Mostanra zseni lett Kossuth bűnbakja

„Hadd higgye a magyar, hogy csak árulás győzhette le. Ez a hit talán, ha én szenvedek is miatta, a nemzeti jövő egyik eleme.”

A kényszerű 1849-es világosi fegyverletételt levezénylő Görgei Artúr mondta ezt már öregúrként egy fiatal anyának, aki úgy mutatta be őt a gyerekének: 

„Nézd, kis fiam, ez az az ember, aki elárulta a hazát”. 

Igazán megérdemelte Görgei Artúr, hogy egy nagyszabású kiállítás is felmentse Kossuth Lajos vádja alól, hogy egyszemélyben ő árulta el az 1848-49-es forradalmat.

Görgeinek hosszú élete volt, a világosi kapituláció után még 67 évig élt, számos megaláztatást elszenvedve. 1916-ban matuzsálemi korban, 98 évesen hunyt el. Ekkorra a közvélemény - Kossuth átkozódásai ellenére - már árnyaltabban látta a tábornok szerepét a forradalom bukásában.  

Ott ravatalozták fel, ahol most születésének 200. évfordulója előtt tisztelegnek kiállítással, a Nemzeti Múzeumban. 

Görgei születésének 200. évfordulója valójában tavaly volt, meg is emlékeztek róla, az akkori honvédelmi miniszter, Simicskó István beszédet is mondott, valamiért fontosnak tartva, hogy Brüsszelezzen Görgei szobránál. A kormányt pedig mintha meglepte volna, hogy eljött a kerek évforduló, mert szintén csak tavaly adott 126 millió forintot a Görgei-kiállításra. Ebből lett az idén januárban, a 201. évfordulón megnyitott kiállítás.

Rögtön a bejáratnál előjön a kérdés, hogy Görgei áruló volt-e vagy zseni. A kiállítás nem igazán árnyalja a kérdést, nem csinál titkot abból, hogy szerintük az utóbbi. A Nemzeti Múzeum igazgatója, Varga Benedek  a januári megnyitón a magyar hadtörténet kimagasló, Hunyadi Jánoshoz vagy Zrínyi Miklóshoz mérhető alakjaként méltatta Görgei Artúrt.

Merész párhuzam, mert Görgei Artúrnak alig egy év adatott meg, hogy hadvezéri tehetségét megmutassa. 

Nem akart katona lenni

Hosszú életébe sok minden belefért, ezt szépen végig is veszi a kiállítás. 

A család a XIII. században vált nemessé, de elszegényedtek. Görgey Artúr (ekkor még y-nal írta a nevét, a forradalomban cserélte i-re) 14 évesen lépett be a hadseregbe, apja utasítására, aki nem tudta fizetni iskoláztatását. A tullni utásziskolában egy alapítványi, vagyis ingyenes helyre vették fel. Tíz évvel később főhadnagy lett, de még ekkor is azért kérette magát a Nádor huszárezredbe, mert ennek díszegyenruháján ezüst- és nem aranysujtás volt, így olcsóbb volt az elkészítése.  Húszévesen így írt életmódjáról:

„…több mint 6 esztendő óta hozzá vagyok szokva, vacsorára semmit, reggelire pedig egy darab kenyeret enni”.

A Nádor huszárezred egyenruhája. Nem Görgeié, mert azt kénytelen volt eladni

Görgei a kényszerből választott katonai pályát nem szerette meg igazán, valójában - mint egy testvérének írt leveléből kiderül - mély ellenszenvvel viseltetett iránta, apja halála után le is szerelt 1845-ben. Az ezrede ekkor Csehországban szolgált, Görgei ott is maradt, de már a tudomány felé fordult, a prágai egyetemen kémiai tanulmányokat folytatott. Josef Redtennbacher professzor vette a pártfogásába, önálló kutatásal bízta meg. Itt ismerte meg a hozzá hasonlóan elszegényedett családból származó francia Adéle Aubouint, aki nevelőként, társalkodónőkét kereste kenyerét Csehországban. Prágában házasodtak össze 1848. március 30-án.

