Ami az elmúlt napokban a győri Apor Vilmos Iskolaközpontban történt, az önmagában egyedülálló, viszont általános tanulságai vannak mind a katolikus egyházszervezet, mind pedig a néhány év alatt megháromszorozódott egyházi fenntartású iskolák működésére nézve.

A sztori megértéséhez az Apor rendkívüli története mellett azt sem árt tudni, milyen hatalommal bír egy püspök. Ezekből következik ugyanis minden: a megrendülten tiltakozó szülők és diákok, a leváltását elfogadó igazgató, a meghunyászkodni kényszerített plébános és az iskola vagyonát megszerezni akaró püspök.

Alulról építkező közösség

Nem mindennapi esemény volt egy új templom a létező szocializmusban, és mire a Szentlélek templomot felszentelték 1987-ben, az már az egész környék közös ügye lett. A Rába gépgyár munkásainak épített új negyedben Benkovich Ferenc plébános - részben a saját két kezével - tovább építkezett, és azóta is újabb és újabb ötletekkel állt elő. 

link Forrás

Olvasónk, az 1993-ban indult első aporos évfolyam tanulója röviden leírta, milyenek voltak a kezdeti évek. „Az iskola a Kun Béla (azóta Marcalváros) lakótelepen épült, ahol kb. 18 ezer ember élt, panelokban, különösebb összetartozás nélkül. Vallás ide vagy oda, Ferenc atya, aki az iskolát alapította és kivitelezte, az ott lakókat aktivizálva, adományaikra és önkéntes munkájukra éveken keresztül építve, létrehozott először egy plébániát, majd egy 1000 fős iskolát, egy óvodát, egy gimnáziumot, hozza tartozó kollégiumot, egy 360 fős idősek otthonát, és egy lelkigyakorlatos házat. Ezzel elérte a közösség összetartozását, és biztosította a generációkon átívelő együttélését. Szüleim ugyanúgy keverték a maltert, rakták a téglát, adományozták a megtakarításaikat, és együtt ünnepeltük a karácsonyt a tető nélküli aulában, nagykabátban, amíg mindez készen nem lett. A tanári kar, a vezetés, a diákok, a laborok, minden nulláról, hagyományok nélkül indult, és mi alakítottuk ki.” 

A büszke öregdiák hozzátette: „Mára az iskola az ország 2641 szak- és középiskolájának a felső 2 százalékában van, az 52.”

A hőskorban alakult ki az a különleges helyzet is, amelynek most különös jelentősége lett: az iskola fenntartója a Győri Egyházmegye, de az épületek tulajdonjoga azé, aki építette, a plébános által vezetett Apor Alapítványé.

Felülről irányított egyházszervezet

Veres András győri megyéspüspök megvárta, amíg vége a tanévnek (vagyis a tanárok és a szülők nehezebben tudnak szervezkedni), és közölte az Aporban 25 éve tanító, azt 5 éve vezető Kiss Zoltánnal, hogy nem tudja rajta keresztül véghez vinni az iskolában azokat a változtatásokat, amiket szeretne, úgyhogy augusztus 1-től jön az új igazgató. A közmegbecsülésnek örvendő igazgató menesztéséről ugyanúgy nem kérdezett meg senkit a püspök, ahogy az utódja személyéről sem. A tantestületet, a szülőket és a diákokat kész tények elé állította: Kiss Zoltán maradhat mint tanár, de a helyét Váradi József, a csornai Széchenyi István Általános Iskola igazgatója veszi át. Váradit az összetartó közösségnek mondott Aporban senki nem ismeri, és szóvá tették sokan, mennyire más közegből érkezik: kisvárosból, általános iskolából és nem egyházi intézményből.

Ahogy a hvg.hu felidézi, Veres püspök ugyanezt játszotta el tavaly a Prohászka Ottokár Orsolyita Gimnáziumban, ahol szintén az évzáró után adta ki a korábban a bencés gimnáziumot vezető tekintélyes igazgató útját, hogy a helyére a szomszéd megye falusi általános iskolájának igazgatóját ültesse. 

Ezekben őt hivatalosan senki nem tudja megakadályozni, a megyéspüspök ugyanis szinte teljhatalmú ura egyházmegyéjének. Ahogy a Katolikus Lexikon fogalmaz: „a püspök az apostolok utóda isteni rendelés folytán, a neki adott Szentlélek által; tisztségét magával a szenteléssel nyeri el, s vele a sajátos megszentelői, tanítói és kormányzói feladatot”, az egyházmegyéjét „a jog előírásainak megfelelően törvényhozói, végrehajtó és bírói hatalommal kormányozza”.

Ki merne megkérdőjelezni ilyen hatalmat?

A kettő találkozása

Amint arról az elmúlt napokban mi is írtunk, az Apor szülői munkaközössége nem hagyta annyiban a döntést. Levelet írt magának Veres püspöknek, valamint Borkai Zsolt polgármesternek és Michael Blume apostoli nunciusnak, Ferenc pápa nagykövetének. Petíciót indítottak, amelyet múlt pénteken eljutottak a püspökséghez, és amikor erre nem kaptak választ, vasárnap estére demonstrációt szerveztek.

