennyezés problémáját, aminek egyelőre nem ltászik semmi jele, sőt, akár az ellenkezője igazolódhat. Arról is írt, hogy a világban a nemzetek közötti és az országokon belüli együttműködés lesz a jellemző a viszály és konfliktus helyett. Az egyrészt igaz, hogy a történelem eddigi legbékésebb korszakában élünk, de közben az elmúlt évek helyi és világpolitikai eseményei pont arról is szóltak, hogy már lejátszottnak hitt konfliktusok élednek újra, és kifejezetten konjunktúrája van a bizalmatlanságnak és a gyűlöletnek, amiről Asimov azt hitte, hogy 2019-re meg fogjuk haladni.

Talán az űrkutatással kapcsolatos jóslatok csúsztak a leginkább félre. Asimov arra számított, hogy 2019-re már bányászunk a Holdon (1972-ben járt arra utoljára ember), jó esetben épülnek az első emberi települések a világűrben, elkészül az űrben napenergiát gyűjtő, majd azt a Földre továbbító rendszer prototípusa, és a tervezőasztalon a projekt, ami az űrbe telepítheti az emberiség iparának jelentős részét, hogy ezzel a végtelen világűrbe szórjuk az emberiség szemétjét, a környezetszennyezést. Ezek közül egy sem következett be.