A magyar katolikus egyház gyerekmolesztálási ügyei közül messze a legjobban feldolgozott A. története. 2016-ban az Index közölt róla hivatalos iratokat felhasználó, hosszú cikket, majd a 444 írta meg részletesen a folytatást idén júniusban. Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye - sorozatos és állhatatos erőfeszítéseink ellenére - egyik esetben sem válaszolt érdemben a felmerülő kérdésekre, nem ismerhettük meg az álláspontjukat, az elöljárók és az érintettek hallgatásba burkolóztak.

A Válasz Online-hoz viszont eljutottak az egyházi vizsgálatok dokumentumai és „egyházi szereplők” is nyilatkoztak nekik, igaz, név nélkül.

Végre szó esik az áldozat hibáiról, előnytelen tulajdonságairól

A cikk egyik fő témája az áldozat jelleme: a Válasz Online 

• megjegyzéseket tesz a médiát „körbeturnézó” férfira, 
• sejteti, hogy a kártérítési pénz is motiválta, amikor panaszt tett a molesztálása miatt, 
• felemlegeti, hogy helyesírási hibákat vétett a molesztálásáról szóló levélben, 
• illetve hogy a kamasz fiú és a nemi szervét tapogató pap évekig „jó viszonyt ápolnak, összejárnak, így fordulhat elő később, hogy Brúnó átöleli és a nyakát csókolja”. 
• Több más negatív minősítést is idéz a cikk, miket mondott A-ról az iskolaigazgató, a plébános, az érseki helynök.

Ezekre vagy esetleges cáfolatukra azért nem térek ki bővebben, mert meggyőződésem szerint nem tartozik az ügy lényegéhez, hogy a Válasz újságírója vagy a tétlenséggel, mulasztásokkal vádolt egyházi személyek mit gondolnak az áldozat jelleméről.

Az Index és a 444 cikkei, illetve A. nekünk adott nyilatkozatai nem véletlenül nem erre, ahogy nem is a zaklatásra magára vagy éppen a zaklató papra koncentráltak. Hanem arra, ami a legfontosabb közügy ebben a történetben: az egyház problémakezelésére. Ez azért fontos, mert ha jól működik az eljárásrend, az segíthet igazságot szolgáltatni minden félnek, vádlónak és vádlottnak, miközben bátorítja az áldozatokat és megrettenti az elkövetőket. A Vatikán szakértője rávilágított arra is, hogy az egyházi eljárásokat azért fontos cikkekben feldolgozni, mert „valamennyi országban csak azután történtek komoly válaszlépések, miután médiahadjárat indult egy-egy bántalmazási eset eltussolása miatt.”

A kétezres évek közepe (A. emlékei szerint 2003-ban járt először az érsekségen, az iskolaigazgató most ismertetett visszaemlékezése szerint 2004-ben vagy 2005-ben, míg a Válasz egyházi forrásai szerint 2006-ban) és 2016 között a fiatalember több körben próbálta elérni, hogy Erdő Péter bíboros vagy a Szentszék nagykövete érdemben kivizsgálja az ügyét. Legalább 10 évnek kellett eltelnie, mire az érintett papot eltiltották minden egyházi tevékenységtől. 

A Válasz Online cikkéből megtudjuk, hogy egyes egyházi szereplők egyes részletekre máshogy emlékeznek, mint az áldozat. De a Válasz Online azt is hozzáteszi, hogy ha „a kétezres években hisznek neki, valóban sokkal korábban ki lehetett volna tenni Brúnó atyát az egyházból – megelőzve ezzel további eseteket”. A feltárás évtizedes késlekedését azonban a lap szerint nem lehet csak az egyház nyakába varrni, mert az áldozat is igyekezhetett volna jobban, illetve mások is tehettek volna feljelentést a pap ellen.

Dorgálás, kizárás

A fentieken túl számos fontos új információ is kiderül az eljárásról, ezek röviden, pontokban a következők.