A forradalom kitöresekor tehát nincs itthon. Szentgyörgyi István: A kémikus Görgei című írásából derül ki, hogy Görgei ifjú férjként a feleségével visszatér Magyarországra, Pesten csak kis időre állnak meg, majd átveszi az időközben megörökölt toporci családi birtok irányítását. Mentora, Redtenbacher megígértette szeretett tanítványával, hogy nem hagyja el a tudományos pályát politikai vagy katonai dicsőség érdekében. Görgei ennek annyiban eleget tesz, hogy előbb a csendes toporci birtokán befejezi a később nemzetközi figyelmet kapó munkáját a szappanygyártásban fontos alapanyagnak számító kókuszdió zsírsavairól. Tanulmányát 1848. május 21-én adja postára, a címzett a Bécsben székelő császári és királyi Akadémia. Öt nappal később indul el, hogy katonaként jelentkezzen a magyar hadseregbe. Katonai körökben „a Patikárius” lett a bece- és gúnyneve egyszerre. 

Mindezt utólag raktam össze, a kiállításon ez a rész nekem nem tűnt fel, bőven lehet, hogy nem figyeltem eléggé. El lehet veszni a 700 négyzetméteres kiállításon a részletekben, több mint 400 tárgy van kiállítva. Ezek egy része inkább korfestő, vagy olyan, mint a Görgei fejsérülésénél bemutatott korabeli orvosi műszerek, vagy a kémiai munkásságánál bemutatott lombikok. Adnak is hozzá valamit a kiállításhoz, de inkább üveg mögötti kiegészítők. ilyen szempontból túlságosan klasszikus a kiállítás, hangulatot például egyáltalán nem teremt.

Sokkal jobb tárlatvezetésen végigmenni, hogy a tárgyak megteljenek élettel. Én egy iskolai csoporthoz csapódtam (de hátha az MTK-s játékosok eljönnek ide is), történelemórának hasznos, de akár a jelenről is elárul valamit, hogy Kossuth bűnbakképzése a vidéki, iskolázatlanabb emberek között hatott igazán.  

Amik igazán érdekesek, azok természetesen Görgei személyes tárgyai. Ilyen például az első magyarul írt levele. Görgei felnőttként tanult meg jól magyarul, de akkor lelkesen használta is. A kiállított levelet testvérének írta, szabadkozik is benne, hogy minden bizonnyal számos hibát vét. Sajnos a levél nehezen olvasható, sok időt venne igénybe kisilabizálni az írást, érdemes lett volna a szöveget külön kirakni.

Részlet Görgei első magyar nyelvű leveléből

A forradalom előtti időből kevés tárgy maradt meg, Görgei olyan szerény anyagi körülmények között élt, hogy a korábbi egyenruháját is kénytelen volt eladni. Nagyon sok személyes tárgya későbbről sincs, de a kiállítás egyik legérdekesebb darabja az a kard, amire egy nagyítót is aplikáltak. Görgei ugyanis nem látott jól, így a kardján lévő nagyítóval böngészhette a térképet vagy a csatamezőn neki küldött üzeneteket. 

A kis kör alakú nagyító a kard markolatára szerelve

A katonai pályára a szabadság idején visszataláló, mindössze 30 éves Görgei karrierje hihetetlenül gyorsan ívelt fölfelé, 1848 júniusában százados lesz, augusztusban már őrnagy, szeptemberben a Csepel-sziget katonai parancsnoka, ebben a tisztségében végezteti ki hazaárulás vádjával Zichy Ödönt, Kossuth és az ország figyelmét is felhívva magára, arisztikoratákat ugyanis ebben a forradalomban ezen kívül nem végeztek ki. 

Kartácstűzzel a saját katonákra

Novemberben a feldunai hadtest parancsnoka, tavasszal előbb ideiglenes fővezér, hadügyminiszter lesz. Hogy átélhető legyen, milyen katonai géniuszról beszélünk, azt a kiállítás egyik digitális eszközével igyekeznek bemutatni a látogatóknak. Valamiért a második, 1849. július 2-i komáromi csatát választották ki példaként. A dolog úgy néz ki, hogy a képernyőn elkezdődik a csata szimulációja, majd ezt időnként megszakítva a játék választásokat ajánl fel, hogy eltaláljuk-e, mi a jó döntés, amit Görgei is választott. Ilyen például az a kérdés, hogy mihez kezdenél parancsnokként azzal, hogy a sereged fejvesztve menekül az osztrákok elől az erdőbe, feladva a védelmi sáncokat. 

