A felújított Nemzeti Alaptanterv irodalmi részeiről kérdezte az Index a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatóját, miniszteri biztost, a fideszes irodalompolitika új erős emberét, aki alá egy új kormányzati előterjesztés szerint egy komplett intézményrendszert tolnának be.

A magyartanárok, egyetemi oktatók és írók kritikáit azzal söpri le az asztalról, hogy 

„Ha következetesek lennének, és a kommunizmussal szimpatizáló írók ellen is tiltakoznának azok, akik Wass vagy Nyirő ellen tiltakoznak, akkor látnám értelmét. Így viszont csak politikát csinálnak, amit ugyan lehet, de ne nevezzék szakmai álláspontnak.”

(Megjegyzendő, hogy a bírálatok lényege nem a vállalhatatlan nézetrendszerű szerzők kiszűrésére irányul, hiszen a magyar irodalom legjobbjai közül sokaknak voltak nehezen megbocsátható lépéseik, hanem arra, hogy egyes szélsőjobboldali alkotók minden jel szerint pont a politikai szerepük miatt kerültek be a tantervbe más, náluk jelentősebb írók helyett.)

A kimaradók közül Kertész Imréről és Ottlik Gézáról is rajongással nyilatkozott Demeter. 

„Én Kertészt kötelezővé tenném. De nem csak a Sorstalanságot, hanem az életművét, beleértve az interjúit is. Tűpontos mondatai vannak, egy rakás gondolatát kiírtam magamnak, pedig nem szokásom. Mondjuk, ha azokról kellene beszélnie minden magyartanárnak, akkor a balliberális oldal petíciót indítana, hogy Kertészt vegyék ki a tanrendből.”

Ahogy az Index megjegyzi, a Nobel-díjas író élete során számos olyan nyilatkozatot tett, amiből a legkülönbözőbb körökben lett botrány, beszélt elbalkániasodott Budapestről, ahol csak fasisztáknak és szélsőjobboldaliaknak van szava, Orbán Viktorról, aki „úgy megbabonázta a népet, mint a hamelni patkányfogó”, a magyarok ázsiai gyökereiről, amelyektől sosem sikerült elszakadni, egy esetleges Európa elleni muzulmán támadásról és így tovább. 

Demeter felvetését azonban eleve nehéz komolyan venni, mert aki járt már magyar középiskola közelében, az tudja, hogy kortárs vagy majdnem kortárs szerzők műveiből legjobb esetben is csak 1-2 kerülhet sorra, egy 20 kötetes életmű kötelezővé tételéről beszélni abszurd.

A kortárs irodalom - vagyis a kvázi Demeter gondjaira bízott terület - az új NAT-ból gyakorlatilag teljes egészében kimaradt, amivel szemben mintha a miniszteri biztosnak is lennének ellenérvei: 

„lehet, sőt, kell kortárs írókkal foglalkozni, találkozni, az élményszerűség – nicsak, az író is emberből van – sok olvasót megtart az olvasáskultúrán belül”, 

de aztán azzal folytatja, hogy neki mint kortárs írónak személy szerint nem esne jól, ha kötelező olvasmány lenne. Kortársakat tanítani amúgy is „necces”: „előírni minden magyartanárnak, hogy Gipsz Jakab babérkoszorús költőt tanítaniuk kell – hát, ettől kiver a víz. Inkább egy kis mozgási szabadság szükséges, hogy a tanárok azt a szerzőt tanítsák/hívják meg, akit jó szívvel ajánlanak, ezt még értelmesnek tartom. És úgy tudom, van ilyen lehetőség.”

A megszólaló magyartanárok viszont úgy tudják, hogy ez a mozgástér pont most szűkül tovább: az első testületileg tiltakozó iskolai munkacsoport, a pécsi Janus Pannonius Gimnázium magyartanárainak az ideológiai alapon válogatott tananyagnál is nagyobb problémájuk a NAT-tal, hogy a kötelező olvasmányok kijelölésével és ezzel párhuzamosan az óraszámcsökkentéssel „elveszi tőlünk annak lehetőségét is, hogy olyan műveket is bevigyünk az órára, amiket valóban fontosnak érzünk. Nem gondoljuk normálisnak, hogy arról kelljen ötletelnünk, hogyan csempésszünk be fontos, de kimaradó olvasmányokat.”