Aligha kapaszkodnak össze hétfőn Milánóban a nacionalisták

Hiába jósolják a felmérések, hogy az EU-kritikus, migráció-ellenes, nacionalista pártok erősebbek lesznek a májustól az Európai Parlamentben mint valaha, egyelőre nem látszik, hogyan tudnák kihasználni a számukra várhatóan kedvező eredményeket. Az a baj, hogy képtelenek együttműködni egymással, mert hiába értenek egyet abban, hogy túl sok a migráns, és túl befolyásosak a brüsszeli bürokraták, ha nagyon sok alapvető kérdésben viszont súlyos vita van köztük.

Matteo Salvini, olasz miniszterelnök-helyettes és belügyminiszter, a Liga nevű párt elnöke már tavaly nyáron bejelentette, hogy szeretné megszervezni ezeknek a pártoknak az összefogását. Ezért is keltett különös izgalmat, hogy bejelentése után nem sokkal meglátogatta őt Orbán Viktor, és elindult a találgatás, hogy talán az új európai párt megalapításáról is szó lesz. Végül nem volt szó róla. Orbán akkor közölte, hogy ő mindenképpen a néppártban szeretne maradni, és ezt ismétli még most is, hogy márciusban a néppárt felfüggesztette a Fidesz tagságát, a demokratikus értékekkel szembemenő politikája miatt.

Salvini azóta is próbálkozik, januárban például Varsóban járt, ahol egy másik lehetséges fontos szövetségest, az ott kormányzó PiS (Jog és Igazságosság) vezetőit győzködte az összefogás fontosságáról. Udvarias szavakon kívül azonban mást nem kapott.

A milánói zászlóbontás ötlete egy hazai győzelem után jött

Március 24-én a Liga a legtöbb szavazatot kapta a dél-olasz Basilicata tartomány önkormányzati választásán (19 százalékot jelentett ez), és Salvini másnap újra bejelentette, hogy élére áll egy összeurópai kezdeményezésnek. Ebből lett a jövő hétfőre meghirdetett milánói találkozó, ahol AEPN (Európai Népnemzeti Szövetség) néven kívánja meghirdetni az új mozgalmát. (Tavaly még Ligák Ligája néven tervezte megtenni ugyanezt.) 

A bejelentésének leginkább belpolitikai jelentősége lehet. Egyrészt a Liga minden felmérés szerint megnyeri az olaszországi EP-választást, és ezzel hivatalosan is túlnőhet koalíciós partnerén, az 5 Csillag Mozgalmon, ami a tavalyi olasz parlamenti választáson még az első helyen végzett. Másrészt a basilicatai győzelem azért volt fontos, mert korábban déli tartományban sosem tudott nyerni a Liga. (A pártot két éve még Északi Ligának nevezték, és azzal kampányoltak, hogy a déli szegények az északi gazdagokon élősködnek.) Ezek a belföldi sikerek arra sarkallják Salvinit, hogy új parlamenti választásokat kényszerítsen ki, és átvegye a miniszterelnöki posztot. Valószínűleg e terve érdekében igyekszik magát európai szinten is meghatározó politikusnak mutatni, és ezért fontos úgy erőltetnie a milánói zászlóbontást, hogy a meghívottak vonakodnak részt venni ebben az összefogásban.

A pártelnökök várhatóan tartózkodnak a megjelenéstől

Amikor Salvini meghirdette az április 8-i találkozót, akkor a pártja által kiadott közleményben az szerepelt, hogy várják az alapító gyűlésre többek között a Fideszt és a francia Nemzeti Tömörülést is, és legalább 20 európai pártot még. 

Egyelőre azonban egyetlen pártelnök sem ígérte biztosra a részvételét. Sokáig úgy tűnt, hogy a kisebbik osztrák kormánypárt, az FPÖ a legmagasabb szinten képviselteti magát, és ott lesz Heinz-Christian Strache pártelnök - alkancellár is, de szerdán az osztrák sajtónak ezt már nem erősítette meg a párt szóvivője. Alacsonyabb rangú politikusok ott lesznek, több országból is, de egyelőre semmi sem utal arra, hogy bármit aláírnának, és bármi komolyabb bejelentés történhet a rendezvényen. 

