7 nyelven beszél, nem érdekli a múltba révedés, Amerika elnöke lenne

Első ránézésre semmi különös nincs abban a videóban, ami Pete Buttigieg amerikai politikusról készült a napokban, és egyből virális sláger lett belőle. Az Indiana állambeli South Bend város demokrata polgármestere egy norvég tévé stábjának nyilatkozik. Csakhogy ezt norvégül teszi.

Nem sokkal korábban ugyanis elterjedt róla a Twitteren a történet, ami szerint elolvasta Erlend Loe egyik könyvét, a Naiv.Szupert, és érdekelni kezdte a szerző - de mivel a többi regényét nem adták ki angolul, inkább fogta magát, és megtanult norvégul. Ezzel együtt pedig összesen hét nyelven beszél.

Fiatal, kisvárosi, meleg

A történet eléggé betalált a demokrata szavazóknál, különösen Donald Trump közismert szellemi és nyelvi érdeklődésével összehasonlítva. De egyáltalán nem csak ezért van most érezhető pezsgés és érdeklődés Pete Buttigieg körül, aki télen jelentette be, hogy beszáll a 2020-as elnökválasztási kampányba.

  • Buttigieg 37 éves, vagyis ha megválasztanák, a 2020-as 39 évével a valaha volt legfiatalabb elnök lenne (az eddigi csúcstartó Theodore Roosevelt volt, aki még nem töltötte be a 43-at, amikor elnök lett).
  • South Bend 100 ezer fős - ekkora város éléről (ahol Mayor Pete-ként ismert) még senki sem ugrott egyből az elnöki székbe.
  • És Buttigieg vállaltan meleg, házasságban él férjével - ebben is első lehetne az amerikai elnökök között.

(A kérdés pedig, ami mindenki fejében megfogalmazódott mostanra, hogy ezt a nevet mégis hogyan kell kiejteni - körülbelül úgy, hogy Bútadzs’dzs.)

Miután szerepelt az MSNBC reggeli műsorában, a készítők szerint olyan sokan érdeklődtek felőle, mint legutóbb a korai Barack Obama iránt. Persze pezsgés ide vagy oda, arról azért egyelőre szó sincs, hogy esélyessé lépett volna elő, a demokrata jelöltek listáján egyelőre a 9. helyen áll, messze lemaradva például Joe Bidentől vagy Bernie Sanderstől - igaz, a friss iowai felmérésen már jobban szerepel. Az viszont egyértelmű, hogy néhány hét alatt feltette magát a politikai térképre (a CNN-en éppen vasárnap jelent meg egy anyag Pete Buttigieg elkapta a pillanatot címmel), és ezt egy egészen új hanggal érte el.

Egyszerre hozza

  • a kifejezetten progresszív üzeneteket közvetítő, művelt és széles látókörű, fiatal meleg politikus figuráját,
  • miközben már a második ciklus óta vezet egy jellegzetesen középnyugati, a dezindusztrializáció hatásait alaposan megsínylő várost, így a legpopulistább ellenfelei sem tudnák „a kisemberek problémáit nem értő, elidegenedett nagyvárosi elitként” leírni.

A Harvardot és Afganisztánt is megjárta

Buttigieg apja máltai bevándorló, Antonio Gramsci olasz filozófus fordítója és James Joyce kutatója, anyja nyelvész, mindketten egyetemi professzorok. Nyelvi érdeklődését innen örökölte, és ez Amerikában még ritkább dolog - az amerikaiak összesen egyötöde tanul idegen nyelvet az iskolában (Európában ez kilencven százalék). 18 éves korában díjnyertes esszét írt Bernie Sandersről (most többek között ellene indul), aztán a Harvardon tanult politikaelméletet és filozófiát, és szolgált Afganisztánban is.

29 évesen lett South Bend polgármestere - egy olyan helyé, ami első kampánya idején még szerepelt a Newsweek „Amerika haldokló városai” összeállításában.

