„Ezen a felületen bejelentést tehet az Önt ért vagy az Ön által megtapasztalt szexuális jellegű visszaélésekről, melyek az egyházmegyénkhez kötődő intézményekben, az egyházmegye területén belül fordultak elő” - olvasható több magyar püspökség honlapján. Rögtön utána nyomatékosítják, hogy „a világi jog szerint bűncselekménynek számító eseteket a rendőrségen kell bejelenteni.”

Ferenc pápa hosszú várakozás után májusban hirdette ki a szexuális visszaélések kezelését szabályozó egyházi törvényét. Ennek egyik előírása, hogy a püspököknek ki kell alakítaniuk egy fórumot a panaszok fogadására. Az MTI-vel a püspöki kar sajtószolgálata szeptember elején azt közölte, hogy a bejelentő rendszer október elsejére minden egyházmegyénél működni fog. Azóta nem adtak ki közleményt róla, de némi keresgéléssel a legtöbb püspökség oldalán már valóban megtalálhatók az információk.

Ezekből az derül ki, hogy az egyházmegyék 

külön bizottságokat, szakértői testületeket hoztak létre a a szexuális visszaélésekre vonatkozó bejelentések kezelésére.

De az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye új oldalán a vonatkozó egyházi iratokat is közlik, szakirodalmat ajánlanak, illetve felsorolják az elérhető képzéseket.

Online és postai levélben, egyes egyházmegyékben telefonon is lehet jelenteni a szexuális jellegű visszaéléseket, amelyek a leírás szerint a következők: 

• valakinek erőszak vagy fenyegetés, illetve tekintéllyel való visszaélés által arra kényszerítése, hogy szexuális cselekményt hajtson végre vagy szenvedjen el;
• szexuális cselekmény végrehajtása kiskorúval vagy kiszolgáltatott személlyel;
• gyermekpornográfiát tartalmazó anyag előállítása, felajánlása, forgalmazása vagy birtoklása, akár telekommunikációs és informatikai úton, csakúgy, mint kiskorú vagy kiszolgáltatott személy pornográf forgatásban való részvételre csábítása vagy rábírása.

„Mivel az online bejelentés hivatalos bejelentésnek minősül, azt csak bizonyos adatai megadásával, illetve az Ön által sérelmesnek talált eset rövid leírásával teheti meg” - olvasható a tájékoztatóban, az űrlapnál pedig egyértelműen jelzik, hogy 

kötelező megadni a bejelentő a nevét. 

Az anonim rendszerekhez képest a döntés nyilvánvalóan szűkíti a bejelentők potenciális körét, de a most létrehozott csatornák léte így is nagyban elősegítheti a molesztálások feltárását, hiszen eddig sokaknak nem volt egyértelmű, hova forduljanak ilyen ügyben. Egy baranyai pap áldozata például azt mondta a 444-nek, hogy ha tudta volna, hol jelentheti a zaklatást, akkor talán megteszi, ezzel megmentve későbbi potenciális áldozatokat. Az S-ként bemutatott férfi nem biztos benne, hogy élt volna a lehetőséggel, de kevésbé érezte volna magát kiszolgáltatottnak, ha tud ilyen fórumról. 

A vizsgálat menete

Szakemberek figyelmeztetnek rá, milyen fontos ilyen esetekben az eljárásrend átláthatósága, amely bizalmat ébreszt az áldozatokban, amivel ösztönzi a bejelentéseket, amivel segíti az elkövetők megtalálását. Fontos lenne tudni például, ki kapja kézhez a panaszt. A Kaposvári Egyházmegye közzétette annak bizottságnak a névsorát, amely a bejelentéseket fogadja. Három tagja van, egy szakpszichológus, egy nyugalmazott bíró és egy plébános, a püspökség bírósági helynöke. A Nyíregyházi Egyházmegye honlapján pedig, ha jól értem, szintén a Gyermekvédelmi Bizottság tagjainak - ebben az esetben hosszabb - névsora olvasható. 

A többi püspökség azonban nem közölte, kik kezelik a bejelentéseket.

Az viszont mindenhol világosan kiderül, mire számíthat a bejelentő. Amennyiben a gyanú nem minden kétséget kizáróan alaptalan, a beérkezést követő 8 munkanapon belül kapcsolatba lépnek vele, és személyes meghallgatást kezdeményeznek. A panaszról feljegyzést készítenek, melyet a bejelentő és a szakértői csoport tagjai is aláírnak, ezzel válik hivatalossá. 

„A feljegyzés nem tartalmazhat tiltó kötelezettségeket a bejelentő számára” - ez azért fontos kitétel, mert korábban magyar ügyben is írattak alá titoktartási nyilatkozatot áldozattal. 

Amennyiben a vád megalapozottnak tűnik, előzetes egyházi vizsgálat, majd - ha az illető klerikus vagy szerzetes - egyházi büntetőeljárás indulhat. Ennek végén kiszabható a legsúlyosabb büntetés az egyházjogban, a papi rendből való kizárás. „A bejelentést és a személyes meghallgatás során keletkezett jegyzőkönyvet a főegyházmegye titkos levéltárában helyezik el megőrzésre.”

Az egyházmegye „igény szerint civil jogi jogsegélyt, pszichológiai tanácsadást vagy terápiát kínál fel a sértettnek”.

(A többi egyházmegyével ellentétben a győri az „igény szerint” helyett azt írta: „a megalapozottnak tűnő esetekben”.)

