Talán egy műfajban sincs akkora hagyománya az évtizedösszegzésnek, mint a zenei újságírásban. Gyakorlatilag nincs magára adó lap, blog, weboldal, ami ne készítené el a sajátját. Magyarországon ezt a nemes feladatot sokáig a szép emlékű Quart vállalta magára. 

Összesítették az 1960-as (1., 2.), 1970-es (1., 2.), 1980-as (1., 2.), 1990-es (1., 2.) és a 2000-es éveket is, aztán az Origo kormányzati bedarálása őket is kivégezte.

A 444 most a Quart feladatát átvéve vállalkozott a 2010-es évek legjobb számainak összegyűjtésére. Szerkesztőségünkben többen is dolgoznak, akik részt vettek a quartos listák összeállításában, nekik zenei újságírók, zenészek, DJ-k segítettek az előző évtized számainak felmérésében, pontozásában, sorrendbe állításában. A külsős szerzők közül is többen részt vettek a quartos összegzésekben, de a minél több szempont és ízlés megjelenítése érdekében új arcokat-hangokat is bevontunk.

Nem volt könnyű meló. A rendszerváltás előtti szocialista kultúrpolitikának köszönhetően közel sem születhetett annyi dal, mint ugyanekkor nyugaton, de az azt követő évtizedekben sem volt olyan könnyű zenét rögzíteni és – valamilyen formában – kiadni, mint a 2010-es években, amikor már egy laptopon is készülhetett sláger a Youtube-ra, Bandcampre vagy Soundcloudra.

Hogy a 2010-es évekre mennyire megváltoztak a zenehallgatási szokások, azt leginkább azzal lehet érzékeltetni, hogy az évtized elejéhez képest mekkorát fordult a világ. 2010-ben nemhogy az iPod-unkra töltögettük át az asztali számítógépünkre így-úgy letöltött, ott gondosan rendszerezett fájlrendszerben tárolt zenét, hanem CD-ket vettünk, sőt, írtunk. Ma meg ott tartunk, hogy sok műfajban már csak megszokásból adnak ki lemezeket, hiszen ezeket a streamelés korában szinte senki sem hallgatja meg az első hangtól az utolsóig.

A magyar zene talán a 2010-es években mozgott leginkább együtt a nemzetközi trendekkel, soha nem volt ilyen kicsi a lemaradásunk. Hogy ettől jobb számok is születtek-e, mint az 1960-as vagy 1980-as években, azt majd döntse el az utókor, de tény, hogy köszönhetően részben az internetnek, részben pedig talán annak, hogy amióta ez az ország létezik, ebben az évtizedben látogatott el a legtöbb releváns előadó Budapestre, egészen együtt mozogtunk a popkultúra epicentrumával. Látszik ez azon is, hogy a 2010-es években sokkal több női előadó futott be Magyarországon, mint a 60-as, a 70-es, a 80-as, a 90-es vagy akár a 2000-es években, és erre a listára is sokkal több női előadó került fel, mint a korábbiakra.

Ugyanezeknek a fejleményeknek köszönhető az is, hogy a 2010-es évek a popzenében a globalizációé lett. A korábbi teljes angolszász dominancia ha nem is roppant meg, de sokat színesedett, akár a mainstreamről (k-pop és Despacito-folyományok) akár földalatti szubkultúrákról (tanzániai singeli és török pszichedelikus rockzene) volt szó. Az ezt lehetővé tévő infokommunikációs/kulturális hálózat születésének azonban volt egy nem várt hatása is: a nagy egyesítés helyett/mellett egymástól teljesen elszigetelt kis színterek alakultak ki mindenhol. Nincs ember, aki képes lépést tartani egy Magyarország-méretű közeg minden kis kultúrbugyrával, meg tudná hallgatni mindegyikük termését, el tudna járni az összes koncertre. Talán ezért is volt különösen nehéz ezt az évtizedet összegezni és a számait rangsorolni, na meg azért, mert – ahogyan ez a quartos listákon is látszik – sokkal egyszerűbb hosszú évek távlatából rendszerezni egy évtized zenei termését, mint rögtön az időszak lezárultakor.

A szétszabdaltság eredménye egyébként az is, hogy ezen a listán nincsenek igazán nagy nevek.

Az előző évtizedek listáira mindig több előadó is felkerült, aki aktuálisan meg tudta volna tölteni a Budapest Sportcsarnokot. Aki viszont a 2010-es években csinált elég jó zenét ahhoz, hogy itt legyen a helye a legjobb 100 közt, az nem tud eladni 10 000 jegyet a koncertjére. Talán majd a 2020-as években!

A listát összeállították: Bede Márton, Czinkóczi Sándor, Dankó Gergely, Gelegonya Edina, Herczeg Márk, Horváth Bence, Kocsis András, Lang Ádám, Neményi Lilla, Németh Zsófia, Rónai András, Sarkadi Zsolt, Simai Panni, Szabó Benedek, Szabó Sz. Csaba. (A részvevők nem pontozhattak olyan számokat, melyek elkészítéséhez közük volt.)

A lista egy 340 elemű shortlist számainak pontozásából állt össze, a dalokat 1-től 10-ig lehetett értékelni. A lista színesítése érdekében utólag bevezettünk egy új szabályt: az a szám, amelyikre senki nem adott 10 pontot, kiesett a listáról, függetlenül attól, hogy a pontjai alapján bekerült volna a legjobb 100 közé. Szintén a lista színesítése miatt szerepeltetünk minden együttest csak egyszer, ezért vannak linkek több szócikkben is az adott együttes több számára is, hiszen ha a lista számonként állt volna össze, ezek is felkerültek volna.