Nem a nosztalgiára épít

Hivatalba lépése óta viszont megfeleződött a munkanélküliség, és az előtte negyven éven át fogyatkozó város lakossága újra növekedni kezdett. Azon
dolgozott, hogy az oktatás fejlesztésével és technológiai beruházásokkal betöltse a pusztuló gyáripar helyén maradt űrt. Saját elmondása szerint ebben fontos szerepe volt annak, hogy személy szerint neki már nem sokat jelentett a régi jó világ iránti nosztalgia - egyszerűen mert nem is voltak emlékei arról, amikor még nagy gyárak működtek a városban, így az átalakításba is bátrabban ment bele. Ezen a tapasztalatán alapszik, hogy központi üzenete éppen az ellenkezője a Donald Trump-féle nosztalgia-alapú politizálásnak (Make America Great Again), és 

azt mondja, nem lehet már visszahozni a régi világot.

Mondandójának másik központi része a generációs elem - és ezt kifejezetten hangsúlyozza is, amikor fiatal koráról és tapasztalatlanságáról kérdezik. Azt mondja, átélte az iskolai lövöldözéseket, az ő generációja volt az, akiket az afganisztáni és iraki háborúba küldtek, akik leginkább megfizették az árát az elmúlt évtizedek gazdaságpolitikájának (a felső rétegeket érintő adócsökkentéseknek), és akiket életük hátralévő részében érinteni fog a klímaváltozás, amit az előző generációk hoztak össze - 

mindezek alapján szerinte a milennial generációnak már teljesen természetesen helye van a politikában. 

(Hadseregbeli múltja alapján pedig kiemeli azt is, hogy George H. W. Bush óta nem volt olyan elnök, akinek annyi katonai tapasztalata lett volna, mint neki.)

Fotó: JOSHUA LOTT/AFP

Az amerikai kulturális változásokat pedig jól jelzi, hogy melegsége ma már nem is jelent különösebben fontos szempontot. 2015-ben, a második polgármesteri kampánya alatt coming outolt a helyi lapban - a választást ezután az elsőnél is nagyobb arányban, 80 százalékkal nyerte meg.

Ideológiai harc lesz a választás

Konkrét elképzeléseiről még keveset tudni, azon kívül, hogy megreformálná a választási és az egészségügyi rendszert is. Kampányának viszont valójában fontos része, hogy nem a szakpolitikai részletekre koncentrál. Egy podcastben hosszan beszélt arról, mi a tétje a 2020-as választásnak, ez alapján pedig Cas Mudde politológus szerint egyértelműen érződik rajta Antonio Gramsci hatása, és a kulturális hegemónia-elmélete. Buttigieg szerint a progresszív gondolatnak már egyáltalán nincs egyeduralma Amerikában, a demokraták pedig az utóbbi években számos ideológiai csatát elveszítettek - részben éppen azért, mert azt hitték, a nagy csatákat már megnyerték, és már elég csak szakpolitikai kérdéseken vitatkozni.

Ennek leglátványosabb megnyilvánulása természetesen a 2016-os választás volt, amikor Hillary Clinton lényegében azt gondolta, szinte alanyi jogon jár neki az elnökség - és akkor szembejött a trumpista hullám, akik egyáltalán nem akartak szakpolitikai részleteken vitatkozni, hanem az egész rendszernek nekimentek. Buttigieg szerint pedig így, hogy már egyáltalán nem feltétlenül a liberálisok határozzák meg a kereteket, ugyanúgy harcolniuk kell akár alapvetésekért is, és nem a jelenlegi politikai centrumban lévő szavazók meghódításáért kell dolgozniuk, hanem azért, hogy a jobbra tolódott centrumot elmozdítsák a saját térfelükre.

A 2020-as választás így szerinte elsősorban nem szakpolitkákról fog szólni, hanem az igazán nagy ideológiai kérdésekről. Az pedig, hogy mi történik a következő években, a következő évtizedek sorsát is eldöntheti.

Nem esélyes, de bármi megtörténhet

Mayor Pete-et egyébként még saját városában sem tartják esélyesnek a Guardian helyszíni riportja szerint, és vannak, akik az eredményei mellett azért megjegyzik, hogy a bűnözés továbbra is probléma a városban. De amilyen alapvető változásokon megy éppen át az amerikai politikai élet, bármi elképzelhető.

Arra a kérdésre pedig, hogy mit kezdene azzal, ha Donald Trump nekimenne, azt válaszolja: „Indianában felnőtt meleg férfiként tudom, hogyan kell kezelni az erőszakos, agresszív embereket.”