Cigánynak akartam születni, mert cigánynak lenni jó
2018 december 26., 12:02
Hamarosan eldőlhet, melyik magyar előadás indul a nemzetközi hírnév felé
A dunaPartnak két célja és iránya van. Egyrészt idecsábít egy halom külföldi kurátort és kritikust, akik akár az itt szereplő független színházi előadások nemzetközi karrierjét is meg tudják alapozni. Másrészt viszont a budapesti közönségnek kínál egy olyan négy napos fesztivált, ahol a művészeti programban 30 alaposan megválogatott előadást láthat 15 helyszínen.
A platformot kétévente rendezik meg 2008 óta, ez lesz az ötödik. A koncepció lényegi eleme, hogy olyan kritikusok válogatják ki a külföldi vendégeket megcélzó előadásokat, akiknek van tapasztalatuk arról, mi érdekes, mi értelmezhető, mi eladható a nagyon különböző külföldi kulturális közegekben. Idén a színházas programot Herczog Noémi, Jászay Tamás, Varga Anikó, a táncost pedig Bálint Orsolya, Komjáthy Zsuzsa és Králl Csaba szerkesztette.
link
Forrás
A november végi showcase-re eddig 230 vendég, köztük száznál több külföldi szakember jelentkezett mintegy 30 országból - olvasható a Trafó közleményében. A szervezést összefogó intézmény ügyvezető igazgatóját először is arról kérdeztük, hogy kik is ők, hiszen ez alapvetően határozza meg, mire számíthatnak a magyar társulatok. Barda Beáta a jelentkezők névsorán azt látja, hogy az újságírók közül legtöbben Németországból és Szlovákiából jönnek, míg színházi szervezők, kurátorok között Kelet-Közép Európa a legerősebb, de persze jelentős a nyugati figyelem is. Színházban inkább a kisebb, nyitottabb helyek képviselői várhatók, amelyek profiljába belefér egy-egy idegen nyelvű szöveges előadás, táncos világból viszont a nagy, patinás fesztiválok is érdeklődnek.
A kritikusok ismertséget, a színházi szelektorok pedig meghívásokat tudnak ajánlani optimális esetben. De sokszor nem ennyire közvetlen a hatás, néha hónapok, évek telnek el, amíg valaki kap mondjuk egy ösztöndíjat, mert az egyik zsűritag eljött egyszer Budapestre. Van azért példa igazán látványos és azonnali áttörésre, mint amikor 2015-ben itt járt minden idők egyik legnagyobb balett-táncosa, a kortárs művészet legendás figurája, Mihail Barisnyikov, aki beindította a Pintér Béla és Társulata amerikai turnéját. 2017-ben máig tartó európai körútra indult Kelemen Kristóf és Pálinkás Bence György Magyar akác című „post-fact dokumentumszínháza”, amelyben hiába sok a szöveg, kerül mögé képzőművészeti háttér és politikai állásfoglalás, és a végeredmény valami egyedi, úgymond hungaricum.
Azt talán nem kell hosszan bizonygatni a mai kultúratámogatási körülmények között, hogy életmentő a független szcénában, ha valaki külföldi bevételekhez tud jutni. De mi a titok, mitől sikerülhet valakinek befutni? Barda Beáta szerint sok a meglepetés, nem lehet mindent előre kiszámítani, de van egy nagyon fontos praktikus szempont: a könnyen szállítható, kis költségvetésű, egy autóba bepakolható előadásoknak sokkal nagyobb esélye van erre. Arról nem is beszélve, hogy egy külföldi - vagy éppen vidéki - fellépés nem csak plusz bevételt jelenthet, hanem inspirációt, új együttműködések lehetőségét.
Maga dunaPart, lássuk be, kicsit fapados - mondja tovább az igazgató, hiszen se szállást, se utazást nem tudnak fizetni a vendégeknek, így az előző években felhalmozott tekintélyre, a program vonzerejére, személyes kapcsolatokra van szükség ahhoz, hogy eljöjjenek messzi vidékek szakemberei. Egyébként az ilyen mustráknak pont az is az egyik értelme, hogy akik egy-egy estére nem utaznának ide - Barda szerint egyre többen már csak klímavédelmi okokból sem -, azokat tucatnyi előadással, négynapos szakmai programmal talán meg lehet győzni.
A vendégek az előadásokon túl megismerkedhetnek olyan partnerségre alkalmas intézményekkel, mint a Jurányi, a SÍN Kulturális Központ, a Műhely Alapítvány és a Nemzeti Táncszínház. Bemutatkozik a Narratíva elnevezésű új, független színházi csoportosulás, a Duda Éva Társulat pedig kötetlen, ismerkedős jubileumi partit tart a TRIP hajón. Szerveznek kurátori beszélgetést, továbbá egy kerekasztalt a színpadi roma (ön)reprezentációról, mert idén két előadás is felveti ezt a kérdést. (Az egyiket mi is méltattuk már a 444-en.)
Ami a budapesti nézőket illeti, nekik itt a program a rengeteg jó előadással. A szervezők különösen ajánlják magukat az inkább angolul értő budapestieknek, de akár az épp erre járó turistáknak is, hiszen bár egyre több helyen futnak feliratos produkciók a fővárosban, itt most mindegyik előadást lefordítják angolra.
Csak néhány tipp:
- a Trafóban lesz a Soharóza catwalk-koncertje, illetve Kelemen Kristóf Megfigyelők című, többszörösen díjazott előadása,
- a Stúdió K-ban az Urbán András rendezte Sacra Hungarica,
- a Szkénében a Dollár Papa Gyermekeitől az Árvácska,
- a Fészek Művészklubban pedig Pintér Béla és Társulatától a Jubileumi Beszélgetések.
- Boronkay Soma egy nyelviskolában adja elő a Norvég kezdőnek című dokumentumszínházi előadását,
- a Meetlab színházi applikációját követve pedig Újbudán barangolhatunk a saját színházi történetünk nyomában.
- A KINO-ban A halál kilovagolt Perzsiából előadás filmváltozatát vetítik.