A Kúria szerint Tiborcz István nem közszereplő, és nem szabad leadni, mit mond, mikor egy újságíró a cégügyeiről kérdezi az utcán

Még 12 millió forintot szeretnénk összegyűjteni az év végéig. Köszönjük, hogy összedobjátok. Akkor nem tartozunk majd senkinek, csak köszönettel - nektek.

Az egész NER egyik legizgalmasabb kérdésével, Orbán Viktor miniszterelnök családjának meggazdagodásával foglalkozott 2016. decemberében a Hír TV – akkor éppen valódi újságírókkal dolgozó – Célpont című oknyomozó műsora.

Az adásban alapvetően arról volt szó, hogyan kerültek a magánkézbe különféle vidéki kastélyok, és hogy a vásárlók környékén rendre Orbán Viktor miniszterelnök lányának férje, Tiborcz István tűnt fel.

2016 elején a 444 írta meg először, hogy Tiborcz István fizette be a 100 ezer forintos illetéket a BDPST Zrt. bejegyzésekor, ennek a cégnek pedig kulcsszerepe volt az egyik legszebb magyar palota, a Schossberger bárói család turai kastélyának megszerzésében és más jelentős ingatlanüzletekben. A cég más szálon is kapcsolódott Tiborczhoz, de azt csak 2017 végén, egy Origónak adott interjúban ismerte el a miniszterelnök veje, hogy övé az ingatlanos vállalat jelentős része.

Nyilvánvalóan a magyar demokrácia egyik legfontosabb ügye, hogyan lesz a közvagyonból Orbán Viktor miniszterelnök családjának magánvagyona,

és 2016 decemberében, amikor a Hír Tv-s műsor készült, még sokkal szemérmesebb volt ebben az ügyben a NER, mint ma. 

A Célpont stábja a kastélyvásárlások mögötti céghálót próbálta felfejteni, nem sok sikerrel. Hiába mentek le a vidéki helyszínekre, telefonáltak a céges elérhetőségeken, küldtek emailt a kérdéseikkel, senki nem akarta elárulni nekik, pontosan kihez vándorolnak a mesés kastélyok. Így aztán a stáb egyszer csak beállított az egyik érintett ingatlanos vállalkozás budapesti címére, ahol az iroda előterében a legnagyobb meglepetésükre Tiborcz Istvánba botlottak, mielőtt elhajtották őket. A ház előtt az utcán várakozva észrevették, hogy Tiborcz éppen távozik az épületből, a riporter utána szaladt, az operatőr pedig távolabbról vette, hogy a miniszterelnök veje mit és hogyan válaszol a neki feltett kérdésekre.

Az erről készült videót most azért nem tudom itt megmutatni, mert a Kúria szerint jogsértő volt. Egészen pontosan sértette Tiborcz István személyiségi jogait, azon belül is a képmáshoz és a hangfelvételhez fűződő jogát. Az ítélet lényege három pontban foglalható össze:

  • Tiborcz István nem közszereplő, magánemberként szólították meg az utcán, és bár egy átlagembernél jobban, a közszereplőkhöz hasonlóan kell tűrnie a média figyelmét, de csak keretek között, a célpontos anyag pedig túlment ezen;
  • A Célpont videója titkosan, súlyosan visszaélésszerűen készült, mivel az érintett személy [Tiborcz] nem számolhatott azzal, hogy megnyilvánulása nyilvános kritika tárgyát képezheti, és nem volt abban a helyzetben, hogy a felvétel elkészítéséhez és felhasználásához való hozzájárulásról döntsön;
  • Tiborcz nyilatkozata az utcán rögtönzött riportban semmilyen többletinformációval nem szolgált a riporter kérdésével érintett közérdeklődésre számot tartó témához, és nem volt nélkülözhetetlen a műsor hitelességéhez.

A Kúria döntésének könnyen az lehet az eredménye, hogy a jövőben még nehezebb lesz bemutatni, hogyan gazdagodnak az ország vezetői, hogyan reagálnak, amikor ezt valaki számon kéri rajtuk, illetve ezen keresztül azt, mit gondolnak a közvagyon és a saját magánvagyonuk viszonyáról.

Magyarországon nincsen olyan jogszabály, ami egyértelműen megszabná, hogy ki számít közszereplőnek, és a bíróságok hajlamosak szűken értelmezni ezt a kifejezést. Pedig a rendőrök fényképezését lehetővé tévő AB döntés elviekben megnyitná az utat, hogy az ilyen sajtóperekben az legyen a döntő szempont, hogy közügyekről tudósítanak-e, ne pedig az, hogy a bírói értelmezés szerint „közszereplő-e” a riport alanya, vagy „közszereplés” közben kérdezik-e az újságírók.

