A 2010-es évek 100 legjobb magyar száma – 50-1.

10. Dehidratált Fejek – Fasiszta geci a kormány (2017)

Annyiszor sütötték már el, hogy „ezért nem volt érdemes rendszert váltani”, de valójában tudjátok miért nem volt érdemes rendszert váltani? Hogy még a 2010-es évek Magyarországát is egy CPg-számmal lehessen a legjobban összefoglalni. Lehet, hogy nem a Fasiszta geci a kormány az évtized legjobb magyar száma – szerintem speciel egyébként igen –, de hogy a zeitgeistet ez ragadta meg legjobban, azzal ne vitatkozzon senki.

A Dehidratált Fejek a punkkánonnak nem dühösen ordító, hanem Jonathan Richman-iskolájából merít, de a blazírtan klimpírozás az egyetlen különbség ez a szám és a CPg valamelyik fejjel a fallal rohanó klasszikusa közt. Az 1980-as években ugyanis legalább volt egy fal, aminek tettre kész fiatalok nekirohanhattak fejjel, szemben ezzel a mai foshíg, posttruth izével, ahol még az sem tudja magát összevérezni, aki nagyon akarja. Nem Erdős Péter belét szeretnék kitépni, csak álmukban szorongatják Németh Szilárd nyakát, és már botrányt sem akarnak, csak a vaktérképen keresni új hazát. Magyarország halottabb, mint a punk. (BM)

9. Dorothy's Legs – Watch Me Go! (2015)

Visító-szirénázó, euforikus bulihimnusz egyfelől, kompromisszummentes, edgy popszám másfelől, ami éppúgy szólhatna egy szabadtéri tömegfesztiválon, mint valami belvárosi kiállításmegnyitón. A Dorothy’s Legs a ma már inkább színésznőként (Egynyári kaland, Drakulics elvtárs) ismert Walters Lili és Szilágyi Máté szintis-posztpunkos (néhol akár electroclash-esnek is nevezhető) popzenét játszó duója, amely létezésének néhány röpke éve alatt csinált kábé tíz, de legalább nyolc csodás dalt, aztán pedig úgy felszívódott, mintha csak valami káprázat lett volna. A zenekar egyértelműen 2013-14-ben volt a kreatív csúcson: ekkor készült baljós hangulatú, de így is őrülten fülbemászó Mable, illetve a búcsúdalnak is beillő Watch Me Go!. (SZSZCS)

8. Új Bála – I Break Horses (2016)

Az elektronikus zenében az évtized egyik nagy trendje a lo-fi volt, egy kisebb meg a zajtechno rövidebb életű virágzása. A korábban a Der Tanz posztpunk-zenekarban játszó Kovács Gábor, vagyis Új Bála mindkettőhöz sorolható, de ezen belül rendkívül egyéni hangot alakított ki. (Nem véletlen, hogy a világ mindenféle tájain működő kiadók jelentettek meg tőle zenéket, sokat kazettán.) Nyers, torzuló, savval szétmart, gyakran látszólag egymáshoz nem is illeszkedő rétegeket pakol egymásra, amik minden valószínűség ellenére mégis összeállnak sajátos logikával működő egységekké. Az eredmény a maga módján roppant szórakoztató is tud lenni, vagy akár az eufória olyan változatával is szolgál, mint az I Break Horsesban - elcseszett egy eufória, az igaz, de a miénk. (RA)

7. Broken Cups – Love (2012)

A Broken Cups, de főleg Fekete Dávid hangjának és előadásmódjának idegessége pillanatok alatt a hallgató bőre alá mászik. Ez a posztpunk/darkwave-szám pedig egyszerre húz előre és ránt vissza, szenvtelen, és köp egyenesen a szemünkbe, miközben az énekből szinte csak valami monoton zúgás marad hátra. A Love azt a fajta sötétséget kínálja ezüsttálcán, amibe önként lépünk bele, még ha egyébként tudjuk is: nem biztos, hogy ezzel annyira jól járunk. A dalnak egyébként van egy másik verziója, és ez is simán felfért volna a listára, amire a Sickness és a Flesh című számok szintén felkerültek a Broken Cupstól. (GE)

6. Imanexperiment – Where U Are (2019)

Az elmúlt évek egyik legizgalmasabb új hangja volt imanexperiment Nita egyszemélyes spacepop-projektje: rengeteg kísérletezés, álomszerű saját világ, vizuálisan is erős klipekkel megtámogatott dalok. Ennek a folyamatosan formálódó hangzásnak az eddigi csúcsa ez a szám, ami egyszerre egy hibátlan popdal, közben meg egy csomó ötlettel telepakolt fura hibrid. (HB)

5. Dope Calypso – Boys From Heaven (2015)

Néhány dolog soha nem megy ki a divatból a popzenében. Az olyasmik, mint kiállni egy-két gitárral meg egy dobfelszereléssel (a billentyűsök: opcionális), és egy szuszra eljátszani egy megállíthatatlanul rohanó rockszámot, miközben a színpadon és az előtt is beterít mindent a ritmustalanul mozgó, jól megnövesztett haj. A Boys From Heaven is egy ilyen, a helyét bármilyen zenei klímában megtaláló és attól függetlenül is működő szám. És a jelenleg negyedik lemezénél járó Dope Calypso esszenciája is talán éppen ebben a dalban a legtöményebb – a város koszos, a kezünkre vér, a talpunkra sperma ragad, de ha megtisztulást nem is, megkönnyebbülést azért még adhat, ha a lábunkat térdig letáncoljuk. (GE)

