A német szociáldemokrata párthoz kötődő Friedrich Ebert Alapítvány szervezésében Budapestre látogatott Richard Hilmer, a Policy Matters nevű közvélemény-kutató és politikai tanácsadó cég igazgatója. Zárt körű előadására az MSZP és a Párbeszéd néhány politikusát és szakértőjét hívták meg, illetve több hazai kutatóintézet vezetője is ott volt. 

Hilmer bemutatta a legfrissebb, 11 EU-s tagállamban végzett közvélemény-kutatásának eredményeit, különös tekintettel a magyarországi adatokra, ám ezekről csak korlátozottan számolhatunk be, mert egyelőre nem nyilvánosak. A vizsgált országok: Csehország, Franciaország, Hollandia, Lengyelország, Magyarország, Németország, Olaszország, Románia, Spanyolország, Svédország és Szlovákia voltak.

A megbeszélésen kiderült, hogy ugyan minden vizsgált országban kisebbségben vannak, akik kifejezetten hátránynak érzik, hogy hazájuk az EU tagja, de a 11-ből csak 4 országban vannak többségben azok, akik kifejezetten előnyösnek látják a tagságot: a lengyelek, a spanyolok, a svédek és a magyarok, ebben a sorrendben. Hilmer azt mondta, hogy az EU megítélése 2015-ben volt a mélyponton, aztán 2017-re jóval optimistább lett a hangulat, de azóta ismét erősödik a pesszimizmus. 

A magyar kutatók arról számoltak be, hogy felméréseik szerint a magyarok azért szeretik az EU-t, mert pénzt ad, de ha alaposabban kérdezgetik őket, akkor már nem sok jót mondanak róla. Esetleg még a szabad mozgást említik az előnyök között, de nagyon sok a kritikus észrevétel, és a „jó az EU, de...” típusú hozzáállás a legáltalánosabb. 

A kormánypárti sajtó szinte csak negatív színben tünteti fel az EU-t a vizsgálatok szerint, és az ottani üzenetek erősen hatnak a magyar társadalomra. Az EU föderációs átalakítása pedig kifejezetten népszerűtlen elképzelés itthon. Hilmer saját mérései szerint a magyarok így is érezhetően több pozitív, és kevesebb negatív hatást tulajdonítanak az EU-nak, mint a 11 ország átlaga.

Hilmer arra figyelmeztette a magyar baloldali politikusokat, hogy azok az európai szociáldemokrata pártok lettek képesek összeszedni magukat, amelyek határozottan elmondták, hogy mit akarnak tenni a migráció ügyében, mint történt ez Dániában és Svédországban. 

A megbeszélés után Hilmer válaszolt a 444 néhány kérdésére:

11 országban készített felméréseket a közvélemény hangulatáról, az EP-választásra készülődve. Sok szó van arról, hogy a szélsőséges pártok nagyon meg fognak erősödni. Reális ez a várakozás?

Egész biztos, hogy a radikális jobboldal erősebb lesz a következő Európai Parlamentben, mint a mostaniban. Egészen biztos az is, hogy Olaszországban a Liga nyeri a választást, akár 30 százalék feletti eredményt is elérhetnek, és ezzel talán ők lesznek a legnagyobb párt az egész EP-ben. Ráadásul a második helyen Olaszországban az 5 Csillag Mozgalom futhat be, amelynek szintén elég bonyolult a viszonya az EU-val, és több más tagállammal is. Az olasz fejlemények azért tanulságosak, mert az ottani közvélemény nagyon sokáig teljesen egyértelműen EU-barát volt, de ez mostanra átfordult.

Szinte biztosra vehető ugyanakkor, hogy a néppárt frakciója marad a legnagyobb, de hogy mi történik ezen kívül, azt nehéz megjósolni. A néppárttól jobbra lévő pártok eddig három különböző frakcióba rendeződtek, és nagy kérdés, hogy a választás mennyire lesznek képesek egységbe tömörülve nagyobb erővé válni.