Már nem EU-ellenesek annyira

Az EP-ben legalább négy csoportban találhatunk olyan pártokat, amelyek politikája nacionalizmusukban és migráns-ellenességükben némileg hasonlít egymáshoz. Korábban kicsit egyszerűbb volt EU-szkeptikusoknak nevezni őket, és aszerint rangsorolni radikalizmusukat, hogy csak gyengébb jogköröket akarnak a közös intézményeknek, vagy egyenesen ki akarják-e léptetni hazájukat az EU-ból. Csakhogy a Brexit körüli szerencsétlenkedés óta már egyikük sem mondja azt, hogy ki kellene lépni az EU-ból. Úgyhogy az a fura helyzet alakult ki, hogy az EU-szkeptikus pártok megerősödtek, de közben az EU-t alapjaiban veszélyeztető eszmék meggyengültek. 

A Liga például régebben kiléptette volna Olaszországot az EU-ból, aztán már csak az eurózónát akarta elhagyni, de mostanra már az „Értelmes Európa felé” jelszóval inkább csak intézményi reformokat követel. A legtöbb európai EU-szkeptikus erő így van ezzel mostanra. Intő példa lehet számukra, hogy Brexiten leginkább dolgozó UKIP 2014-ben 26,6 százalékkal megnyerte a brit EP-választást, most viszont, két évvel egy győztes kilépési népszavazással a hátuk mögött, már csak 6 százalékon állnak a közvélemény-kutatások szerint. 

Sok csoportjuk van, és ez nem véletlen

Az említett négy csoport, ahol a Salvini által szövetségbe várt pártok vannak most, a következők: 

ECR: Jelenleg az EP harmadik legnagyobb frakciója a konzervatív csoport, aminek legnagyobb erejét most még a brit konzervatívok adják. Ha lesz Brexit, akkor ők eltűnnek, ami nagy érvágást jelenthet a többieknek. A csoport másik erős pártja a lengyel PiS, és sok egészen kicsi párt mellett esetleg a Svéd Demokraták vagy az Új Flamand Szövetség küldhet ide májusban kettőnél több képviselőt. Ez a csoport a néppártból szakadt ki korábban, és az itt lévők sosem akarták az EU felbomlását, hanem inkább az volt a bajuk, hogy túl sok ügybe szólnak bele Brüsszelből. 

EFDD: A „Közvetlen Demokrácia és Szabadság Európája” nevű frakció a legkisebbek között van az EP-ben, és leginkább kényszerszövetsége azoknak, akik hirtelen nem találták a helyüket máshol. A legtöbb képviselője itt is a briteknek van, a UKIP-en keresztül. Csakhogy a UKIP ha lesz Brexit, akkor nem lesz, ha pedig nem lesz Brexit, akkor sokkal kevesebb helyre számíthat, mint ahányan öt éve bejutottak tőlük. (Akkor összesen 17-en voltak, és ezzel a 40 fős frakció nagy részét adták, de azóta összevesztek egymással is annyira, hogy a 17-ből már csak 3-an tagjai a UKIP-nak.)

Komolyabb erőt itt még az olasz 5 Csillag Mozgalom, csakhogy ők sem jókedvükben vannak itt. 2014-ben először a Zöldekhez kérték a felvételüket, aztán tavaly a liberálisokhoz, csak mindkét helyen visszautasították őket. 

A harmadik legnagyobb erőt a frakcióban a Le Pen pártelnökkel összeveszett franciák adják, akik nyilván kiesnek most az EP-ből, hiszen a régi pártjuk aligha indítja őket újra. A többiek egészen kicsi, 1-1 képviselőt adó pártokból jöttek. 

