Egyre többen adják fel a repülést, hogy így védjék a környezetet

Roger Tyers, a Southamptoni Egyetem környezetszociológusa néhány hónapja kapott egy ösztöndíjat, amivel Kínába mehet kutatni a klímaváltozás hatásait, és az ember felelősségét ebben.

„Ezzel a kutatási területtel úgy éreztem, képmutató dolog lenne, ha repülnék”

mondta Skype-on a Guardian újságírójának. Mikor a lap munkatársának nyilatkozott, Tyers éppen Moszkvában járt, négy nap alatt érkezett meg oda Kijevből, vonattal. Moszkvából szintén vonattal megy tovább Pekingbe, a tervek szerint ez 14 napba telik majd. Ezzel összesen majd egy teljes hónapra nyúlik az utazás Nagy-Britanniából Kínába, holott repülővel Londonból Pekingbe eljutni csak kb. 10 óra lett volna.

Fotó: JUSTIN SULLIVAN/AFP

Roger Tyers azért utazott így, mert szimpatizál az egyelőre kicsi, de folyamatosan növekvő repülésellenes mozgalommal. Olyan emberek tartoznak ide, akik elsősorban környezetvédelmi megfontolásból úgy döntöttek, igyekeznek kevesebbet repülőre ülni, vagy teljesen kerülni a légi utazást. A dolog nem problémamentes, Tyersnek például hónapokig kellett terveznie, hogy jut el Kínába, és többször fel is adta az egészet, például mikor rájött, hogy Mongóliába is kell vízumot szereznie, még akkor is, ha csak végigvonatozik az országon.

A vonattal utazás ráadásul nemcsak több idő, de általában drágább is. Paul Chatterton, a Leedsi Egyetem Urbanisztika Tanszékének professzora szerint azonban a hozzá hasonlóan közepes vagy magas jövedelmű európaiak jelentős része van olyan jó helyzetben, hogy rá tudja venni a főnökét egy hosszabb utazás engedélyezésére, és meg is engedheti magának, hogy kicsit többet fizessen a vonatjegyekért, mint amennyibe egy repülőút kerülne.

Chetterton pont ezért 2004 óta minden európai tudományos konferenciára vonattal jár, és nem is ült repülőn az elmúlt 15 évben. Persze ő is tudja, hogy vannak kollégái, akik nem engedhetik meg maguknak ezt a luxust, sem a pénzük, sem a munkaidejük beosztásánál. Nekik természetesen repülniük kell, ha tényleg van valami igazán fontos oka annak, hogy részt vesznek az adott konferencián. „Szerintem minden kutatónak tudnia kell pontosan megindokolnia, miért elengedhetetlen, hogy repüljön egy adott konferenciára. Ha tényleg van valami fontos, amit el kell mondanod, akkor is elmondhatod máshogy.”

Fotó: AXEL HEIMKEN/dpa Picture-Alliance/AFP

De a repülésmentes mozgalomnak persze nem csak tudósok a támogatói. Egyre több embert érdekel, hogy milyen magas is a repülők károsanyag-kibocsátása, és hogy a teljes károsanyag-kibocsátáson belül milyen nagy a légiközlekedés aránya. Jelenleg a bolygó széndioxid-kibocsátásnak 2 százalékáért felel a légiforgalom, és a mostani trendekkel számolva ez az arány 2050-re 16 százalékra nőne. A repülőgépek ráadásul a lehető legrosszabb helyen juttatnak a légkörbe más üvegházgázokat és környezetkárosító anyagokat is, vízgőzt, nitrogén- és kén-oxidokat, valamint ólmot.

Azzal pedig, hogy az utóbbi 30 évben világszerte robbanásszerűen megnőtt a repülőre ülők száma, a szektor ökológiai lábnyoma is jelentőssé duzzadt. Az Európai Unióban például 1990 és 2006 között 87 százalékkal növekedett a repülés okozta üvegházgáz-kibocsátás. Igaz, a gazdasági válság némileg visszavetette a növekedést, azóta viszont újra elértük és jóval meg is haladtuk a válság előtti szintet.

Ehhez képest ugyanazon az úton sokkal kevésbé terheljük a környezetet, nemcsak ha vonattal, de még ha busszal vagy akár autóval megyünk. 

A repülés persze elsősorban az olcsósága miatt egyre vonzóbb, az olcsóságát viszont az okozza, hogy a legtöbb országban nemhogy nem adóztatják külön a légitársaságokat az általuk okozott környezetkárosításért, de a kerozinra sokkal alacsonyabb adók vonatkoznak, mint a többi üzemanyag-fajtára, sőt van, ahol egyáltalán nincs rajta semmilyen adó.

Fotó: Kaname Muto/The Yomiuri Shimbun

Svédországban, ahonnan a repülésellenes mozgalom elindult, 2018-ban már estek az utasszámok a repülőtereken, közben viszont a vonatüzemeltetők forgalma növekedett, szakértők szerint ebben jelentős hatása van a mozgalomnak, és annak, hogy egyre több emberben tudatosul, milyen hátrányai vannak a repülésnek. A mozgalom támogatói szerint a példájuk ragadós, a repülésből egyszerű fogyasztási cikk lett, az emberek azért választják, mert ezt látják maguk körül. Amint valaki megmutatja, hogy a repülés nem az egyetlen módja az utazásnak, és nem a tartalmas és élvezetes nyaralás biztosítéka, mások is elgondolkodnak az alternatívákon.

Sok környezetvédő kritizálta az Extinction Rebellion nevű klímatüntetés mellett kiálló Emma Thompsont is, amiért Los Angelesből repülővel ment Londonba, hogy a tüntetőkkel tartson, holott ennyi erővel akár egy hirdetőtáblán is  támogatásáról biztosíthatta volna a demonstrálókat. A mozgalom által idealizált svéd diáklány, Greta Thunberg sem repült 2015 óta, vonattal ment európai kampánykörútjára, a davosi konferenciára pedig 32 órát vonatozott, miközben a meghívott politikusok és milliárdosok repülővel érkeztek.

Fotó: XINHUA

A Guardiannek több olyan ember nyilatkozott, aki már évek óta repülésmentesen él, és így tervezi a családi nyaralásait is. Mindenki arról számolt be, hogy bár eleinte nehéznek találták az átállást, végül nagyon megszerették, sokkal többet láttak a saját országukból, és sokkal kalandosabb is az utazás.

„Szeretem, hogy a gyerekeim felismerik, milyen messzire jöttünk, és látják, hogyan változik a táj. Az utazás így az élmény részévé válik.”

Fotó: Hiroaki Ono/The Yomiuri Shimbun

„Sokkal izgalmasabb így (...), mintha elutaznánk egy reptérre, ott bemennénk egy fémcsőbe, aztán az kidobna minket a világ egy teljesen más pontján anélkül, hogy valóban értenénk a távolságot, a környezetet, az embereket és a kultúrát, amit magunk mögött hagyunk az úton.”