A lista első 50 helyezettje itt látható.

A szócikkeket írták: Bede Márton (BM), Czinkóczi Sándor (CZS), Gelegonya Edina (GE), Herczeg Márk (HM), Horváth Bence (HB), Kocsis András (KA), Neményi Lilla (NL), Németh Zsófia (NZS), Rónai András (RA), Sarkadi Zsolt (SZS), Szabó Sz. Csaba (SZSZCS).

100. Platon Karataev – Elevator (2016)

link Forrás

A Platon Karataevről kevesen tudják, hogy jelenleg az egyik legismertebb magyar zenekar külföldön, főleg Németországban, miután többek között ezzel a számukkal felkerültek számos nemzetközi playlistre a Spotifyon. Nem véletlen, hiszen a keserédes folkszám gyönyörű harmóniákkal és költői szöveggel mesél egy elmúlt szerelem fájdalmáról és csalódásairól. A zenekarban az a legjobb, hogy az amúgy végtelenül finom és érzelmes számaikat magával ragadó energiával tudják előadni élőben is, nem véletlen, hogy pesti koncertjeik szinte mindig teltházasok. (KA)

99. Kapitány Máté – Szörny (2019)

link Forrás

Az újvonalas magyar hiphop kimagaslóan legeredetibb producere Kapitány Máté, amire a Szörny alapjában elhelyezett rengeteg ötlet is bizonyíték, a csúszkáló dallamtól a ritmikus zajocskákon át a sziréna szellemes beépítéséig. A szöveg pedig számos poént rejt – ami elsőre bénaságnak hat, valójában az az egyik legjobb. (RA)

98. Halál Judit – Balaton (2011)

A Balaton a magyar kultúra része, minden korszak, minden generáció viszonyul valahogy hozzá, és magyar művészek százai ábrázolták ezeket a viszonyokat útikönyvekben, regényekben, elbeszélésekben, szobrokban, képeken és dalokban is. Azt viszont kevesen hitték volna, hogy a 1980-as években született generáció legszebb és talán legtalálóbb Balaton-dalát épp a Halál Judit fogja ledobni. Ebben, az együttes zajosabb munkásságától némileg elütő számban úgy kerül elő a gyerekkori nyaralások nosztalgiája és a szezon közelgő vége, hogy nem is csak a megváltozó, hirtelen idegenné váló, de mégis ismerős tóról, hanem rólunk is elmond valamit. Talán azt, hogy lófaszt se lehet kezdeni azzal, hogy felnövünk. (SZS)

97. Junji Ito – Dear God (2017)

A Dear God egy szorongó tinilány imája azért, hogy múljon már el a sok szar, és addig is, amíg nem jön helyre az élete, a többi ember se legyen boldog körülötte. De igazából nem hisz istenben, és rosszat sem akar senkinek, csak vannak élethelyzetek, amikor úgy tűnik, soha nem lesz vége a szenvedésnek, és a legjobb ötlet ilyenkor egy ilyen zajos dalt írni. (NL)

96. Honecker Bosszúja – Fiatal-irtó (2014)

link Forrás

A más néven már 2005-ben alapított salgótarjáni lo-fi synthpunk zenekar Fiatal-irtó című száma jól jellemzi az életművet: a totalitárius diktatúrák szörnyűségei és a gyerek- és tinédzserkori élmények keverednek abszurd módon, leginkább morgó nyugdíjasok szemszögéből. Erich Honecker 1994-ben halt meg, a Honecker Bosszúja 2015-ben oszlott fel. (HM)

95. Bankrupt – Lee Marvin (2015)

link Forrás

Az emberiség történelmének valószínűleg még sosem volt olyan évtizede, amikor ne siránkoztak volna azon, hogy mindenki elpuhult és eltűntek az igazi férfiak. És amikor a 2008-as gazdasági válság pont a férfiak által dominált szektorokat kezdte elkaszálni, egyre többet lehetett hallani arról, hogy az amerikai heteroszexuális, fehér férfiak egyeduralmának korszaka leáldozóban van, de arra is figyelmeztettek, hogy erre egyesek agresszívan vagy csak szimplán nevetséges túlkompenzálással fognak reagálni. A Bankrupt zenekar a jelenséget nagyon viccesen megfogva írt egy himnuszt a háborús nemzedék akcióhőséről, a mindig stramm Lee Marvinról. A szám angol verziójában talán egy fokkal még jobban kijön azoknak a hangja, akik végképp elvesztették a fonalat a 10-es évek elején: „Lee Marvin, Lee Marvin/Come back cos the girls are starvin’/For real men, strong and charmin’/Just like you.” (CZS)

94. Baba Aziz – Lány, Nyár, ATM (2017)

link Forrás

Ezen a százas listán annyira még nem látszik, az évtized végére úgy feltört a magyar trap, mint a talajvíz. A szcéna beindulásának egyértelműen Baba Aziz volt az egyik nagy pionírja és katalizátora, még úgy is, hogy soha nem lépett fel sehol élőben. Bár ez a dal nem igazán nyújt betekintést ebbe a világba, újhullámos nyárisláger stílusgyakorlatnak kiváló, és maradandó dallamtapadást tud okozni. (KA)

93. Masc – Egy csík pista vénába tolva, ez az igazi energia bomba (2012)

link Forrás

Ha volt idegesítő trendje a 2010-es éveknek, az mindenképpen a trashbulik világa volt, amelyeken egy generáció még azt sem volt képes bevallani magának, hogy Sláger Rádió-hallgató szülei szintjére öregedett, és ezért csak ironikusan mert Kozmix- és Limp Bizkit-slágerekre bulizni. Nem is született ebből a szörnyűségből semmi értelmes, kivéve ezt a műremeket, amely a holland gabberkultúrát hozta össze a magyar mulatós zenék tudatmódosító-népszerűsítő repertoárjával. Csak itt nem a kerítésszaggatót és az após borát istenítik, hanem a 2010-es évek másik nagy trendjét, az egyre hülyébb nevű és hatású dizájnerdrogokat. Igazán kár, hogy a vénába tolt Erős Pista nem lett a magyar tide pod challenge, mert a potenciál azért megvolt benne. (BM)

