Eleve zavarbaejtő műfaj, amikor egy újság indít sajtó-helyreigazítási pert egy másik újság ellen, de Magyarországon ez egyre kevésbé ritka. A séma szinte minden esetben ugyanaz: állami-kormányzati kézben működő sajtótermék - a te pénzedből csinálja, így gátlástalanul megteheti, hiszen csak a lelkiismerete lenne az akadály - eleve vesztesnek kinéző ügyekben is pert indít független lap ellen. A cél feltehetőleg a fárasztás, az idegesítés meg a független újságírók idejének lefoglalása.

Ilyen történt azután, hogy egy és egynegyed évvel ezelőtt, 2018. április 24-én cikket írtam arról, hogy egy évek óta kómában fekvő felnőtt lányát otthon ápoló, nehéz anyagi körülmények között élő barcsi asszony a Facebookon keres önkéntes ügyvédet. A nő ugyanis döbbenten tudta meg az általa alapított Kómás beteg a családban nevű fb-csoport több tagjától, hogy egy teljesen más témáról szóló Origo-cikket az ő lányának az általa készített fényképével illusztráltak a Facebookon, mielőtt leszedték volna a képet.

Az Origo-cikk - amiben nem volt sem forrás, sem link, sem azonosítható név - egy olyan állítólagos franciaországi esetről szólt, amikor egy állítólag migráns férfi megpróbálta volna megerőszakolni a szomszédját, aki korábban a barátnője volt. Csak tippelni lehetett, hogy az Origo azért a kómás magyar nő képét rakta mellé egy időre, mert azon egy fejét kendővel elfedő ember látható. Az érintettnek egy korábbi beavatkozás miatt ugyanis hiányzik egy darab a koponyacsontjából, ezért az édesanyja kendővel fedte el a fejét a fotózáshoz.

Mivel az Origóval hiába próbálta felvenni a kapcsolatot több csatornán is, az anya a Facebook nyilvánosságához fordult, hátha jelentkezik egy ügyvéd, aki pro bono elvállalja az ügyét.

A cikk közlése után a kormánylap pert indított, helyreigazítást követelve.

Ennek a pernek tényleg nem volt semmi értelme. Nemcsak azért, mert senki, még az Origó sem vitatta a cikkemben szereplő azon tényeket, miszerint az asszony azért keresett ügyvédet, mert több ismerőse arra figyelmeztette, hogy visszaélnek a beteg lánya arcképével. (Ők azt állították, hogy nem raktak ki ilyen fotót.) Hanem azért, mert előre tudni lehetett, hogy a reménytelen jogi hadakozás nem nekem vagy nekünk lesz végtelenül kellemetlen, hanem egyetlen embernek, méghozzá az érintett anyának.

Így is lett, a lányát 24/24-ben ápoló asszonyt fel kellett rángatnunk Budapestre tanúvallomást tenni, ami a család körülményeit, az állandó felügyelet szükségességét és a Barcs-Budapest távolságot figyelembe véve valóságos tortúra volt.

A pernek azért sem volt értelme, mert az Origónak pontosan tudnia kellett, hogy nincs bizonyítékuk arra - hiszen nem is lehetett - hogy bárki manipulálta volna azokat a telefonos screenshotokat, amik a beteg lány képével kiajánlott migránsos cikkről készültek. Jellemző, hogy - mint az írásbeli ítélet megjegyzi - a pert kezdeményező Origó egyetlen olyan tanút sem volt képes kiállítani, aki azt állította volna, hogy ő írta, szerkesztette az inkriminált cikket vagy akár csak látta volna azt annak élesítéskor vagy Facebookra való felrakásakor.

Az alperesi tanú - vagyis az anya - ezzel szemben részletesen és pontosan be tudott számolni a történtekről, amit a telefonján tárolt üzenetekkel is illusztrálni tudott.

A pert pedig másodfokon, jogerősen megnyertük a Fővárosi Ítélőtáblán. 

Engem személy szerint nem is a győzelem ténye dobott fel az egészből, hanem az a tapasztalat, hogy mégis maradt olyan területe a Magyar Univerzumnak, ahol néha a józan ész uralkodik. A bíróság ugyanis a felperes konspirációra utalgató sejtetéseire reagálva a tárgyalásokon és az ítéletben is visszatért arra, hogy amellett, hogy a mi tanúink koherens módon adták elő a történteket

"(...) életszerűtlen és a csatolt, Facebookról lementett képek is az ellen szólnak, hogy a Facebookon megjelent poszt a cikkről és a képmásról hamisított lenne."

Ez az életszerűség szerintem különösen fontos fogalom. Olyan időkben, amikor sokan a legképtelenebb összeesküvés-elméleteket adják elő faarccal, irtó fontos megőrizni a józan eszünket és belegondolni: vajon mi a fenéért konspirálnának kómás családtagjukat otthon ápoló emberek azon, hogy egy független lap csipkelődő bejegyzést írhasson egy kormányzati propagandakiadványról?