• Süllei László érseki helynök, vagyis Erdő Péter helyettese világszerte is párját ritkító módon feljelentette az áldozatot, akit az irányítása alatt álló egyházmegye papja molesztált. A vád zaklatás, A. ugyanis több emailben és smsben azt írta Sülleinek, hogy ha folytatódik „a hallgatás, az eltussolás”, akkor többekkel együtt, akár nyilvános szertartáson is felteszi a kérdéseit nekik.
• A cikk külön nem tér ki rá, de egy illusztrációként csatolt levélből kiderül, amit eddig senki nem volt hajlandó megerősíteni, se a sajtónak, se a számos körben érdeklődő áldozatnak: Erdő Péter bíboros tud az ügyről és személyesen is részt vett a kezelésében.
• Eddig nem hozták nyilvánosságra, de az A. bejelentése (és egy másik egykori áldozat vallomása) után indult vatikáni vizsgálat első körben meghagyta az egyház szolgálatában a Válasz cikkében Brúnóként emlegetett, molesztáló papot: 

„A római válasz végül dorgálást javasol és a kiskorúakkal való kapcsolat kerülését – a dorgálást Brúnó november közepén át is veszi.”

• 2016 nyarára elkészült jelentésében Süllei három esetben bizonyítottnak, A. esetében igen valószínűnek látta „az erotikusnak tűnő, ha nem is kimondottan szexuális zaklatást”. A Hittani Kongregáció úgy reagált: túlzó lenne a papot világi állapotba helyezni, de a főpásztor szabjon ki szigorú, nem végleges büntetést. Erdő Péter ennek értelmében tíz évre eltiltotta Brúnót a papi szolgálattól. 
• Az Index 2016 őszi cikkének hatására egy plébános jelezte az érseki palotának: több gyerek is beszámolt róla, hogy Brúnó őket is így simogatta, csókolgatta. A papot ezután eltiltották a nem papi feladataitól is, nem szervezhet táborokat például. 
• Süllei a rendőrségen is bejelentést tett Brúnóról, mert ezek az esetek a világi jog szerint sem évültek el. De mivel tanúskodni nem akartak az áldozatok vagy szüleik, a nyomozást rövidesen lezárták. Ferenc pápa viszont végül kiszabta rá a legsúlyosabb büntetést, kizárta a papi rendből.
• Több áldozat jelentkezett az egyháznál, mint amennyiről eddig tudni lehetett. Az Index cikkében A. és egy másik, vele egykorú áldozat szólalt meg, illetve a 444-nek A. mesélt róla, hogy két másik molesztált fiatal is felkereste. De az egyházmegye ezek szerint A. mellett még három „bizonyított” esetről tudott 2016-ra, és ezután jött még a plébános „több gyerek” panaszával, majd négy újabb szülő.
• Szintén új információ, hogy az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye és az ügyet először kezelő Udvardy György vezette Pécsi Egyházmegye már a Ferenc pápa által előírt határidő előtt megalapította azokat a bizottságokat, amelyek a molesztálásokról szóló bejelentéseket kezelik.
• Végül pedig, a Válasz információi szerint, Brúnó ma is gyerekekkel foglalkozik: 

„Többek között színi előadásokat szervez, de szemtanú forrásaink gyerekcsoport élén látták például tavaly karácsonykor Szentegyházán, tavasszal pedig Csíksomlyón – annak a pápának a miséjét hallgatva, aki kitette őt a papok sorából.”

A cikkben röviden megszólaló A. hangsúlyozta, hogy nem tervezi perelni az egyházat (külföldi áldozatok százaival szemben ő eddig sem próbálkozott ilyesmivel soha). Ami a belengetett nyilvános kérdőre vonást illeti, attól nem kell tartania senkinek, mondta, mert eredetileg is „csöndes, papírlapos demonstrációt” tervezett, de családi okokból erre sem kerül sor. „Csak annyit szeretnék, hogy nyilvánosan kérjenek bocsánatot. Ne is tőlem személy szerint, hanem minden érintett pap nevében minden áldozattól.”

A Válasz forrásai szerint egy ilyen „általános bocsánatkérés a magyar egyház részéről is napirenden van egy ideje”. A lap úgy fogalmaz, hogy ha ez megtörténik, akkor a történet „heteken-hónapokon belül nyugvópontra jut.”