92. Camp Koala – Cut (2016)

link Forrás

Valószínűleg a Camp Koala az egyetlen punkzenekar ezen a listán, aminek a koncertjéről még a Magyar Nemzet is lelkesen számolt be. Ahogy a polgári napilap akkor megfogalmazta: „nincsenek túljátszott gumipunk cifraságok, épp annyira üvöltenek a mikrofonba, amennyit a 21. század elvisel, és a duma sem uralkodik a muzsikán”. És a Cut talán a Camp Koala legkevésbé túlbonyolított száma, ami annyira nem szövegcentrikus, hogy nem is hosszabb három sornál, de a fájdalmas vokállal és a posztpunkos gitárral mégis ellebeg három percig. (CZS)

91. Sírgondozók – Kadhafi (demo) (2011)

link Forrás

Az nyilvánvaló, hogy az arab tavasz és a salgótarjáni hálószoba-darkwave találkozásából csakis valami remek dolog sülhet ki, ám a Sírgondozók (ami majdnem, vagy teljesen ugyanaz a zenekar, mint a listán ugyancsak szereplő Honecker bosszúja) vicces és klausztrofób, talán ironikus, talán véresen komoly Kadhafija még a legvadabb várakozásokat is felülmúlja. Ennek a számnak egyébként van egy sokkal profibb megszólalású verziója is 2018-ból, de a demo természetesen sokkal jobb. (SZSZCS)

A cikk folytatódik, csak lapozni kell hozzá itt lenn
↓↓↓

90. Analog Balaton – Medvelábnyom (2017)

link Forrás

A Medvelábnyom volt a zenekar legelső száma, és visszatekintve teljesen kilóg az Analog Balaton mostani munkásságából. A vokál- és gitárközpontú dalnak az elektronika itt még csak kiegészítést ad, de aki volt azóta a banda fellépésén, az tudja, hogy mostanra sokkal inkább hasonlítanak egy elektronikus tánczenei élőszettre, semmint koncertre. De pont ezért érdemes élőben hallgatni őket, meg azért is, mert három klipen és egy feldolgozáson kívül még mindig nem jelentettek meg semmilyen hangzóanyagot hivatalosan. (KA)

89. Felső Tízezer – Süllyedő hajó (2015)

link Forrás

Ez Sallai László (The Sommersault Boy, Szabó Benedek és a Galaxisok, Platon Karataev, Zombie Girlfriend, stb.) első zenekara, amiben magyarul énekel. A dalaikról azt szokták írni, hogy generációs témákat feszegetnek, az útkeresésről szólnak, a hangulat nosztalgikus-érzelmes, de vicces és ironikus is egyben. De akár elég lenne annyit mondani, hogy ez pont az, aminek elsőre tűnik: dallamos gitárpop. Akit érdekel a zenekar, annak még ezeket ajánljuk: Hip-hip-hurrá, 2020, A tévedés áldozata, B-terv, Ismeretlen tettes. (HM)

88. Cappuccino Projekt ft. Cz. K. Sebő – Te mutattad Mac Demarcót (2017)

link Forrás

A Cappuccino Projekt a Felső Tízezer korábbi gitárosa, Korándi Dávid szólóprojektje, amely egy, az évtized végéig tartó szünet előtt két lemezt adott ki. A hangzás tökéletesen hozza azt, mint amit egy mai pesti lo-fi hálószobapop-előadótól várunk, a szövegek pedig Dávid lelkének legmélyéig érnek. Az eddigi életműből talán ez, a Cz. K. Sebővel közös szám volt a legkiemelkedőbb, amely a címben említett Mac DeMarco chillwave-es prüntyögésével és a Portugáliában forgatott klipjével folyatja a hallgatót valamilyen fura nyáresti szentimentális állapotba. (KA)

87. Lupo – Táncoltok dalolásztok (2011)

link Forrás

A 2010-es évekre átalakult zenefogyasztási szokások eredményeként nem történhetett meg az, ami az előző évtizedben, amikor Dopeman és Kicsi Tyson száma, a Lopni nem csak a legjobb volt a magyar rapben, hanem a szélesebb közönség arcába is bele volt tolva a VIVA-nak köszönhetően. Ma már nem így fogyasztunk zenét, ezért a Táncoltok dalolásztok, hiába dobja be az egyik legfülbemászóbb refrént, amit magyar nyelven bárki írt ebben az évtizedben, nem lett akkora sláger, mint amit megérdemelt volna.