Tavaly Herczeg Márk gyűjtött össze néhány esetet itt a 444-en, hogy a NER különböző rendű és rangú figurái közül kikről próbálták már előadni, hogy nem közszereplők.

A szó köznyelvi értelmében mindenesetre

  • a miniszterelnök lányának férje,
  • az ország egyik leggazdagabb vállalkozója,
  • aki vagyonának egy részét állami megbízásoknak köszönhetően szerezte,
  • aki rendszeresen vesz részt politikai eseményeken,
  • és szerepel saját elhatározásából üzleti ügyeivel és magánéletével is a nyilvánosságban

egészen biztosan közszereplőnek számít.

A Kúria mostani döntése Tiborcz nem-közszereplőségéről káros, a magyar nyilvánosságot korlátozó hivatkozási alap lehet a jövőben.

Nem nagyon életszerű az ítéletnek az a része sem, ami az utcán magánemberként sétáló Tiborcz Istvánról szól, akit nem nyilvános szereplése közben kérdezett az újságíró.

A miniszterelnök veje (és nem csak ő) a Magyarországon dolgozó újságírók számára elérhetetlen figura. A NER krémjével nem lehet „csak úgy” beszélni, nem válaszolnak a nekik mondjuk emailben feltett kérdésekre, a nyilvános rendezvényeken is gondosan elszeparálják őket, 100-ból 99 újságírónak egyszerűen esélye sincs olyan fizikai közelségbe kerülni velük, hogy egyáltalán feltehessenek egy kérdést.

Nem azért kérdez a Hír Tv riportere Tiborcztól az utcán, mert direkt ott szeretne, hanem mert nincs más választása. Ráadásul a stáb aligha sértette aránytalanul Tiborcz magánszféráját, nem a lakásába befotózva, vagy a gyerekei bölcsődéjénél faggatták, hanem az utcán, amikor kijött az irodájából.

Ha a Kúria azt mondja – márpedig azt mondja –, hogy a sajtó nem rohanhat oda Tiborcz Istvánhoz az utcán, hogy a vagyonosodásáról kérdezze, és adhatja le az erről készült felvételt, akkor ezzel azt mondja ki, hogy gyakorlatilag nem lehet kérdezni a vagyonáról Tiborcz Istvánt.

A felvétel legelején hallható, ahogy az újságíró bemutatkozik, és rögtön a Hír Tv munkatársaként azonosítja magát, a beszélgetésben egy ponton pedig Tiborcz maga is mondja, hogy „videóznak engem”. Még ha a kamera távolabbról is veszi őket, Tiborcznak pontosan kellett tudnia, hogy amit mond, az nyilvánosságra kerülhet, és akár kritika tárgya is lehet.

Az is nehezen értelmezhető, hogy a bíróság szerint a felvétel bemutatása többletinformációval nem szolgált, és a műsor hitelességéhez nem volt nélkülözhetetlen.

Tényleg nem hitelesebb egy videón bemutatni, ahogy Tiborcz az utcán reagált a kérdésekre, annál, hogy a műsorvezető mondjuk utólag felolvassa a miniszterelnök vejének szavait egy stúdióban?

Pont abból derül ki igazán érzékletesen, hogy Orbán Viktor veje mit gondol az őt cégügyekről kérdező újságíróról, és egyáltalán, a helyzetről, amiben őt valaki megpróbálja számonkérni, ahogyan mosolyogva mondja a riporternek, hogy majd felhívja, ha interjút akar adni, amilyen hangsúllyal visszakérdez, hogy az újságírónak mi köze a céges ügyeihez, vagy ahogyan egy ponton a riporter magánélete, férje után kezd érdeklődni.

A mostani, elmarasztaló ítélet nem a Hír Tv, hanem a 444 ellen született (bár az ő esetükben is ugyanilyen tartalmú döntést hozott a bíróság másodfokon). Minket azért perelt be Tiborcz, mert egy cikket írtunk a Célpont műsorának beharangozójáról

„Tiborcz nem örült nagyon, amikor a Hír TV megkérdezte tőle, hogy miért ő fizette a turai kastélyt megvásárló cég tulajának bejegyzési illetékét”

címmel, amiben néhány másodperc látható a Tiborcz Istvánról készült felvételből. Ez a Hír Tv-s felvétel volt jogsértő a Kúria szerint, ami a cikkbe ágyazva a 444-en is megjelent.

Tiborczot egyébként az ügyben Bajkai István fideszes országgyűlési képviselő ügyvédi irodája képviselte, a bírósági ítéleten maga Bajkai szerepel ügyintézőként. Őt tartják a legesélyesebbnek igazságügyi miniszternek, miután a májusi EP választás után Trócsányi László uniós biztos lesz.