Számon kérhető szabályok

A másik fontos előrelépés, hogy nyilvánosságra hozták a püspöki kar 2014-es, azóta frissített gyerekvédelmi irányelveit, illetve néhány egyházmegye lelkipásztoroknak és világi munkatársaknak szóló szabályzatát. Ezek már több éve érvényben voltak, de a nyilvánosság nem ismerhette meg őket.

Az egymással lényegében megegyező szövegű egyházmegyei szabályzatok szerint

• intézményenként át kell tekinteni, hogy milyen helységek átalakítása lehetséges és szükséges a nagyobb transzparencia elérése érdekében. (Intézményeinkben a beszélgető szobák legyenek ablakkal ellátva.)
• Tilos egyénileg találkozni kiskorúval félreértésre okot adó helyen és körülmények között. 
• Tilos kiskorúval egyedül maradni egy szobában éjszakára. Tilos egy ágyban, egy hálózsákban vagy kisméretű sátorban feküdni kiskorúval.

A tiltott viselkedések között szerepelnek, többek között:

• a teljesítmény értékeléséhez fűzött gúnyos kommentárok, megjegyzések, gesztusok, jelek. 
• Feladatok adása során megalázó helyzetek teremtése vagy az ilyen helyzetek megalázó kihasználása stb. 
• Ruházkodáshoz, viselkedési formákhoz fűzött gúnyos kommentárok, megjegyzések. 
• Erotikus érzelem bármilyen kimutatása kiskorúval szemben
• Tiltott minden „beavatás”, mely értelmetlen feladatoknak, megalázó rítusoknak tesz ki másokat.

Külön kitér a szabályzat a fizikai érintés kérdéseire:

• nem elfogadható viselkedés kiskorúval szemben például: szájon csókolás; hosszú és nem megfelelő átölelés; a nemi szervek, mell érintése; szerelmi-erotikus érzelmek mutatása. Tartózkodni kell a kiskorú ölbe vételétől, vagy birkózástól kiskorúval; bármilyen masszázstól kiskorúnak vagy kiskorú által. 
• Tilos kiskorúak jelenlétében meztelenül mutatkozni, átöltözni vagy zuhanyozni, illetve mást ilyen helyzetben fényképezni. (Nomád tábori körülmények esetén, mint, ahol nehéz a térbeli elkülönítés, a vezetők külön időben fürödjenek.) 
• Ugyanakkor a megfelelő barátságos kapcsolat kimutatása az oktatói és nevelői munkánk, lelkipásztori tevékenységünk pozitív része. Az alábbiak erre adnak példát: háton vagy vállon veregetés; kézfogás; a kéz, váll érintése; a vállak átölelése; kézen fogva sétálni kisgyerekkel; kisgyerekhez lehajolni átölelésre; kezek átfogása ima alatt; kézrátétel a kiskorú fejére stb.

A szabályzatnak része, hogy annak tartalma „évente ismertetendő, aláírandó és aláíratandó minden olyan munkatárssal, aki kiskorúval, vagy sebezhető felnőttel kerül kapcsolatba munkája során.” A gyerekek biztonságát növeli, hogy ezek a szabályok már nem csak a munkatársak előtt ismertek, hanem például a szülők is számon kérhetik azokat.

Lassan táruló karok

Bár az elmúlt húsz évben itthon is számos gyerekmolesztálási ügy pattant ki a katolikus egyházban, a püspökök gyakorlatilag nem szólaltak meg és a Vatikán ösztönzésére tett lépésekről sem tájékoztatták a nyilvánosságot. Egy-két szerzetesrend jelentett kivételt: a jezsuiták könyveket adtak ki, a pannonhalmi bencések pedig a saját botrányuk után nyilvánosságra hozták a gyerekvédelmi irányelveiket és közzétették a bejelentéseket váró bizottság névsorát.

A magyar püspökök korábbi hozzáállását illusztrálja, hogy amikor idén márciusban körkérdésben érdeklődtem az általuk tett lépésekről, Márfi Gyula - azóta nyugdíjba vonult - veszprémi érsek azt írta vissza: „Megelőző intézkedést nem tettem, hiszen azt minden lelkész, illetve egyházi alkalmazott tudja, hogy a gyermekek molesztálása bűn.” A Hajdúdorogi Főegyházmegye pedig úgy fogalmazott, hogy „ezzel a dologgal csak most kezdtünk foglalkozni.”

Miután egy pap áldozata a 444-en dokumentált módon, éveken át küzdött azért, hogy kövesse meg az egyház, a püspöki kar szeptember elején végül az elkövetők nevében bocsánatot kért minden áldozattól.

A visszaéléseket jelző rendszer kialakítása és a szabályzatok nyilvánosságra hozatala újabb lépések azon a hosszú úton, amelyen külföldi egyházak már hosszú évekkel korábban elindultak. Az esztergomi érsekség bejelentésekre szolgáló oldalának tetején a hibákkal szembenéző Ferenc pápát idézik: „Ma Isten népeként arra vagyunk meghívva, hogy testben és lélekben sérült testvéreink fájdalmát hordozzuk. Ha a múltban a szemet hunyás egy válaszmóddá válhatott, ma azt akarjuk, hogy a szolidaritás, a szó legmélyebb és leginkább követelő értelmében, váljék a jelen és a jövő eljárásmódjává, egy olyan környezetben, ahol a konfliktusok, a feszültségek és különösképpen a visszaélések áldozatai kitárt karokra lelhetnek, amelyek megvédik és megváltják őket fájdalmaiktól.”