És persze azért sem lett, mert szemben az egyébként is mindig a fősodorba vágyó Dopemannel, Lupónak esélye sem volt ilyesmire Újpestről. „A magamfajta cigánygyerek az utcákra való” – ahogy azt itt is megfogalmazta, a realitásokat jobban felmérve, mint bármilyen, a hazai társadalmi mobilitást kutató szervezet. Lupo a legjobb budapesti lokális rapszcénát megszülő IV. kerület legerősebb karaktere, ennek a számnak a videójában a még egészen kölyökképű Curtis is ott keményít mellette, de valahogy egészen pehelysúlyúnak tűnik a főhős mellett. (BM)

86. Berosszulás – Balsors-nemzet (2018)

A budapesti zajos hardcore punk power trió már a nevével is jól szimbolizálná a 2010-es éveket, de szerencsére Fefi, Patrik és Márk egyszerű, dühös zenéje még ennél is kifejezőbb. Ha pedig létezne egy dal, amit a magyar közéletet undorral eltöltő emberek közös tudattalanja hozott volna létre, akkor az pont olyan lenne, mint az utolsó szám a Berosszulás legutóbbi, 2018-as lemezén. A koncertek legvégén különösen jól működik, közvetlenül a 107 és egy generációs coubból vett idézet után. Kevés jobb módja van a feszültség levezetésének. (HM)

85. Jolly + Kis Grófó – No Roxa Áj (2012)

link Forrás

Annak ellenére, hogy rengeteg ember hallgat Magyarországon mulatóst, a műfaj sosem tudott a magyar könnyűzenei mainstream részévé válni annyira, amennyire Szerbiában az a turbofolk vagy Bulgáriában a csalga. De a mulatós mindig is ott hömpölygött a fősodor mellett, hol távolabb, hol közelebb. Időről időre jött egy előadó vagy egy szám, ami áttörte két világ közt húzódó képzeletbeli választóvonalat, és ideig-óráig az egész ország slágere lett. Ilyen volt a No roxa áj is, amit a saját műfajukon belül már akkoriban is nagy sztároknak számító Jolly és Kis Grofó együtt robbantottak a Youtube-ra költözést teljesen még be sem fejező magyar zeneipar arcába. A 93-as születésű Kozák László, azaz Kis Grofó azonnal az internetező fiatalok kedvence lett, bármit be lehetett futtatni a nevével, egy rakás zenész kereste vele az együttműködést. Ennek az aranyláznak volt talán még a legízlésesebb beteljesülése a 2015-ös, Pixával közös Bulibáró, de aztán lecsengett ez is. De a No roxa áj még mindig nagyon jól szól. (SZS)

84. Fél fény – Szörnyű dógok (2012)

A parasztkodó szalonzenével kísérletező Fél Fény zenekar a 2012-es lemezének végén ezzel a számmal vigasztalta meg a hallgatókat az előző 12 szám miatt. És ahhoz képest, hogy az album többi száma tényleg inkább az öncélú hülyülésről szól (szerencsére), ez tényleg egy szép szám arról, hogy nem lehetünk akkora szarban, ami után nem jöhetne valami még rosszabb. A vége úgyis az lesz, hogy bambán nézünk magunk elé. Mi lehetne ennél örökérvényűbb? (CZS)

83. Middlemist Red – Illuminair (2016)

link Forrás

A még mindig nagyon fiatal és nagyon szép férfiakból álló Middlemist Red gyorsan maga mögött hagyta a középutas, bluesos gitárzenét, és a második lemezén már kozmikus szintetizátorokkal átmosott neopszichedelikus stadionrockra váltott, ami nagyszerű döntésnek bizonyult. Ebben a szellemben készült a zenekar talán legemlékezetesebb dala, az Illuminair is: a hangzás egyszerre szellős és bombasztikus, a basszus megállás nélkül nyüzsög, a refrén már-már monumentális, ráadásul képes csaknem öt teljes percen keresztül fenntartani a figyelmet, noha az rendkívül hosszú idő. (SZSZCS)

82. Mulató Aztékok – Füli Gér (2016)

link Forrás

A magyar rap, különösen annak „underground” része egymilliárd sebből vérzik, de most tényleg ne ezeket szakítsuk fel, hanem emeljünk ki egyet: nincs olyan magyar MC, akinek hangjába, mint Rakiméba vagy Q-Tipébe, csak úgy kellemesen bele lehetne süppedni, teljesen függetlenül attól, hogy éppen miről szövegel.

A Slow Village-ben is aktív MC Tink viszont tudja ezt a hangot hozni, és nem ez a Mulató Aztékok egyetlen erőssége. A hangmintákhoz csak ritkán nyúló, inkább szinte minden zenét maguknak író együttes zenei világa és a leginkább a Balzac utcát istenítő szövegei is messze túlmutatnak a nyugati rapsablonok majmolásán. Nem véletlen, hogy 2017-es Hangover-mixükben Cseh Tamás is helyet kapott: a Mulató Aztékok is jellegzetesen a pesti flaszter zenéje, nem valami elképzelt gettóé. (BM)

81. Freakin' Disco – Rules (2017)

link Forrás

A Freakin’ Disco második albumára csiszolódtak össze igazán a jazzből és az elektronikus zenéből hozott elemek, és ez a nagyon sötét Rulesban és a Bardóban hallható a legtisztábban. Előbbiben úgy fokozzák a feszültséget súlyos basszusokkal, a torzított énekkel és a szintikkel, mintha valamilyen leszámolást néznénk egy filmben. Nem véletlen, hogy Freund Ádám egy olyan klipet rendezett hozzá, mintha egy nagyon elszállt thriller előzetese lenne. A zenekar tragédiája, hogy sajnos a számhoz illő, nézhető magyar thriller sosem készül el. (CZS)

80. Musica Moralia – Golden fight (2017)

link Forrás

Meggyesházi Éda egyszemélyes poszt/freak-folk projektjéről szokás mindig leírni, hogy a saját maga által preparált hangszerek mellett a csend legalább annyira fontos alkotóeleme a daloknak. Ehhez képest a Golden Fight egy szinte már sodró lendületű darab, egy visszhangszerűen szóló cimbalommal és egy olyan énekhanggal, ami teljesen egyedi a hazai mezőnyben. (HB)

