Egy kis politikusi imázsépítéssel egybekötve jelentette be hétfőn Varga Judit igazságügyi miniszter, hogy a tavaly év végén történt brutális győri családirtásra reagálva szigorításokat készít elő az igazságügyi rendszerben. (Ez volt az az eset, amikor egy korábban a felesége bántalmazásáért elítélt férfi feltételes szabadlábra kerülve megölte háromból két gyerekét, amikor ők a láthatási joga miatt nála voltak. A történteket az Igazságügyi Minisztérium csütörtökön megjelent jelentéséből ismerhettük meg részletesebben.) Tervben van

• a feltételes szabadlábra helyezés szabályainak szigorítása,
• az életellenes bűncselekmények ítélkezési gyakorlatának felülvizsgálata,
• a szülői felügyelet és a kapcsolattartás joggyakorlatát is felülvizsgálata,

és a miniszter bejelentésében egy füst alatt meghirdette az Igazságügyi Minisztériumban 2020-ra az „áldozatsegítés évét” is, 600 millió forintos kapacitásbővítést ígérve az állami Áldozatsegítő Központoknak.

A bejelentést másképpen értékelik a hazai nőjogi, és másképpen az általános emberi jogi szervezetek. De egy valamiben egyetértenek: az Igazságügyi Minisztérium lépései egyik fél szerint sem fogják jelentősen hatékonyabbá tenni a hazai áldozatvédelmet, és elsősorban a családon belüli erőszak áldozatainak védelmét. Elmennek ugyanis a fő probléma mellett.

1. Az emberi jogi szempont: Van-e joga az államnak egy esetre hivatkozva egy egész csoport jogait korlátozni?

„Büntetőpopulizmus” - így nevezné a szakirodalom az igazságügyi miniszter reakcióját a győri családirtás tényleg tragikus esetére Víg Dávid kriminológus, az ELTE jogi karának oktatója és az Amnesty International Magyarország igazgatója szerint.

Ez a kifejezés azt a jelenséget írja le tökéletesen, amikor egy politikus egy nagy médiavisszhangot kapott bűnesetből próbál politikai hasznot kovácsolni, és jellemzően szigorító intézkedések bejelentésével védelmező/problémamegoldó szerepben tetszelegni.

Itt is ez történt. A győri eset után nem sokkal, december 16-án Varga Judit bejelentette: vizsgálatot kezdeményez, hogy kiderüljön, milyen hiányosságok vezettek a tragédiához. Majd január 6-án előállt konkrét tervekkel.

Tervekkel, amik Vig Dávid, és lényegében az intézkedést szerdán hosszú blogposztban véleményező Magyar Helsinki Bizottság szerint is túlzó szigorításokként, és a bírói ítélkezési gyakorlat egy újabb befolyásolási kísérleteként értékelhetők.

A feltételes szabadlábra bocsájtásnak már most szigorú szabályai vannak: a börtönbüntetésük kétharmadánál (visszaeső bűnelkövető esetében háromnegyedénél) csak azok kerülhetnek eleve feltételes szabadlábra, akik megfelelnek bizonyos objektív feltételeknek.

Ha valaki például szökésből került a börtönbe, és nem önként vonult be, vagy ha erőszakos bűncselekménnyel többszörös visszaeső, esetleg bűnszövetkezetben követte el a bűncselekményt, akkor eleve ki van zárva a feltételes szabadságra bocsájtásból.

Ha az objektív körülmények egyébként lehetővé tennék, akkor büntetés-végrehajtási bíró dönt a feltételes szabadlábra helyezésről az elkövető viselkedése alapján, azt mérlegelve: biztosítható-e a büntetés célja úgy, hogy az érintett nem a börtönben tartózkodik, és közben nem áll fenn a veszélye annak, hogy újra bűncselekményt követ el.

Az egész lényege a büntetés letöltése végén a sikeres visszailleszkedés a társadalomba. Ehhez képez átmenetet a börtön zárt világa és a teljes szabadság között a feltételes szabadlábra helyezés.

"Ez a fogva tartottak nagyobb részénél abszolút indokolt. És ha a lehetőségét teljesen kizárják a valamelyik elkövetői csoporthoz tartozó összes fogvatartottnál, akkor azoktól is elveszik a lehetőséget, akik egyébként képesek lennének sikeresen visszaintegrálódni a társadalomba"- magyarázta Vig Dávid.

Az igazságügyi tárca másik célja Varga Judit bejelentése alapján az, hogy súlyosbodjanak az életellenes bűncselekményekre kiszabott bírói ítéletek.

Hogy ezt pontosan hogyan érné el a kormányzat, azt most még nem lehet tudni. A legvalószínűbb forgatókönyv az lehet Vig szerint, hogy a büntetőtörvénykönyvben megemelnék az ilyen bűncselekményekre kiszabható büntetés alsó vagy felső határát. Ezzel növekedne a kiszabható büntetés középmértéke is - ehhez viszonyítva kell a bíróknak megállapítaniuk a kiszabott börtönbüntetés hosszát.