És nem az a jó megoldás, hogy beengedem őket az erődbe, ott lelkesítő beszédet tartok, és egy rohammal visszaszerzem az elveszített védelmi vonalat. Hanem az, hogy belelövetek a menekülő katonáimba, hogy térjenek észhez, mert Görgei is ezt csinálta. Kegyetlenül, de kétségtelenül hatékonyan. A játék itt nem áll meg, a kartácstűzzel megállított honvédek ugyanis ezután szembe fordultak az osztrákokkal, és elkezdték visszaszorítani őket. Az ellentámadás bal szárnya azonban elakadt. Itt megint dönteni kellett, és a jó válasz az, amit Görgei is tett, hogy személyesen kell a balszárny élére állni, ezzel feltüzelve a katonákat. Ez elméletben jól hangzik, de valójában az történt, hogy a roham megtorpant, miután Görgei szinte azonnal súlyos fejsérülést szenvedett, a katonák pedig a csata végén visszavonultak. 

Nehéz mesterség tehát katonai zseninek lenni, súlyos döntéseket is meg kell hozni ennek érdekében, de lehet, hogy akadtak volna ennél jobb példák is Görgei tehetségének bemutatására.

Az a szoba egyébként, ahol ez a játék ott van a sarokban, a kiállítás leglátványosabbja. Itt van kiállítva annak a piros katonai egyenruhának a másolata, amit Görgei hordott 1849 nyarán. Emiatt van, aki feltűnést kereső piperkőcnek tartotta, az elfogadottabb magyarázat szerint így könnyebben találták meg a csatamezőn a hírvivők, ugyanakkor az ellenség is könnyebben célozhatta meg őt, ahogyan történt a komáromi csatában is. Görgei ugyanis az első sorokban harcolt. A 12-14 centis fejsérülése életveszélyes volt, érzéselenítés nélkül megműtötték, de egy rossz döntés miatt összevarrták a sebet, ami gennyezni kezdett. Napokkal később Markusovszky Lajos mentette meg az életét. Görgei nagyon rövid idő alatt felépült annyira, hogy a súlyos sebesülés ellenére személyesen vezette a magyar haderő visszavonulását, magára vonva az oroszok figyelmét. 

Van még egy hatalmas terepasztal is, ólomkatonákkal (nem szabad hozzájuk nyúlni), azt mutatja be, milyen reménytelenül állt a hadihelyzet 1849 nyarán, amikor már az oroszok is beszálltak a szabadságharc leverésébe. 

Görgeit a kilátástalan helyzetben augusztus 11-én nevezik ki diktárorrá, de feladata lényegében annyi, hogy a fegyverletételt levezényelje, Kossuth ekkor már menekülőre fogja. Szeptemberben pedig így ír Görgeiről:

„Görgeit felemeltem a porból, hogy magának örök dicsőséget, hazájának szabadságot szerezzen. És ő a hazának gyáván hóhérjává lőn.”A kiállításon az derül ki, hogy ezt csak Kossuth és aztán Rákosiék gondolták így. Ennél azért bele lehetett volna vinni több feszültséget is Görgei mindenkori megítélésébe, árnyalás helyett túlsúlyban vannak a méltatlan árulózást ellensúlyozó megjegyezések a kortársaktól. 

Görgeik

Görgei - aki az orosz cár közbejárásának köszönheti, hogy nem végezték ki őt is a honvéd tábornokokkal együtt - a kiegyezés után térhetett haza, addig Ausztriában volt száműzetésben. Próbált visszatérni a kémiához (az 1848-ban postára adott kókuszdióolajos értekezésért 1851-ben kapott elismerést a bécsi Akadémiától), de ezt sem Ausztriában, sem visszatérése után Magyarországon nem tehette meg. Végül testvére visegrádi birtokára vonult vissza, kertészkedett, és itt fogadta látogatóit is, akiknek száma 1880 után nőtt meg. 

Kossuth árulózását eleinte nehezen viselte, aztán megbékélt a rá osztott szereppel. Ami szerinte ez volt:

„Mit gondol, mekkora önbizalmat öntött a magyarba annak tudata, hogy őt nem lehet legyőzni, hanem el kell árulni, hogy elbukjék. Nem acélozta-e ez a tudat a magyarokat az ötvenes évek dacos, merev ellenállására is? Látja, ezért érdemes volt mártírnak lenni.”

Az Ismeretlen Görgei kiállítás június 23-áig látható a Nemzeti Múzeumban. 