79. Bozo – Máté Péter (2018)

link Forrás

Az Idegenek jönnek című 2017-es lemezük nagyon pozitív fogadtatásán is látszik, hogy a Bozo nagyon jól működik. Egymás után írják a lendületes, könnyen dúdolható slágereket, és valahogy az egész olyan könnyednek tűnik, mintha fán teremnének valahol ezek a számok. Az albumot indító Máté Péter sem tököl, minden hang pontosan a helyén van, és azonnal a fülünkbe mászik. Az együttes pályaíve 2019-es, többnyelvű lemezükön sem tört meg, ha így folytatják, könnyen lehet, hogy a 2020-as éveket összefoglaló listára is fel fognak majd kerülni. A tavalyi lemezükön szerepel az erre a listára szintén felkerült, finoman mediterrán Sono Matto is. (SZS)

78. Blahalouisiana – Deeper (I'm Going Deeper) (2016)

link Forrás

A volt Jacked romjain alakult zenekar 2013-ban dobta ki első EP-jét, 5 angol nyelvű bluesos indie dallal. Később, miközben nagyszínpados zenekarrá nőtték magukat, egyre inkább a rádióbarátabb, magyar nyelvű számok felé fordultak. Az átmeneti időszakból származik a Deeper, ami azzal együtt a legjobb számuk, hogy csak egy no-budget klippet forgattak hozzá egy délután a 2010-es évek popzeneileg meghatározó budapesti klubjában, a Beat on the Bratben. (KA)

77. Carson Coma – Song about my Grandma (2019)

link Forrás

Nagyjából a Clash óta ismerjük ezt a trükköt a popzenében: tehetséges és lehengerlően lelkes fiatalemberek csapata csak annyit csinál, hogy gyorsabban/dühösebben/energikusabban játssza az előző generációk zenéjét. Mire a közönség és a kritika felkapja a fejét, a hirtelen felfutott együttes már máshol jár, egy egészen más úton. Arctic Monkeys, Horrors, Iceage, csak hogy a közelmúlt híresebb példáinál maradjunk.

Az évtized legvégén berobbant Carson Coma jelenleg az első fázisban van, amikor a tehetség és a lelkesedés simán elviszi a hátán a produkciót, és egyáltalán nem baj, hogy a zene, amit játszanak, szinte teljesen nélkülözi az egyedi hangot, és elsősorban a magyar beat- és táncdalhagyományokra támaszkodik. Kit érdekel, amikor ilyen szórakoztató számaik vannak? Majd a 2020-as években eldől, hogy maradnak ennél a receptnél, és az évtized végén már az Arénát töltik meg, vagy húznak valami bátrat. (BM)

76. Rákosi – Intro (2017)

link Forrás

A 2010-es évek magyar underground hardcore punk együttesei közül egyértelműen kiemelkedett a mezőtúri Rákosi, ami a 2013-as I. lemeze és a 2017-es VI. között csak egyre jobb lett. A szöveg, a zene, a hangzás és az egész produkciónak az elviselhetetlen világtól frusztrált hangulata odáig tökéletesedett, hogy már nem volt hova továbbvinni, a Rákosi 2019 nyarán feloszlott (egyes tagjai most a Haváriát és a Terminátor 1-et csinálják). Az Intro gyönyörűen adja meg az alaphangot az utolsó lemezhez, aminek egyik jellemző tempójú és témájú dala a Középkor, ami akár a közeljövőről is szólhat. (HM)

75. Hiteljugend – Euschwitz (2010)

link Forrás

A jellegzetes újhullámos beütésű szegedi posztpunk-színtér talán legeredetibb zenekara volt a Hiteljugend. Az erősen antikapitalista, de játékosan disztópikus szövegeiken keresztül mind a gazdasági válságra, mind a szociálisan érzéketlen rendszer közönyére adtak meglepően hiteles (!) választ. A Hiteljugend egyetlen kiadott lemezén nagyjából végig a jelenkor és a Harmadik Birodalom közti analógiákat kutatja, ennek megfelelően az Euschwitz című számban az Európai Unió és a holokauszt keresztezését viszik végig koncepciózusan. Persze amikor elhangoznak például olyanok, hogy „sárga csillagok”, akkor azért időzőjelbe tehetjük, hogy ez az egész mennyire is komoly, de ez semmit nem von le az Euschwitz értékeiből, főleg mivel a lendületes poszt-punk (ami ha úgy tetszik a hidegháború zenei megfelelője) is egyből beszippant. (NZS)

74. Slow Village – 2000tizenvalahány (2016)

link Forrás

A 2010-es évek nem a nagy műfaji újítások évtizede volt, kevés kivételtől eltekintve külföldön is, de Magyarországon még inkább olyan előadók futottak be, akik nem csináltak mást túl azon, hogy a legeredetibben nyúltak a múlthoz. Volt, aki a 70-es, volt, aki a 80-as, sőt volt, aki a 60-as évek hangzását frissítette fel, ez a lista is tele van ilyen előadókkal. Éppen ezért lehet tökéletes emblémája az évtizednek a Slow Village 2000tizenvalahány című száma, ami a címe ellenére simán készülhetett volna a 90-es években is. De ez egyáltalán nem hátrány, ez egy ilyen szám, egy ilyen korból. (SZS)