Látható, hogy a lehetséges büntetés szigorításával a kormány célja az elrettentés a bűncselekmény elkövetésétől. Csakhogy - hangsúlyozta Vig - világszerte kutatások bizonyítják, hogy a bűncselekmények megelőzése szempontjából nagyobb szerepe van a hatékony felderítésnek, és annak, hogy a büntetést ne lehessen elkerülni, mint a lehetséges büntetés szigorúságának.

2. A nőjogi szempont: Miért nem mondja ki a kormány, hogy a probléma gyökere a nők társadalmi elnyomása?

Egész máshogy értékelte a helyzetet Spronz Júlia, a Patent Egyesület, az egyik legrégebb óta működő bántalmazott nőket segítő szervezet jogásza. A bejelentett szigorításokkal szerinte nincsen baj, mint ahogy semmilyen intézkedéssel, ami a mostaninál nagyobb védelmet nyújt a családon belüli erőszak áldozataivá vált nőknek (és gyerekeknek).

Viszont úgy látja, ennél sokkal többet kellene tennie a kormánynak a kérdésben. El kellene például ismernie, hogy a nők elleni erőszak egy olyan speciális területe az erőszakos bűncselekményeknek, ami másfajta szemléletet követel az igazságügyben a női áldozatokkal (és gyerekeikkel) szemben.

Ha ez megtörténne, elő sem fordulhatna például, hogy mediációra kényszerítené a feleket párkapcsolati erőszak esetén az igazságügyi rendszer, vagy az, hogy a szülői felügyeleti vagy kapcsolattartási jogot kaphat úgy egy apa, hogy dokumentáltan erőszakot alkalmazott az anyával szemben.

"Ilyenkor sok esetben simán elfogadja azt az érvet sok a bíróság, hogy az apa az anya bántalmazásától függetlenül jó szülő, jól bánik a gyerekekkel. Pedig a nőket és a gyerekeket érő erőszak valójában egy tőről fakad, és a gyerekek is ugyanakkora veszélyben vannak"  - magyarázta Spronz Júlia.

A Patent egyesület és a Nők a Nőkért Egyesület (NANE) közösen kiadott közleményében azt is nehezményezte, hogy a kormány továbbra is makacsul elutasítja a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről szóló Isztambuli Egyezmény ratifikálását.

Teszik ezt arra hivatkozva, hogy „a magyar jogrendszer az egyezménynél hatékonyabb és erősebb védelmet biztosít a nőknek”, és mert szerintük az Isztambuli Egyezmény „a migrációt támogatja” azzal, hogy a ratifikáló országnak nem csak a saját állampolgárait, hanem minden területén tartózkodót védenie kell. De a tavaly márciusban nagyszabású nemzetközi gender-ellenes konferenciát rendező kormány számára az igazi stoptábla, hogy az Isztambuli Egyezmény „azt állítja, hogy az emberek nem férfinak és nőnek születnek, hanem léteznek társadalmi nemek”.

„A társadalmi nemeket az Egyezmény azért emlegeti, mert ennek az erőszaknak a gyökere nem önmagukban a biológiai nemekben, az XX és az XY kromoszómákban, petefészkekben és herezacskókban keresendő, hanem a nők és a férfiak nemi alapon, de társadalmilag meghatározott, egyenlőtlen szerepeiben és alá-fölérendelt hatalmi pozícióiban. A megelőzésnek része ennek felismerése, ahogy annak az elismerése is, hogy a nemek közötti hatalmi viszonyok kiegyenlítése szükséges a nők elleni erőszak felszámolásához. Amennyiben valóban 'zéró toleranciát' hirdet a Miniszter, ez a felismerés (Isztambuli Egyezménnyel, vagy anélkül) sajnos nem megkerülhető” - reagál Varga Judit szavaira közleményében a NANE és a Patent.

3. Az állami áldozatsegítésnek édeskevés 600 millió forint

Varga bejelentésének harmadik lába az áldozatsegítő rendszer megerősítésére vonatkozó rész. De egy, korábban az állami áldozatsegítésben dolgozó interjúalanyunk szerint az áldozatsegítő ellátórendszer problémái is mélyebben gyökereznek annál, hogy egy egyszerű (és elég kis összegű) pénzinjekció sokkal hatékonyabbá tenné a működését.

Az állami áldozatsegítő infrastruktúra 2006-2007-ben épült ki, az államigazgatási rendszertől viszonylag független területként. Minisztériumi háttérintézményként működött, minden megyeszékhelyen egy irodával.