4. Unknown Child – Heard You Moving (2015)

Ez a csodálatosan minimalista és intim szám nem evilági erővel idézi meg az esti csönddel teli lakást, a múlt szellemeit és a nagyon is jelenbéli vágyakozást. Az otthon, talán éppen ugyanabban a lakásban készült felvétel a maga tökéletlenségeivel és polírozatlanságával egyáltalán nem vesz el a Heard You Moving erényeiből, hanem épp ellenkezőleg, intenzívebbé, valódibbá teszi azt. Szurcsik Erika Unknown Child névre keresztelt szólóprojektjében a képek és hangok egyaránt hangsúlyosak, ezért érdemes Erika zine-jeit is lapozni a zene hallgatása közben, de ettől függetlenül az I heard you moving-hoz hasonló instant, azonnal működő számok önmagukban is felejthetetlenek. A listára felkerült a Young Wolves című dal is. (NZS)

3. Dorota – Solar The Monk (2019)

Ügyes időzítéssel az éveken át életjeleket alig adó Dorota a tízes évek legvégére összerakta az egész időszak egyik legjobb albumát. A Solar the Monk a szabadzenei színtérről érkező Somló Dávid, Porteleki Áron és Makkai Dániel alkotta zenekar legerősebb munkája, melyen szépen érnek össze a különféle zaj/punk alapok a mantrikus, népzenei elemekkel és lesz az egészből valami túlvilági konceptlemez. Annyira egységes az egész, hogy nehéz egyetlen számról mit írni, de azért a címadó dal szépen megmutatja, mit is szerettünk ebben az albumban. Szintén ezen a lemezen szólal meg csodálatos It’s Gonna Rain című számuk is. (HB)

2. Gustave Tiger – Senki se tenger (2016)

A Gustave Tigernél több dallal egyik előadó sem került fel erre a listára, az együttes legtöbb számával ellentétben magyar nyelvű Senki se tenger mellett előkelő helyen végzett az Eutropius, a New Light of Myanmar, a Thermidor, a Sister Sybarite, a Covet to Die és a Victory at the Antipodes is. Ebből is látszik, hogy a 2013-ban a Moog romjain alakult Gustave Tiger néhány év alatt a budapesti és a magyar zenei élet egyik meghatározó együttesévé vált. Bár hangzás tekintetében is tudtak újat mutatni, amiben igazán egyediek, az a szövegeikkel és a zenével együtt teremtett atmoszféra, néha olyan az egész műsor, mintha a Bourbon-restauráció idejéből vagy a viktoriánus korból érkező nyugat-európaiak alapítottak volna együttest a 21. században.

Ez nem új dolog, a 2000-es évek elején amerikai és brit gitárpop-együttesek is utaztak ilyesmiben, a Gustave Tigernek viszont ez vagy tízezerszer jobban áll az eddigi próbálkozóknál. Ennek Szurcsik Erika énekes mellett valószínűleg az együttes közép-európaisága is oka, a Gustave Tiger ugyanis már felvállalja és használja azt, amit a Moog inkább el akart rejteni. Elvégre mi, magyarok is elvágyódunk nemcsak térben, hanem időben is, néha eljátsszuk, hogy mások vagyunk máshol és máskor, de igazából mindig ilyenkor hiányzunk a legjobban saját magunknak. A folyamatos visszatalálás önmagunkhoz pedig pont olyan katarzist jelent, amilyet a Gustave Tiger kínál. (SZS)

1. Mayberian Sanskülotts – Akarat (2016) 

A 2010-ben alapított Mayberian Sanskülotts jól jellemzi az évtizedet: a hálószobapop-duó a 2016-os Adlaitre egy rendes, karakteres zenekarrá nőtte ki magát. A Csordás Zita énekhangja köré épített lemez nyitószáma a legnagyobb slágerük, amiről Balogh Gallus az Indexnek azt mondta: „1,5 éven keresztül mindennap jegyzeteltem a telefonomba, ezért nagyon hosszú lett a szöveg, és nem tudtam, mit kellene kihúzni belőle. Aztán volt egy debreceni koncertünk, ami elég kaotikusra sikeredett, és végül vonattal kellett hazajönnünk, rengeteg átszállással. Itt hagytam el ezt a telefont. Csak a cím maradt. Ekkor leültem, és leírtam annyit, amennyire emlékeztem a szövegből. Ez lett az Akarat.” A lista összeállításakor még az Unreal, az Especially You, a Glasswall és a Palms című dalaik is felmerültek, de az Akarat kapta a legtöbb szavazatot, így ez lett szerintünk a 2010-es évek legjobb magyar száma. (HM)

(Címlapi kép: Kiss Bence)