Az is jól látszik, hogy a szélsőjobbnak egyetlen erős témája van, amivel mozgósítani tud: a migráció. Esetleg még a bűnözés, de ezt is inkább a migrációval szokták együtt emlegetni. A menedéket kérők száma jelentősen csökken ugyan, és ez elvben a téma mozgósítási erejét is csökkenthetné, de ezt egyelőre nem látjuk. Elég ha egy migráns hátterű személy - akármikor is érkezett Európába - elkövet egy bűncselekményt, máris új lendületet tudnak adni a témának. 

Úgyhogy alapvető fontosságú, hogy a mérsékelt pártok kezdjenek valamit a migráció témájával. Az a minimum, hogy meg tudják mutatni, hogy képesek kezelni a helyzetet, világos szabályozást bevezetni, mert csak így tudják csökkenteni a szélsőjobb mozgósítási képességét.

A felméréseink szerint összeurópai szinten nem óriási a szélsőjobb megerősödése, de az világosan látszik, hogy sokkal kevésbé távolságtartóak velük szemben az emberek. Korábban a választóknak csak egy nagyon szűk kisebbsége latolgatta, hogy szavazzon rájuk, de mostanra jóval többen veszik komolyan őket, és tartják reálisnak, hogy akár rájuk is szavazzanak. 

Ezeket a pártokat sokáig EU-szkeptikusnak is szokás volt nevezni, és többségük azt követelte, hogy az országuk lépjen ki az EU-ból. Viszont az utóbbi időben, talán a Brexit körüli bonyodalmakon okulva, már az a jelszavuk, hogy meg akarják változtatni az EU-t, nem pedig felszámolni azt. Lehetséges volna, hogy miközben a szélsőjobb egyre népszerűbb, az általuk képviselt ideológia a politikai közép felé fordult?

Teljes mértékben helytálló ez a megállapítás. Elég ha csak a magyarországi Jobbikra gondolunk, vagy akár a németországi AfD-re, ami nagyon euró-ellenes volt korábban, sőt, általában EU-ellenes is, és ahhoz képest egész visszafogottak most már. Rájöttek, hogy az emberek többsége még mindig elkötelezett az EU mellett, mindegyik országban, úgyhogy nem hasznos számukra egy kifejezetten Európa-ellenes kampányt folytatni. Alkalmazkodtak, és most az a fő üzenetük, hogy a hatalmon lévők tehetetlenek. Ilyen értelemben továbbra is protest-pártok maradtak. 

Ahol hatalomra jutottak már, mint Olaszországban, vagy kisebb koalíciós partnerként máshol is, ott látványosan pragmatikusabbak lettek, mint ellenzékben voltak. 

A szélsőjobb sokakat foglalkoztató témákat vesz elő, csak az a baj, hogy nagyon leegyszerűsítő válaszokat ad, amelyek nem működhetnek hosszabb távon, ezért továbbra is nagy problémának látom a megerősödésüket. A másik nagy gond, hogy a migráció nem csupán az egyes országokon belüli politikát élezte ki, hanem az EU-ban a tagállamok is nagyon megosztottak most. Muszáj lenne közös megoldást találni, mert amíg nem születik valamilyen összeurópai szabályozás, addig ez a helyzet nagyon kedvez a szélsőjobbnak.

Valóban a migráció foglalkoztatja leginkább az európai választókat most? Ezt tartják a legégetőbb problémának mindenütt az emberek?