(Az áldozatsegítők feladata, hogy támogatást nyújtsanak mindenféle bűncselekmény károsultjainak: a meglopottaktól kezdve a párkapcsolati erőszak áldozataiig. A jogi és szociális segítség mellett ez pénzügyi segítséget is jelent - az „azonnali pénzügyi segély” a mindenkori bruttó átlagjövedelem 43 százaléka, és közvetlenül a bűncselekmény után lehet igénybe venni, egyszer, hogy a lakhatással, ruházkodással, étkezéssel, gyógyszerkiváltással kapcsolatos költségeket a megkárosított fedezni tudja belőle.)

Az áldozatsegítő rendszernek már a kezdetektől voltak hiányosságai: a megyei irodák már az elejétől erőforrás-hiányosan működtek, mindössze két emberrel, pszichológusok nélkül. És az addig nem létező, frissen kiépülő intézményrendszert szinte sehogy nem próbálták meg bevezetni a köztudatba.

„Már az én időmben szinte alig fordult elő, hogy valaki ne valamelyik hatóságtól, leginkább a rendőrségtől értesült volna arról, hogy nálunk kaphat valamiféle segítséget” - magyarázta a nekünk nyilatkozó egykori áldozatsegítős, aki a rossz kommunikációt az állami intézményrendszer egyik nagy hiányosságának tartja.

2010-ben azonban jött egy nagy átalakítás, és a közigazgatástól addig független áldozatsegítők bekerültek a kormányhivatalokba. Ez lényegében kiherélte az egész intézményrendszert, ugyanis a munkát, amit addig leginkább jogi és szociális szakemberek végeztek, hivatalnokok vették át. Ebben a felállásban 5 másik feladatkör mellett nem marad kapacitása érdemben foglalkozni az ügyfelekkel a kormányhivatali dolgozóknak.

Tavaly aztán egyfajta korrekcióként is lehetett értékelni, hogy a kormány újra különálló Áldozatsegítő Központokat hozott létre, az országban szám szerint hármat: Budapesten, Miskolcon és Szombathelyen, amik minisztériumi költségvetésből, megint háttérintézményekként működnek.

Hogy azt a 600 millió forintot, amit a kormány az áldozatsegítő infrastruktúra fejlesztésére szán, hogyan használják fel, még nem lehet tudni. Interjúalanyunk szerint a kormányhivatalokba becsatornázott áldozatsegítő irodák fenntartásának hosszú távon semmi értelme. Csak megfelelő szakembergárdával - és ha már a bántalmazott nőkről beszélünk - védettlakás-állománnyal felszerelt Áldozatsegítő Központokat érné meg működtetni. Ahhoz viszont, hogy azok a mostani három iroda helyett országszerte elérhetőek legyenek, jóval több pénz kellene.

Baranyi Krisztina ferencvárosi magánakciója

Még fel sem ocsúdhattunk Varga Judit videójából, amikor Ferencváros frissen megválasztott ellenzéki polgármestere, Baranyi Krisztina sajtótájékoztatón bejelentette: védett lakásokat alakítana ki családon belüli erőszak áldozatainak a kerületi önkormányzat lakásállományának egy részéből.

Baranyi a 444-nek azt mondta, kezdetnek legalább két önkormányzati lakást szeretne bántalmazás elől menekülő, segítséget kérő nők részére bocsájtani. És bár saját hatáskörben is megtehetné ezt, ő szeretné a városrész képviselő-testületének támogatását kérni ehhez. A lakásokat ugyan az önkormányzat saját szociális ellátórendszere tartaná fenn, de Baranyi azt mondta, már megkeresett szakértő civil szervezeteket, hogy segítsenek az új áldozatsegítő program kialakításában. Azt is hozzátette: országszerte a ferencvárosi lehet az első önkormányzat, amely saját maga tart fenn ilyen védett lakásokat, de várják más városok csatlakozását is a kezdeményezéshez.

Az ügyről a január 30-i testületi ülésen szavazhat a képviselő-testület. Baranyi legnagyobb kerületi riválisa, a momentumos Jancsó Andrea  Facebook-oldalán azzal kommentálta a polgármester bejelentését, hogy " amikor a közbeszédben és a médiában családon vagy párkapcsolaton belüli erőszakról hallunk, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy bár nőket és gyermekeket nagyobb számban ér bántalmazás, vannak férfi bántalmazottak is".

Ha ön úgy érzi, családon belüli vagy kapcsolati erőszak áldozata és segítségre van szüksége, vagy környezetében élőkön látja ezt, több lehetősége van segítséget kérni. Ha sürgős segítségre van szükség, legjobb, ha az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálatot (OKIT) hívja a +36-80-20-5520 telefonszámon, vagy felkeresheti az Ökumenikus Segélyszervezet krízisambulanciái közül a lakóhelyéhez legközelebb esőt, de akár a NANE +36-80-505-101-es, kifejezetten bántalmazott nőknek és gyerekeknek szóló telefonszámát is tárcsázhatja.