Sallai: "Öt pontos passzunk nem volt, nem tudtunk végigvinni egy normális akciót"

Még 12 millió forintot szeretnénk összegyűjteni az év végéig. Köszönjük, hogy összedobjátok. Akkor nem tartozunk majd senkinek, csak köszönettel - nektek.

Nagyon sima meccsen kapott ki a magyar válogatott Walesben az Európa-bajnoki selejtezőn 2-0-ra, amivel eldőlt, hogy legfeljebb pótselejtezőn juthat ki a jövő évi tornára. 

Az látszott, hogy sem olyan játékosaink, sem olyan csapatunk nincs, mint Walesnek. Fegyelmezettséggel ezt valamennyire lehetett volna kompenzálni, de abban sem voltunk jobbak, sőt. Taktikailag pedig nagyon messze vagyunk az európai középmezőnytől. 

Lovrencsics Gergő a lefújás után már a pályán elsírta magát, Bale vigasztalta.

És könnyeivel küszködve nyilatkozott a Nemzeti Sportnak Sallai Roland is. 

„Pozitív dolgot nehéz mondani, nagyjából semmit nem valósítottunk meg abból, amit elterveztünk az elején. Nem úgy sikerült, ahogy elterveztük. Rosszul sikerült az egész mérkőzés mindenki számára, pontatlanok voltunk, elveszítettük a párharcokat” - mondta a Bundesligában játszó szélső. A játékos azt látta a pályán, amit a nézők is a tévében:

„Öt pontos passzunk nem volt, belehibáztunk minden támadásunkba, nem tudtunk végigvini egy normális akciót”.

A nyilatkozat nagyon hasonló volt ahhoz, amit Szalai Ádám adott a selejtezősorozat első meccse után, amikor szintén nagyon sima meccsen kikaptunk 2-0-ra Szlovákiában. A csatár akkor azt mondta, hogy volt egy elképzelésünk védekezésben és támadásban is, abból nem sokat látott a pályán, amit sikerült volna véghezvinnünk. „Elkeserítő a védekezésünk, igazából az egész csapat”. Szerinte nem érv, hogy keveset tud készülni a csapat, mert mindenkinek ennyi idő jut. A különbség az, hogy ki milyen szintről, milyen bajnokságból, milyen taktikai felészültséggel érkezik a válogatottba. Ők a taktikai utasításokat úgy tudják végrehajtani, hogy az egyből működik. Ez volt a korábbi, szlovákok elleni meccs utáni nyilatkozat:

Ez nagyon hasonló ahhoz, ahogy a Puskás Akadémia korábbi és jelenlegi edzője is meg szokott lepődni azon, hogy taktikailag milyen rosszul felkészített játékosokat nevel ki a felcsúti műhely. 

Marco Rossi szövetségi kapitány is arról beszélt a meccs után, hogy mindenkinek fel kell fognia Magyarországon, hogy képességbeli hiányok vannak a játékosoknál. Ami minimum meglepő, hiszen az akadémia rendszerbe sok-sok tízmilliárd forintnyi közpénzt öntöttek. Amit pénztért el lehet érni (Fradi Európa-liga csoportköre, légiósokkal), azt eléri a foci. Amit nem pénzért lehetne, hanem szisztematikus és átgondolt munkával, ott már gondok vannak. A védelmünket az a Willi Orbán tartja egyben, akit tavaly honosítottunk Németországból. Most sérülés miatt pont hiányzott, de vele is futottunk bele sima vereségekbe. 

A négy idegenbeli meccséből hárman a válogatott gólt sem tudott szerezni, kettőt kaptunk Szlovákiától és Walestől, hármat Horvátországtól. Csak Azerbajdzsánt vertük. Igaz, az itthoni bravúrok miatt ez is elég lett volna, ha Budapesten megverjük Szlovákiát is. 

Ahogy az is kérdés, hogy ha Zsóri Dániel Puskás-díja a magyar nemzet érdeme, akkor a mostani vereség kié. 

A megszerzett/megszerezhető pontok százaléka:

  • 2008-as Eb-selejtező: 33,3 százalék
  • 2010-es vb-selejtező: 53,3 százalék
  • 2012-es Eb-selejtező: 63,3 százalék
  • 2014-es vb-selejtező: 56,6 százalék
  • 2016-os Eb-selejtező 53,3 százalék
  • 2018-as vb-selejtező: 43,3 százalék
  • 2020-as Eb-selejtező: 40 százalék

A tegnapi meccs után Kovács István is azt mondta, hogy magunknak köszönhetjük a vereséget. Szerinte az ilyen ki-ki meccseken az a csapat szokott nyerni, amelyik agresszívabb, több párharcot nyer. A magyar csapatból ez hiányzott. „Hagytuk, hogy a walesiek élvezzék a futballt, aztán kijött a kvalitsbeli különbség a két csapat között. Talán ha két vagy három sárgát kaptunk, egy ilyen létfontosságú meccsen ez elfogadhatatlan. Nem igazán faultoltunk a kontratámadásoknál, futottunk hátrafelé, úgy viszont nehéz védekezni, abból kaptuk az első gólt is. Nagy lehetőséget szalasztottunk el, emészgetni kell ezt a találkozót, de nem itt, hanem a szlovákok elleni hazai meccsen úszott el, hogy kijussunk már most.”

És aztán jött a védő Baráth Botond, és hozta azt, amiből már legendák születettek és egy Belga-szám is. 

„Nem kezdtük rosszul a mérkőzést, mi irányítottunk, sajnos a semmiből találtak egy gólt, onnantól kezdve játszották a saját játékukat, azt játszották, hogy rugdosták fel erre a nagy colos gyerekre, és a második labdára mennek rá”. 

Baráth úgy emlékezett az első gólra a Nemzeti Sportnak adott interjúban, hogy „Bale lement az alapvonalhoz, visszahúzta, beadta és a második hullámban érkező játékost nem vettük föl, így közelről tudta befejelni a labdát. A második egy szabadrúgás volt, amit nem sikerült kifejelni, a Moore srác belekapált egyet, a röviden érkező Ramsey ismét betalált. Nem úgy készültünk a második félidőre, hogy ilyen hamar gólt kapunk, sajnos így alakult. Aztán mentünk az eredmény után, és sajnos a taktika annyira már nem ült, mint amit elterveztünk. Ez volt az A terv, de akkor jöjjön a B, valahogy be kell húzni azt a két meccset”. Hát igen, valahogy. Hogy mennyire reménytelen a helyzet, Kele osztályzatai és a statisztikák pontosan megmutatják