Frissítés. Egy olvasónk, Pék Ádám Balázs adott egy olyan pluszt a cikkhez, amit a kiállítás látogatói nem kapnak meg. Olvashatóvá tette Görgei első magyar nyelvű levelét. Időnként nem pontosan olvasható a levél szövege, nem is áll össze, ami abból kiolvasható, de így is érdekes:

Édes Kedves Pistikám!

Legalább egy is próbatételt küldök neked a magyar nyelv megtanulásában való haladásomnak. Tudom már most is nevetsz, hogy a hazad, csak nem néped (?). Hanem én avval mit sem gondolok, sőt éppen azért fölteszem magamban, ezen egész levelemet szótár nélkül bevégezni.

Minél több hibára találsz, annál jobban örülök, mert most annál több alkalmad lesz engemet ott a hol csak szükségem van rá, megtanitni. Eleinte az állapotod, mint tanítóm olyan lesz mint a (....) rostába eresztett (...) a mint egy szegény nem tudja melyik likon (? olvashatatlan szó?) megmondják úgy te is sokáig zavarban leszel, hol kezdeni a tanítással. Azt szóltam: Ez az én első magyar levelem és a mód, mint eszembe jutott e furcsa gondolat aké ( ? pecsét helye) magyarul írni avég erednek, innen az az Prágábúl neked minden esetre még egyszer akartam írni. De mivel a te utolsó leveled örömre ugyan, de további levelezésre szokott okot adni az én unalmas életben még kevesebb ilyen rólam feltalálható, helyesnek tartottam, most vagy sohasem kezdeni a magyar nyelvtan való gyakorlatnak, ha te e szándékomat teljes a mint reménylem felfogtad, s egy által a szempontbúl nézve, a te helyzetedet is áljam a te első leveledben az őszinte tanárosdi hogy folytalám én ezen vakmerő vállalatomra vagy tanuljak még néhány évig még gyakori szorgalmatos olvasás által e szeretett nyelvben jobban megerősödtem. Lenél atyánkfia e hónapnak 6.ka óta közel a városhoz tanyáz mindennap meglátogatom, mert ő lenne privilegium inertia oly hatalmasnak látszik, hogy aligha láttuk volna egymást, ha én őtet fel nem kerestem volna. Nem épen mintha érdemesnek se tartaná arról emlékezni, hogy atyáink testvérek voltak, s hogy én őtet mindig mint testvér öcsémet szerettem, hanem mivel minden fáradozástól való tartás erősebben hat reá, mint a viszontlátás vágya. A boldog még nem voltak rossz napjai ha voltak, nem olyanok, hol a naptól már enyhítő rokonszervért is hajt többnyire hijában vágyakozik. E hó 2sként megírott hZ Klalruk (? helységnév?) felé megindulunk Kilenek (? helységnév?) i napig úton leszünk mert a híres, nevezetes Anfalori(?) katonaság nem repül ám, mint a gőzös, hanem mászik, mint a csiga. A mi két utolsó leveleink úgy is hiányolták fi(?) új  magyar szó magokat, tehát hogy jelen zavarodott levelezésünk újra rendbe jöhessen, én netovább nem írok még e levelemre való feleleted kezemben lesz. A mi a halálbüntetést törlő törvényt illeti nagyon kellemesen meg lepett. Bár csak a határozat sokféle még kétes jóváhagyásokat már meg is nyerte volna, s bár csak a mi nevünkbe is volna illeszthető a min nagyon kételkedem, mert nem foghatom fel, hogy lehessen egy inkább marha, mint emberi egyént, mint a csikós vagy béres vagy épen rablóbúl lett katonák a halálbüntetési(... ) nélkül, olly szigorú minden nélkülözésekkel párosult rendre kényszeríti. Én csak egyet mondok, és tudom mért nem nevethetsz rám édes Pistikám és azaz egy némelyek a népet és nem csak a halál, hanem minden akárnémű gyalázatos testibüntetés is magasul fogytán hogy Gilda írta nekem hogy ő náluk voltál, te szerencsés! Írd meg hamar ezen együttlétötöknek eredményit. Hanem még én is közöltem, már másfél év óta folyó minden testvéri szeretetet birodalmat ( birtokomat esetleg?) ölő per az én vagyonomat végett (?), elvégre, mint alkalmint tudok (...) János közbenjárására által hazalátogatott( ?). Hála Istennek, hála ő neki azért is hogyte min egyszeri nyakas hideglelés rázkódásból meggyógyultál.élj boldogúl, szeresd mint szeret téged hű bátyád. Artúr"