Érdemes belepillantani a Szemlélek videójába, nézni kicsit a vallásos dalokat éneklő, gyertyákat gyújtó tömeget, mielőtt rátérnénk a püspök reakciójára.

link Forrás

Veres András azzal kezdi „főpásztori válaszát”, hogy 

• az általuk felépített iskoláért, a gyerekeik jövőjéért aggódó szülőket elkezdi leckéztetni, hogy miért nem írták alá a neki címzett levelet. (A szülők viszonválasza szerint a borítékon rajta volt a munkaközösség minden elérhetősége.) 
• Ezután a püspök közli, hogy mivel a szülők a médiához fordultak, ezért már nem áll módjában válaszolni a kérdéseikre, az őszinte párbeszéd lehetősége elveszett. (A szülők szerint nem ők fordultak a médiához. Az értelemszerűen nyilvános petícióról a győri kötődésű keresztény hírportál, a Szemlélek írt először.)
• Végül így indokolja a szülőkkel és a tantestülettel konzultálás hiányát: „Nem hiszem, hogy Önök helyénvalónak tartanák, hogy a Szülői Munkaközösség előbb értesüljön a változásról, mint maga az érintett. Különben ilyen kötelessége nincs egyetlen fenntartónak sem.”

Utóbbi természetesen csak az egyházi iskolákra igaz, mármint az államiakban pályázni kell az intézményvezetésre, és a tanárok, a szülők és a diákok is véleményezési joggal rendelkeznek (ezt, mondjuk, épp tervezik megszüntetni).

A Válasz online cikke szerint azonban ez a történet nem csak az igazgatóról szól. A tanévzáró és a hirtelen döntés között ugyanis történt egy fontos esemény: „A püspökség felszólította az iskola tulajdonosát, az alapítványt, hogy adja át az Apor tulajdonjogát. A kuratórium tagjai közül Ferenc atya igennel szavazott, hiszen engedelmességi kötelezettsége van. A többi kurátor viszont nemet mondott a püspökség kérésére” - írja a lap, amely szerint az igazgató eltávolításával „a püspök ekkor csak jelet adott, felemelte a mutatóujját Ferenc atya felé.”

Beleszólhatnak-e bármibe a hívek?

Egy nappal azután, hogy részt vett az igazgató leváltása miatti tüntetésen, a Válasz értesülése szerint már reggel magához rendelte Ferenc atyát a püspök. Elé rakta az egyházmegye fejléces papírját, és aláíratta vele a kommunista pártgyűlések önkritikáit idéző szöveget, amely szerint a plébános elhatárolja magát a püspök döntését ellenző minden megnyilatkozástól. A kézjegyével ellátott szövegben  Ferenc atya egyenesen „az Egyház egysége elleni” szervezkedésnek minősíti azt, amit a vele szövetségben az iskoláért kiálló kollégái és diákjai tesznek.

A szülők fölött azonban nincs ilyen korlátlan hatalma a püspöknek. Válaszlevelükben azt írták: „Úgy gondoljuk, hogy a kérdések őszinte tisztázása bármikor lehetséges. Mi nyitottak vagyunk most is a tisztázásra, és sajnáljuk, hogy Püspök úr nem így gondolja. Az őszinte keresztény szeretet és tisztelet jegyében kérjük, tegye lehetővé, hogy még július hónapban az új igazgatót személyesen megismerjük és meggyőződhessünk arról, milyen kezekbe adta iskolánkat és milyen kezekbe adjuk mi a gyermekeinket. Ennek alapján tudjuk eldönteni, hogy támogatható-e az új igazgató munkája.”

Nehéz elképzelni, hogy a püspök visszavonja a már kihirdetett döntését, de a Szülői Munkaközösség szerda délutáni bejegyzése szerint csütörtök délelőttre mégis időpontot kaptak Veres Andrástól. A győri egyházi életet jól ismerő forrásom szerint nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy itt nem csak pártucat dühös szülőről van szó, hanem egyrészt egy sokezres közösségről, az iskolakomplexumba járók családtagjaitól kezdve az öregdiákokig; másrészt a győri konzervatív-keresztény elitről. Velük elmérgesedett konfliktusba kerülni még a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökének sem lenne kellemes.

A szülők logikáját mindenki érti: szeretnék megőrizni az iskola értékeit, a változás körülményei pedig még akkor sem kecsegtetnének sok jóval, ha az új igazgató váratlanul alkalmasnak bizonyulna. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki elégedett volt az erős személyiségként leírt Ferenc atyával vagy az összes tanárral, de ha a tantestületnek és a szülőknek semmilyen beleszólása nincs az iskola életébe, az sokaknál lehet szakítóok.

Saját nézőpontjából a püspök logikája is érthető: Ferenc atya negyedszázada vezeti a plébániát és az alapítványon keresztül egy egész kis külön intézményrendszert, ami akadálya annak az abszolutista hatalomgyakorlásnak, amelyben a magyar püspökök szocializálódtak.

Most szinte példátlan módon egy katolikus közösség szembe megy ezzel a hatalommal.