73. E Sávok – A szerelmes él (2013)

Ez itt nem leszámolás az ún. illúziókkal, hanem az az állapot, amikor már eleve tisztában vagy azzal, hogy valószínűleg ez a szerelem is éppen ugyanolyan szarul fog végződni, mint azok az előzőek, akik most csontvázakként ücsörögnek sorban, dróton a madarak (vagy a buszon, persze). Mindennek ellenére mi mégis megint döntünk valaki mellett, és jó-jó, az egész félresiklik, de hát legalább a mi döntésünk volt, köszönjük szépen. És a fantasztikus egykori szegedi zenekar, az E Projekt által megírt, de már az utódzenekar E Sávok, azaz Futó Péter és Nagy Gergely által zongorára és gitárra felvett dal minden durvaságával együtt éppen ezért csodálatos. Mert így aztán segít akkor is, ha izgatott várakozásban vagyunk, mielőtt valami jó elkezdődik, és valaki talán még egy „kibaszott várat” is felépít bennünk. Akkor is, amikor az a jó aztán valami nem is olyan nagyon jóba fordul át. De még akkor is, amikor mindennek vége és mi újból csak ott maradunk kettesben az aranyzakós Elvisszel a konyhánkban. (GE)

72. Aires Altos – Not Bargaining (2013)

A Many Stages of Grief lemez dalai egy szakítás utáni gyász fázisait dolgozzák fel. Méltatlanul könyvelték el annak idején a férfi zenei újságírók „sután bájosnak” az Aires Altost, még mindig bicskanyitogató a „gyermekien szép” hasonlat erre az iszonyatosan hátborzongató zenére. Ha férfi írta és énekelte volna ezeket a dalokat, bizonyára más lett volna a reakció. De hát legtöbbször nők kerülnek ilyen fojtogató, bizonytalan, kiúttalan kapcsolatokba. Fogvacogtatóan súlyos az egész. És gyönyörű. Egy hideg, egyoldalú szerelem gyásza ez, aminek az elengedése után a nő nem hajlandó alkudozni már magával. Az önutálat és önhibáztatás mellett kirajzolódik a képe egy olyan embernek, aki teljesen elvesztette az identitását a nárcisztikus exében, mégis eljut végül oda, hogy kilépjen a kegyetlen kapcsolat örökösnek tűnő körforgásából.

Az együttestől felkerült a listára a Trabant című szám is, amiben ezek a sorok is szerepelnek: „mindegy kivel, mindegy hová mész, elkísér a bizonytalankodó félsz, hogy nem ő, nem ő az első és nem ő az utolsó, akitől halálos ítélet lehet egy szó.” Pontosan így éreztem magam 2013-ban én is, és még sokáig, minden kapcsolatomban, azt hittem, hogy még nekem kell hálásnak lennem azért, ha elvisel valaki 5 percnél tovább. Kár, hogy nem írtam akkor a Vicusnak, lehet összebarátkoztunk volna, és elmesélhettem volna, hogy én is szorongok, és szarjuk le együtt ezt a hülye világot, amiben elhitetik az érzékenyebb emberekkel, hogy velük van a baj. (NL) (Disclaimer: a szócikk szerzője azóta a Holnaplányokban együtt zenél Bárdits Vicussal, aki az Aires Altos énekes-dalszerző-gitárosa.)

71. Piss Crystals – Problem (2019)

„HÚGYKÖVES, SÖRBEN PENÉSZEDETT, ÁPORODOTT KÍN-PUNK EMO ZAJ FOS 2011 ÓTA” – hirdeti magáról gyönyörű gportalos(!) weboldalán a Piss Crystals. A többnyire a Dürer Pince és a Gólya környékén megtalálható underground punk színtér legnépszerűbb együtteseinek tagjaiból álló stoner krautpunk supergroup dolgozott már fel Fáraót, Piramist és Black Sabbathot is. A szó minden negatív zöngéjétől mentes örömzene, nem sokkal az új lemezük megjelenése után tartott koncertjükön például egy hosszabb, elszállós, füves dzsemmelést toltak – és ez amilyen rosszul hangzik, olyan jó volt. (HM)

70. Péterfy Bori & Love Band – Föld hívja Földet (2017)

link Forrás

2017-ben Péterfy Bori és a Love Band tízéves születésnapjára egy nagyszerű, elektronikus, diszkós lemezzel lepte meg magát. A Bori X album (egyik) csúcsdala ez, ami úgy táncoltat, hogy közben elemelkedik a földtől, és az önfeledten magával húzó zenében alig leplezetten ott munkál valami lefojtott sötétség is. (RA)

69. Bëlga – Fizetésnap (2012)

link Forrás

Bár a Bëlga inkább az előző évtizedben ment nagyot, az utóbbi 10 évben is voltak hatalmas góljaik, ezek közül is az egyik legnagyobb a Fizetésnap, a dal, amit tényleg minden ember ért, aki valaha élt a saját fizetéséből. Ez a szám is bizonyítja, hogy a Bëlgánál tényleg nagyon kevés előadó tud többet a 21. századi magyar néplélekről. Ha létezne még rendes népköltészet, az is valami ilyesmi lenne. „A Matyinak már huszadikán megjött… huszonhetedike van. Bemegyek a pénzügyre, megkérdem, az enyémmel mi van. Uh, tévedés, a rendszer szerint az ünnep csak holnap van.” Tökéletes. (SZS)

68. Megtűrtek – Összeomlás (2018)

A 2018 óta létező budapesti Megtűrtek magát úgy jellemzi, hogy „a világ első posztpank boybandje”, de ez nyilvánvalóan hülyeség. Ebből még bármi lehet, akár semmi sem, mindenesetre akármi is lesz, az ezzel a lo-fi darkwave szobaslágerrel indult el (vagy el sem indult). (HM)

67. Sleeping Machine – Baphomet Rising (2011)

link Forrás

Ahhoz képest, hogy a cím alapján valami zörgő black metálra számítanánk, ez a Possession and Exorcism Today legnyugodtabb száma. A hálószobapop-hullám többi száma között is annyira otthonmaradósnak hangzik, hogy egy tábortűz körül kellene eljátszani, azt is a lakásban kellene meggyújtani. Ráadásul Mezősi Péter egyszemélyes együttese azon kevés „zenekarok” közé tartozik, amelyik sikeresen tudta integrálni a kutyaugatást a hangzásvilágába. (CZS)