A frakció megmaradásának a német AfD adhat reményt. Az AfD most csak 1 képviselővel van jelen a frakcióban, de májustól jóval többen lesznek. Egyrészt azért, mert a 2014-es EP-választás után az AfD-sek még a konzervatívokhoz ültek be, ám ahogy a párt otthon radikalizálódni kezdett, a központ átléptette a pártot ebbe a frakcióba, a képviselők viszont maradtak konzervatívnak, és kiléptek az AfD-ből, megalakítva a Liberális Konzervatív Reformerek nevű német pártot, ami azonban nem számíthat semmire sem az idei választáson. A másik oka az AfD-sek megszaporodásának a frakcióban az lehet, hogy sokkal jobb eredményre számíthatnak, mint öt éve, szinte biztos, hogy 10 százalék felett végeznek majd. 

EFN: A „Szabadság és Nemzetek Európája” csoport ugyan most egy kicsit kisebb, mint az EFDD, de leginkább nekik van esélyük nagyobbra nőni májusban. Itt van a Liga, most csak 6 képviselővel, de májustól több mint húszan lesznek. Itt van a Le Pen-féle Nemzeti Tömörülés, ami legalább 15 képviselőt be fog vinni, és itt van az osztrák Szabadságpárt (FPÖ) is, ami a leginkább nyitott a Salvinivel való együttműködésre. Ez azonban nem rengetné meg alapjaiban a mostani politikai felállást, hiszen már most is egy csoportban ülnek. 

Itt van még a Gert Wilders vezette holland Szabadságpárt is, ami elől viszont egy új EU-szkeptikus holland párt, a Fórum a Demokráciáért szívja el a levegőt. 

És ott vannak még a függetlenek is, akik között szintén sok a jobbos képviselő, itt vannak jelenleg például a Jobbik emberei is. 

Törésvonalak

E csoportok nem véletlenül nem működtek együtt eddig sem. Az ECR-ben meghatározó pártok például hangsúlyosan orosz-ellenesek, míg az EFN pártjai kifejezetten közel állnak Moszkvához, annyira, hogy komoly támogatást kapnak rendszeresen a Kremltől. Ez már önmagában is akadálya lehet egy összefogásnak, a lengyel PiS-nek például nehéz lenne együttműködnie az orosz bankok által hitelezett francia Nemzeti Tömörüléssel, vagy éppen a donyecki felkelőkkel szimpatizáló Salvinivel.

Súlyos világnézeti vita van a német AfD és a Liga - Nemzeti Tömörülés kettőse között gazdasági kérdésekben. Míg az olaszok és a franciák sokkal lazább költekezést akarnak jóváhagyatni az eurózóna tagállamainak, addig a németek a szigor hívei. Ráadásul hallani sem akarnak a Le Pen féle protekcionista gazdaságpolitikáról. Jörg Meuthen, az AfD listavezetője egy csütörtöki interjújában arról beszélt, hogy ezért legfeljebb az ECR-ben ülő svéd, dán és ír pártokkal tudja elképzelni egy új frakció megalapítását, a fiskális szigort elvető latinokkal nem igazán.  Az AfD ettől még küld valakit várhatóan hétfőn Milánóba, a várakozások szerint éppen Meuthent, de hogy a párt nem ír alá szövetségi szerződést most a Ligával, az szinte biztosra vehető.

Túl az ideológiai vitákon, személyes ellentétek is nehezítik az együttműködést. Az FPÖ képviselői például arra panaszkodtak ebben a ciklusban, hogy a franciák elnyomják őket a frakcióban, vagyis még az ideológiailag közelebb állók között sem felhőtlen a viszony.

A 2017-es koblenzi találkozó volt az első alkalom, hogy az EU-szkeptikus jobbosok megpróbálták valahogy összehangolni a politikájukat, akkor a Wilders-féle holland PVV, az akkor még Északi Liga nevű Salvini-féle párt, és Le Pen akkor még Nemzeti Frontnak nevezett Tömörülése voltak az AfD vendégei. De nem jutottak sokra, annak a kezdeményezésnek sem lett folytatása.