Ez attól is függ, hogyan kérdezzük őket. Ha rájuk bízzuk, hogy sorolják fel a legfontosabb problémákat, akkor a többség általában említeni szokta, nagyon hamar. Mert ez egy érzelmi ügy, rengeteg szó van róla a sajtóban, és minden országban vannak pártok, amelyek folyamatosan napirenden tartják. Ehhez sokkal könnyebb kialakítani személyes viszonyt, mint mondjuk a multinacionális vállalatok adóztatásához. Ebben kicsit hasonlít a globális felmelegedés problémájához, amit szintén sokan említenek. Ugyanakkor ha feleletválasztós a kérdés, vagyis egy listáról kell a legnagyobb problémákat azonosítani, akkor már egyáltalán nem egyértelmű, hogy ezt veszik legelőre.

2011-ben Németországban már tapasztaltunk egy hasonló fellángolást. A fukusimai nukleáris katasztrófa után minden felmérés szerint az atomerőművek érdekelték a legjobban az embereket, és elképesztően megnőtt a Zöldek támogatottsága. Csak az a téma 4-5 hónap alatt lepörgött. 2015-ben ugyanilyen erővel vált a migráció hirtelen nagyon fontossá, de ez nem látszik elmúlni. 

Ahol sikerült rá nemzeti szinten, a lakosságnak tetsző válaszokat adni, ott látszik, hogy ez jót tesz a mérsékelt pártoknak: például a svéd kormány szigorított a bevándorlási szabályokon, és ez jelentősen javított a szociáldemokraták megítélésén, miközben a szélsőjobboldali Svéd Demokraták igen sok támogatót vesztettek az intézkedések nyomán. 

Miért van az, hogy minden EU-s felmérés szerint a csehek különösen elutasítóak az EU-s intézményekkel szemben, miközben a gazdaságuk jól teljesít, a migráció közvetlenül nem érinti őket, és a többi hasonló helyzetben lévő országban jóval népszerűbb az EU?

Ez valóban így van, és nagyon furcsa. A 90-es évek elején a csehek még nagyon nyitottak voltak, de valami alapjaiban megváltozott, és ez jól látszik az ottani pártpolitika átalakulásán is. Jelenleg minden más tagállamnál távolságtartóbbak az EU-val szemben. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy kifejezetten EU-ellenesek lennének, hanem inkább egy olyan mentalitás látszik, hogy „gondoljuk át a dolgokat”. Egy „minden jó az EU-val kapcsolatban” álláspontról „gyanakvással figyelünk mindent, ami az EU-val kapcsolatos” álláspont felé hajlott az ottani közvélemény. Ugyanakkor nincs kilépési hangulat, ez nem olyan elutasító gyanakvás, mint ami a briteknél széles körben tapasztalható. És ami még érdekes, hogy szinte mindegy, hogy egy cseh választó melyik pártra szavazna, ugyanúgy távolságtartó a viszonya az EU-val. A legtöbb országokban ez a viszony szorosan összefügg azzal, hogy ki melyik pártot támogatja. 

Különösen érdekes az is, hogy Szlovákiában teljesen más a hangulat. Migráció ügyében a szlovákok egyetértenek ugyan a csehekkel, de ezen kívül általában az EU megítélése Szlovákiában sokkal pozitívabb, mint Csehországban. 

Kimutatható valamilyen magyar sajátosság, ami kifejezetten az itteni hangulatra jellemző, és nagyon más mint a többi tagállamban?

Nem igazán. Az világosan látszik, hogy a nyugati társadalmak európai szabályozást akarnak menekültügyben, vagyis a menekültek szétosztásáról szóló intézkedéseket szeretnének, míg a keletiek ezt nemzeti hatáskörben akarják tartani, és elutasítják a kvótarendszert. Ebbe a trendbe beleillik a magyarországi hangulat, de erről a V4-es országokban mindenütt hasonlóan gondolkodnak az emberek. 

Ami meglepett, hogy amikor rákérdeztünk, hogy az Európai Bizottságnak milyen ügyekben kellene beavatkoznia az adott ország szabályozásába, akkor a sajtószabadság megmentése esetében a magyar lakosság többsége a brüsszeli beavatkozás mellett volt, még a Fidesz-szavazóknak a többsége, 57 százaléka is.