66. Padkarosda – Sírva szeretlek (2013)

link Forrás

A leginkább kelet-európai dark punkként jellemzett Padkarosda összes száma viszonylag egységesen hangzik, elég meghallgatni a 2013-as Sírva szeretlek után a 2018-as Kívülállót. Élőben éppen ettől jó, ahogy végigzakatol egy-egy koncert, érdemes megnézni egy kisebb klubban, nagyobb helyen úgysem lehet. (HM)

65. Lazerpunk – Ego Death (2018)

link Forrás

Lazerpunk 2018-as lemeze, a Death & Glory volt az első tényleg hibátlan terméke az addig inkább csak ígéretesen próbálkozó magyar synthwave-színtérnek. Ezzel a lemezzel Lazerpunk is felkerült a térképre, 2019 őszén már a második amerikai turnéját fejezte be, és máshol is egyre nagyobb visszhangja van annak, amit csinál. Az Ego Death a Death & Glory első száma, tökéletesen indítja el az albumot: a 25 másodperces, barokkos intro után azonnal le is tépi a hallgató arcát, aztán soha nem is varrja vissza. (SZS)

64. Veszélyes Faszfej – Tavaszterror (2017)

link Forrás

Sajnos e lista összeállítói nálam kevésbé szeretik az olyan számokat, amik minimum három széttartó dalból állnak össze, és ezek időnként ráadásul egyszerre szólnak. Ezért történhetett meg, hogy a Kristályszemű Srácok és főleg a csodálatos Cseh Tamás Pogrom végül hátrébb végeztek a Tavaszterrornál a Veszélyes Faszfej házibajnokságán. Vagy csak elvette az eszüket az egyetlen magyar videoklip, amiben Jennifer Lawrence szerepelt.

De ettől még kétségtelen tény, hogy ennél jobb, lendületesebb, életvidámabb poppunk-dalt nem nagyon írtak Magyarországon a 2010-es években – vagy ha esetleg igen, abban tuti benne volt valamelyik keze a Veszélyes Faszfej népes és változó tagságának. Sok műfaj próbálkozik a tavasszal kamaszosan dagadó faszok örömének megragadásával, de mindig ez működik a legjobban. (BM)

63. Anne Shirley Supersad – Neverending Roads (2018)

Az Anne Shirley Supersad Csordás Mayberian Sanskülotts Zita nyugis, álmodozós, egyszálgitáros projektje, amiben minden megvan, ami ebben a műfajban a sikerhez kell, a karakteres-különös énekhangtól a tessék-lássék pengetett gitáron át az érdekesen furcsa akcentusig. A Neverending Roads pedig a 2018-as Don't Talk lemez legjobban sikerült száma, a prüntyögő gitár felett szabadon szárnyaló, egyszerre nagyon intim, mégis grandiózus énekkel. (BM)

62. Berriloom and the Doom – Ears of Wheat (2016)

link Forrás

A Berriloom Déri Ákos gitárheavy lo-fi emo szólóprojektjeként indult, ez a dal pedig már az első kislemezén is helyet kapott, majd miután zenekarrá bővültek, áthangszerelték és Horváth R. Gideon rendezésében klipet is forgattak hozzá. A phenom'enonon új jellemezték a számot és a hozzá készült videót, mint „az irány nélküli öntörvényű harag az az érzés, amelyet nem osztasz meg mással, mert mindenkire irányul, de senkit sem érint. Amit egyedül, az ágy szélén ülve érzel. Belülről szétfeszít, elönt a méreg, mindenki veled szemben áll, de semmit nem teszel ellene.” (KA)

61. Der Tanz – Over Your Cities Grass Will Grow (2013)

Mielőtt még Kovács Gábor Új Bálaként alkotott volna nagyot, Tornyos Ákos és Gulyás Árpád társaságában összehozta a hazai furarock-színtér egyik legegyedibb hangzású zenekarát. A derTanz műfaji besorolása eddig mindenkinek csak fejtörést okozott, nem véletlen, hogy a nem sokat mondó freepunk jelző terjedt el, és ez a dal szépen vissza is adja, mi okozta a zavart: pár percben ér össze benne a sötét, stoneres énekhang, valami lassan felépülő feszültség, majd a robbanásszerűen érkező zaj. Az együttestől az A statue című szám is a listára került. (HB)

60. S Olbricht – DntTlk (Version) (2012)

link Forrás

Akár csak színtértörténetileg is felférhetne a listára a Farbwechsel kiadó első kiadványának első darabja, de közben már zeneileg is benne volt minden ebben a számban, ami aztán évekre meghatározta a budapesti techno irányait. Karcos, nyers hangzás, analóg szintik és ez a nehezen összekeverhető borongós, komor hangulat. De szinte ugyanezt le lehetne írni a Lutson in luv v2 című számról is, ami szintén felkerült a listára. (HB)

59. Hó Márton és a Jégkorszak – Hello Purgatórium! (2011)

link Forrás

Lehet szeretni vagy nem szeretni, de a Hó Márton és a Jégkorszakkal indult el a hazai hálószobapop-szcéna, amit szintén lehet szeretni vagy nem szeretni. (HM)

58. Bobafett – Nem van takarékon a Kotorék Szeretet (2016)

link Forrás

A kutyájához írt sorozat első részével Boba Laci még csak azt bizonyította, hogy ha kap egy alapot, bármiről képes szórakoztató számot írni anélkül, hogy a magyar rapet kínosan jellemző alibizésbe futna. A talán még erősebb második részben pedig már szinte szociográfiai alapossággal írja le, milyen Magyarországról Londonba járni mosogatni, miközben csak annyit akar elmondani, hogyan herélték ki félig a tacskóját. (CZS)

57. A Párt – Régi hullám (2011)

link Forrás

A sürgető tempó, a zajos gitársikálás és monoton kiabálás miatt elsőre talán fel sem tűnik, hogy milyen szürreálisan álomszerű, minden túlzás nélkül csodaszép dal is a Régi hullám. Bár egy csomó mindenre emlékeztet a Siouxsie and the Bansheestől a Sonic Youth-ig, az egész mégis annyira közép-európai a kifejezés mindenféle értelmében (és nem csak a magyar nyelv miatt), hogy igazából felesleges is a hasonlítgatás. Amúgy A Párt teljes életművét jó szívvel ajánljuk az olvasók figyelmébe, különös tekintettel az Ilona és az Utazás a Napba című dalokra, amelyek szintén felkerültek erre a listára. (SZSZCS)

56. Nohopekids – Fuzzin' Around (2011)

link Forrás

Egy szoba magányában felvett, szinte teljesen instrumentális rock n' roll-szám sosem szólt még annyira lendületesen és katartikusan, mint Horváth Zoli 2011-es gitárostroma, ami önmagában is figyelemre méltó teljesítmény. Ezt talán magyarázni sem kell azoknak, akik láthattak bulit másodpercek alatt eszkalálódni, amikor a Fuzzin' around felcsendült. Viszont aki nyitva tartja a fülét, az kihallhatja a 2010-es évek első felének legtermékenyebb és egyben egyik legtehetségesebb dalszerzőjét is a mocskos fuzz alól, akinek a radikális synth-punktól kezdve a nagypapás indie rockig minden jól áll. (NZS)

55. Bad Haircut feat. Pinky – Loveless (2011)

link Forrás

Az egyszerű emberek számára is megfizethető szintetizátorok a nyolcvanas években 5 perc alatt bárkiből zenészt csináltak, a Bad Haircut esetében pedig Horváth Zoliból (Nohopekids, Broken Cups, Terrible Ted, The Somersault Boy), a tízes évek egyik legtermékenyebb gitáros-szerzőjéből egy Casio MA-120 csinált vehemens szintipunk actet. A recept egyszerű: a Broken Cupshoz képest jóval ismeretlenebb elektronikus projekt kíméletlenül végigszánt a szintetizátor összes gyári beállításán, majd a kinyert hangokat a felismerhetetlenségig savazza (illetve a legtöbb számban artikulálatlan dühkitörésekkel, torz gitárokkal is nyakon önti). A Loveless című szám ehhez képest a rejtélyes énekesnővel, Pinkyvel készített megtörten sóvárgó, szakítós szintipunk-ballada amiben meglepően sok dallamot és túlcsorduló érzéseket is felfedezhetünk a zajburok alatt. (NZS)

54. Panel Surfers – Hesoyam (2015)

link Forrás

A Panel Surfers sikerének talán az a titka, hogy minden megvan bennük ami általában fájóan hiányozni szokott a magyar rock n' roll-zenekarokból. Vagy ha úgy tetszik, leszarnak mindent, amivel a többi zenekar túl sokat foglalkozik. Vészjósló, szörfös gitártémák, magas fordulatszám, mocskos hangzás. A Panel Surfers pontosan az a zenekar, aminek sose volt menedzsere, viszont képesek egy öreg Zsigulival elindulni turnézni, majd nyilván lerohadni vele valahol Csehország közepén. Nehéz gyenge számot említeni tőlük, kiemelkedőt annál könnyebb: a Hesoyam két és fél perc alatt olyan ívet jár be, mint egy komplett road trip. (NZS)

53. Umreti Fit – Umri sad (2015)

link Forrás

Az Umri sad neurotikusan slágeres posztpunkja azt az izgalmas és nyomasztó korszakot idézi fel megdöbbentően pontosan, értőn és autentikusan, ugyanakkor a 21. század kihívásait is maximálisan szem előtt tartva, amikor még a jugoszláv új hullám számított az egyik legmenőbb dolognak az egész keleti blokkban. Talán mondanunk sem kell, hogy az Umreti Fit is egy szegedi zenekar (volt), mint még oly sokan mások erről a listáról. (SZSZCS)

52. Silf – Satellite Phone Blinks Red Light (2012)

link Forrás

A két Farbwechsel-alapító, Alpár és S Olbricht közös projektje az évtized közepén beütő szintireneszánsz egyik nagy hazai húzása volt. Ez a dal pedig szépen hozza a műfaj összes hangulati elemét: sufniszintik, nyolcvanas évekbeli tévésorozatos beütések, tánc valahol a lötyögés és a boldogság között félúton. (HB)

51. Stílus Együttes – Támadnak a bőrfejűek 2017

link Forrás

A listánk legvidámabb dalát előadó Stílus Együttes két közismert kópé, Új Látásmód Kornél és Csermanek Csabi közös produkciója. A Da Da Da minimalizmusát kicsit sem megújító, csak skinheadromantikával leöntő Támadnak a bőrfejűek olyan kis szösszenet és ujjgyakorlat, amit az ilyen szellemes fiatalemberek egy délután alatt kitalálnak és összedobnak, de éppen ettől ilyen szórakoztató és fülbemászó. Az égvilágon semmi köze a 2010-es évekhez, csak véletlenül pont most született. Ha tíz évvel később jön ki, akkor a tíz év múlva írandó listánkra kerül fel. (BM)

A lista második fele itt látható.

(Címlapi kép: Kiss Bence)